A 47. Kazinczy Napok alkalmával Kassán két nyelvészettel foglalkozó előadás is lehangzott. Az elsőnek azonban politikai és társadalmi vonatkozásai különös nyomatékot kaptak.
Szabómihály Gizella a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem oktatója, állandó előadója a Kazinczy Napoknak. Egy működő szlovákiai jogi-közigazgatási nyelv és terminológia kialakításának lehetőségeiről értekezett az idei alkalommal. Beszélt a buktatókról és a jelenlegi elfogadhatatlan helyzetről.
Egy nyelv, az a közösség nyelve, azt képviseli. De nálunk a szlovák nyelvnek nagyobb jelentőséget tulajdonítanak. Ebből következik, hogy a kisebbségi nyelvet háttérbe szorítják, ami folklorizálódáshoz vezet, ha visszaszorul a családba, vagy baráti körbe. Nagyon fontos, hogy minél több alkalommal használjuk, beleértve a hivatalos szintet is.A törvény értelmében,ahol a lakosság eléri a meghatározott arányt, a legfontosabb intézményeken ki lehet tenni kétnyelvűen a feliratokat. De ezen a terület is sok a kívánnivaló, mert nem mindenütt élnek vele. Egy esetet említett, amikor az általános iskola felirat a szlovák iskola felé mutatott.
A politikus azt hiszi, ha kiteljesítik a politikai jogokat, akkor mindenki élni fog a lehetőséggel. De ez nem ilyen egyszerű.Ennek ellenére, a törvény adta jogokat érvényesíteni kell. 1945 óta korlátozott körülmények között használhattuk anyanyelvünket. A másik gond, hogy az 1999-es kisebbségi nyelvhasználati törvény az nem tisztázza, hogy az önkormányzatokon kívül mely hivatalokra terjed ki. Mivel a hivatalos iratokat, törvényeket szlovákul jelennek meg, azokat le kell szabatosan fordítani magyar nyelvre.
A nem kielégítő magyar nyelvhasználat lehetséges okai között tartjuk számon, hogy inkább szóban, mint írásban alkalmazzák – mondta az előadó. – Ez vonatkozik a települések önkormányzataira és az államigazgatásra egyaránt. Ennek a helyzetnek az oka, hogy a kisebbségi nyelvhasználati törvény csak lehetőség, nem kötelező hatályú. Az állam minimális segítséget és támogatást nyújt. A nyelvi okok között említette, hogy a magyar nyelv használata a hivatali életben esetleges. Hiányzik a kidolgozott, használatható szaknyelv, az egyértelmű szakterminológia és szakstílus, így a gyakorlat nagyfokú változatosságot és ezért bizonytalanságot mutat. Mivel sok a fordító, akik tisztázatlan elveket követve fordítanak. Így nagy a bizonytalanság és változatosság. Úgy a hivatalnokok, mint az ügyfelek nem ismerik a hivatalos magyar szaknyelvet.
A gond az, hogy a különböző országokban élő magyarok nem fogják érteni egymást, ha más kifejezéseket fogunk alkalmazni. Példákat is említett. Rendőrkapitány helyett rendőrparancsnokot írnak nálunk, kiküldetés helyett szolgálati utat, alpolgármester helyett polgármester-helyettest, személyi szám helyett születési számot, illetékbélyeg helyett okmánybélyeget, természetes személy helyett fizikai személyt, házasságlevél helyett házassági anyakönyvi kivonatot, közmeghallgatás helyett nyilvános gyűlést, vagyoni zárlat helyett kényszerfelügyeletet, ami szlovák nyelvi hatást tükröz, gyakorta tükörfordítás eredménye. Azután akadnak olyan sajátos kifejezések, melyek magyar megfelelőit ki kell alakítani. Pozitív példákat találunk Dél-Tirolban úgy az ottani németek, mint ladinok, de a katalánoknál és finnországi svédek körében is.
El kell dönteni, ki álljon ennek a munkának az élén, milyen elvek mentén történjen és hogyan terjesszék el az eredményeket, mivel nincsen megfelelő jogkörrel felruházott szerv. A szlovák belügyminisztérium üdvözli ezt a kezdeményezést, csak közli udvarias levelében, hogy erre nincsen pénz. Pedig intézményes módon lehet csak a problémát kezelni, mert szükség van egy szlovákiai hivatalos közlönyre, hogy egységes fordítások készüljenek, kétnyelvű terminológiai adatbázisra van szükség és az érintettek továbbképzésére is fontos feladat.
Az elmúlt 16 év alatti előrelépések nem elegendőek. Ahol 50% fölötti arányban vagyunk jelen, főleg keleten, rendkívül sok a kis település, mégis kevés ügyet intéznek magyarul. Ennek nyelvjogi, nyelvpolitikai okai vannak. Az állam minimálisan támogatja. Amióta megszűnt a Kisebbségi Hivatal, azóta nem történik semmi.
Amíg az MKP tagja volt a kormánynak, elkészültek a hivatalos fordítások. Erre akkor mód nyílt.Nagy munka volt, de feleslegessé vált. Minden kormányváltással újra előkerülnek ezek a problémák és a fiatalok nem tudják, mi történt 15 éve.Így felfedezik a spanyolviaszt. Így nem lehet építkezni.A fordítások megvannak, csak elő kellene venni őket.A Kormányhivatal támogatásával jogászok együttműködésével összeállítottak egy terminológiai szójegyzet, mely 6000 egységet ölel föl. Lehet, hogy leveszik a honlapról és kárba vész az óriási munka, mely tudatos elvek mentén készült.Ezt az önkormányzatok és a közigazgatásban dolgozók használhatják. A ruszin kollégákkal együttműködve dolgozták ki számukra is ilyet. Roma nyelvű is van. Fontos volna folytatni ezt a munkát, de megszűnt.
Nagyjából 500 település alkalmazhatja ezt a törvény, tehát nagyon fontos számukra, hogy éljenek vele. A települések arra törekednek, hogy honlapjukon ne csak a település története jelenjen meg, de a hivatalos iratok is fölkerüljenek.Sok helyen a hivatalos anyagokat csak szlovákul teszik ki. Most már Komárom és Szepsi is itt tart, miután bekövetkezett a polgármester-váltás.
Ilyen hátrányos helyzetben mi a megoldás? Szaknyelvi tervezésre, vagyis terminológiafejlesztésre van szükség az egységes szaknyelv kialakítása érdekében. Ehhez központi nyelvi irodára és egységes nyelvezetű fordításokra van szükség. A mai gyakorlat, hogy boldog-boldogtalan fordít és ennek következménye a bizonytalanság. A Gramma nyelvi iroda az önkormányzatok számára kétnyelvű iratmintákat készít és folyamatosan tanácsadással szolgál. A kormányhivatal felkérésére iratmintákat készítenek. A kormányhivatal számára terminológiai szótárt kell kidolgozni.
A Szlovákiai Magyarok Kerekasztala mellett kellene létesíteni egy munkacsoportot. Magyarországról sok különböző jellegű támogatás érkezik, de csak ad hoc munkacsoportok dolgoznak. A helynevekben annak idején nagy veszekedések árán sikerült megegyezni.
A kérdés állandó kezelést igényel. Elektronikusan hozzáférhető kétnyelvű adatbázisokra van szükség, melyek az egész Kárpát-medencét felölelik. Tisztázni kell a fogalmakat és meghatározni azokat. Egységes fordításokra van szükség. Ami rendelkezésre áll, azt különböző személyek végzik. Romániában ugyan létezik, de elfogadhatatlan, mert olyanok készítik, akik nem értenek hozzá.
A Konstantin Egyetemen kétnyelvű adminisztrátor képzés folyik, ahol ma már magiszteri fokot lehet elérni. E mellé akkreditáltattak egy továbbképzést a települési önkormányzati dolgozók számára. Ez hivatalosan akkreditált képzés. Tájékoztatták az önkormányzatokat, nyugaton egy kisebb tanfolyamot tartottak, a másodikat már nem sikerült megvalósítani. Minimális az érdeklődés. Mégis sokat javult a helyzet. Olyan tisztségviselőre van szükség, aki nem azt mondja, hogy tessék kitölteni ezt a zsiadosztyot. Hanem szabatosan fogalmaz és segít kitölteni a kérvényt. Ha a tisztviselő megfelelő kifejezéseket használ, akkor azt a lakosság körében így lehet elterjeszteni. Az ügyféltől ugyanis nem várható el, hogy ismerje a kifejezéseket. Belátható időn belül javulhatna a helyzet.
Mindenki bólogat, de semmi sem történik – fejezte be Szabómihály lendületes előadását.
Minya Károly a Nyíregyházi Főiskola tanára a helyesírási szabályzatban bekövetkezett változásokat ismertette. Mivel a nyelv az az eszköz, mely összeköt bennünket. Egzakt, pontos és minden magyarra vonatkozik. Ennek szabályozása megegyezésen alapul. Nem olyan mint a nyelvhasználat. Nem törvény, mert aki nem ír helyesen, az nem kerül börtönbe. De presztízsértéke van. Aki a nagy nyilvánosság elé lép, ha hibát ejt szólnak neki, vagy ironikus megjegyzéseket vág zsebre. Az iskolában ugyan szankcionálják, a könyvek, folyóiratok esetében azt használják. Ez egy ajánlás azok számára, akik követni kívánják a helyesírást. Az első helyesírási szabályzat 1832 óta létezik. Most jelent meg annak 12. kiadása. Mondhatjuk, hogy új? Nem, mert nem hoz akkora változásokat, hogy pánikba kellene esnünk. 1922 óta már nem cziczát írunk, 1954 óta a hosszú dz-t, nem dzz-ként, hanem ddz formájában írjuk.
A tapasztalat azt mutatja, hogy harminc évenként érdemes átgondolni a nyelvtant. Vannak következetlenségek is. Az alumínium-edényt így írjuk, mert első része hosszú, az aranygyűrűt egybe írjuk, mert az első szó csak két szótagú.
A kérdés, mennyire legyen hagyományőrző helyesírásunk összefügg azzal, hogy az ly-t eltörlik, vagy sem. Ezt 70-80%-ban nem támogatják. Akik emellett kardoskodnak, arra hivatkoznak, hogy viszonylag kis horderejű kérdésben nagy energiát kell befektetni, hogy a diákok megtanulják. A Magyar nyelv szótárában 2061 jés szavunk van és 871 lyés, ami együtt 2932 szó. Ez összes szavunk 5%-a.
A szabályzati rész változásaiban – hihetetlen – elsősorban a nyilvánvaló hibákat kellett kijavítani, azután néhol a szöveget kellett pontosítani, illetve átszerkeszteni. Korábban a példák esetében csak néhányat tüntettek föl, most listákat közölnek. Azután egyes esetekben a szabályozást megszüntették (asszonynevek írása, a postai részre vonatkozó szabálypont, stb.), illetve enyhítették, fakultatívvá tették. Ide tartozik pl. az ingadozó kiejtésű h végű szavak írásmódja. Ragos alakjait kétféleképpen lehet írni (dühvel, vagy dühhel). Bizonyos közszavak nagybetűvel írhatók a hivatalos iratokban (Alperes, Eladó, Szerző), az intézménynevek esetében is megengedett a kétfajta írásmód bizonyos korlátok között. A rendezvények neve írható kis, vagy nagybetűvel. A számjegyek írásmódja megengedőbb lett. Egyes szabályokat bővítettek, kiegészítettek. Példának okáért, a kötőjellel kapcsolt összetett szó összetételi taggá válásakor kötőjelet használunk (Oscar-díj-átadás, C-vitamin-adagolás, sakk-készlet-gyűjtemény). Ez utóbbi esetben, hogy elkerüljük a három egyforma mássalhangzó egybeírását, kötőjelet alkalmazunk (sakk-készlet, spicc-cipő), megha hat szótagos összetett szavakig egybeírjuk azokat. Egyes esetekben szabályváltozás következett be. A tárgyneveket nagy betűvel írjuk egyes esetekben (Kalasnyikov, Nagy Berta, Szent Jobb). A szabályváltozásnak köszönhetően, a tulajdonneveket toldalékolva, már nincs egyszerűsítés (Bernadettel), hanem a Bernadett-tel a helyes. A nem szabályozott esetekben is ez az eljárás (Blikk-kel, szonett-tel). Ezentúl nincs középszerű utótag, mindegyik szabályos, a -beli-t kivéve, ami képzőnek számít, így nem egyszerűsítünk: viaszszerű, észszerű, stb. Az árbóc és búra szavunkat hosszú óval, illetve úval írjuk ezután, mert senki sem ejtette röviden. Egyes szavakat egybeírunk ezentúl: feketedoboz, lágytojás, tenyérbemászó (pimasz)
Ez bizony némi zavart fog okozni, mert a számítógépen alkalmazott program, az új írásmódot mindjárt pirossal jelöli.
13 évig tartott a munka, míg megszületett az új szabályzat, mely 8.000 új szóval bővült. Főleg intézménynevekkel és a határon túli települések nevével. Minya Károly azzal fejezte be előadását, hogy mindenki annyit tanuljon meg belőle, amennyire szüksége van.
Balassa Zoltán, Felvidék.ma {iarelatednews articleid=”57367,57326,57302,57292,57288,57235″}
