2015. november 15-e aranybetűkkel íródik be a magyar futball almanachjába, mert 44 év absztinencia után a válogatott ismét EB-résztvevő lesz. Nekünk, szlovákiai magyaroknak pedig különösen édes lehet ez a siker, hiszen Priskin Tamás révén, aki a visszavágón az első találatot szerezte (amely nem mellesleg a pótselejtezők legszebb gólja volt), mi is kivettük a részünket ebből az összmagyar sikerből.
Ezen jegyzet írójának pedig azért is szaporábban dobogott a szíve, mert arra gondolt, hogy sok szlovákiai magyar kissrác ezután nemcsak Messi és Ronaldo mezben fog feszíteni, hanem a példaképek közt ott lesz Priskin Tamás is. Arról fognak álmodozni, hogy felnőttként majd ők is sorsdöntő gólokat fognak lőni – akár válogatott mezben is.
Merthogy, a szlovákiai magyar gyereknek elsősorban szlovákiai magyar példaképre van szüksége, ahhoz, hogy elhiggye, de még inkább, a szülei elhiggyék, hogy a kisebbségi lét nem jelent automatikus hátrányt az életben.
Hogy szlovákiai magyarként, magyar iskolából indulva is képes valaki csúcsteljesítményre. Mint azt a tavalyi Junior Príma Díjas Bödör Csaba esete is bizonyítja. Vagy most, Priskin Tamásé.
De említhetném Gál Tamást is, aki szlovákiai magyar színészként, szlovákiai magyar színházban, magyarul játszva kapta meg a legrangosabb szlovák színházi díjat.
És ezek csak azok a példák, amelyek most, a cikk írásakor eszembe jutottak. Mert szerencsére bőven van még követésre méltó példa, kiugró siker.
Tehát, kedves olvasóink, gyűjtsük a szlovákiai magyar példaképeket!
Sztakó Zsolt, Felvidék.ma{iarelatednews articleid=”55359,55079,54730,54475,53988″}
