„Míg Für Lajos politikai pályájáról időnként még csak-csak megemlékeznek, a történésziről azonban szinte egyáltalán nem. Pedig eredeti szakmájában elért teljesítménye legalább annyira jelentős, mint a politikai” – állapította meg Bíró Zoltán, a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum főigazgatója az MDF egykori meghatározó politikusa születése 85. évfordulója alkalmából szervezett budapesti emléktábla-avatási ünnepségen december 21-én.A domborműves alkotást Für Lajosnak a Városliget közelében lévő, egykori Damjanich utcai lakása falán helyezték el.
Az MDF alapító elnöke arra is felhívta a figyelmet, hogy amellett, hogy Für Lajos az ország védelmi képessége növelésének módszereivel és lehetőségeivel mind elméleti, mind gyakorlati szempontból intenzíven foglalkozott, az elsők között volt, akik elméleti igényességgel kutatták a magyarság drámai fogyásának az okait. Ezért kapott kiemelt hangsúlyt kutatói tevékenységében a felvidéki magyarság etno-demográfiai fejlődéstörténete. Für Lajos e kérdés vizsgálatakor rendkívül körültekintően ismertette az asszimiláció felvidéki, Kárpát-medencében kiemelkedően jelentős,1945 utáni szerepét, amelyet hatékonyságban – bizonyos esztendőkben – csupán a belgrádi hatalomnak sikerült a vajdasági magyarság viszonylatában túlszárnyalnia. Ám míg a Délvidéken a magyarság asszimilációjának a közvetlen – egyébként brutális és rövid idejű, igen durva közvetlen fegyveres katonai erőszakon túl, más, több évszázaddal korábbi tapasztalatokból táplálkozó, társadalomlélektani hangulati elemei is voltak, a Felvidéken ilyesmiről nem beszélhetünk.
Ahogy Bíró Zoltán megállapította, Für Lajos ezekről a folyamatokról és jelenségekről közérthetően, szabatosan írt; úgy, hogy mások is könnyen megérthessék, vagyis nagy figyelmet szentelt annak, hogy az emberekben, a magyar társadalomban mindezt személyesen is tudatosítsa. Teljesítményéből nem von le semmit, hogy pályájának vége felé úgy érezte, törekvéseit nem koronázta siker. Für Lajos a szakmájában „csatát vívott”, ami az ő győzelmével végződött – állapította meg Bíró Zoltán.
Bíró Zoltán fontosnak tartotta elmondani azt is, hogy Für Lajos többször tartott a témáról előadást nemcsak idehaza, hanem a mai magyar határokon túl is. Mindenhova elment, ahova tudott, hiszen nagy jelentőséget tulajdonított a személyes meggyőzésnek, bár tudatában volt e munkában a saját fizikai korlátainak is.
A 2011-es szlovákiai népszámlálás pontos adatai azonban őt is mellbe vágták. Jövő szeptemberre várható az Aspektus – határok nélkül című kötet megjelenése, amelynek egyik, „Magyar fogyás és megmaradás a Kárpát-medencében” című részében Für Lajos pont ezzel kapcsolatos nézeteit fejtette ki.
„A szív és jellem műveltségét hordozta”–Für Lajos magyarság ügye melletti elkötelezettségét, illetve egykori elődje szerénységét és emberségét emelte ki Simicskó István honvédelmi miniszter.
A szabadon választott Magyar Köztársaság első hadügyminisztere, majd az MDF elnöke aktívan vett részt az 1956-os eseményekben, majd internálása után nyugatra menekült, de honvágya Franciaországból hazahozta.
Az ünnepségen elhangzott: annak ellenére választotta ezt a nehezebb utat, a visszatérést, hogy tudta: itthon a nulláról kell kezdenie.
„Olyan politikus volt, aki a honvédelem, a magyar katonák, az ország biztonságának ügyét szolgálta, megérdemli, hogy emlékezzenek rá” – vont mérleget elődje tevékenységéről Simicskó István.
Az MDF meghatározó politikusának életét ismertetve, Lezsák Sándor, az országgyűlés alelnöke a történész-politikus kulcsszerepét emelte ki a lakitelki találkozó megszervezésében, majd ismertette, hogy mekkora impulzust kapott ő Für Lajostól abban a munkában, amely az MDF megalapításához, majd – hónapokkal később– Magyarországon a rendszerváltáshoz vezetett.
A megemlékezést követően a megjelentek közül többen koszorúkat, virágot és mécseseket helyeztek el az emléktáblánál.
Gecse Géza, Felvidék.ma
