Egy másik „élményemet” is elmesélem, amit itt éltem át. Kb 20 évvel ezelőtt történt az eset, amit elmesélek.
Bár a központ kórház jellegű, de a betegek azért napközben, takarodóig szabadon járhatnak ki a faluba, amit sokan arra használnak ki, hogy nyáron a közeli kerthelyiségeket látogassák, és hát… nem tejet isznak.
A fáma szerint, régebben, amíg meg nem szigorították a házszabályt, az egyik kerthelyiség tulajdonosa rendszeres vendég volt az NRC igazgatójánál, és vitte vissza a mankókat, művégtagokat, tolókocsikat, amit a „gyógyult” betegek ott felejtettek. A gyógyuláshoz pedig nem is kellett más, mint egy kis alkohol.
Innen ered az a mondás is, hogy leggyorsabban „a Benkónál” lehet meggyógyulni.
…
Szóval, én is gyakori vendége voltam ennek a műintézménynek, mert hát mit meg nem tesz az ember a gyógyulásért. Szerencsétlenségemre, egy ilyen alkalommal akadt rám egy atyafi az NRC-ből, akinek a lábai térdből amputálva voltak, és már annyi ereje se volt, hogy a központig hajtsa magát a kerekesszékben…
Kiszúrta, hogy én motorizálva vagyok, ami akkor még ritkaság volt. Azt követelte tőlem, hogy én húzzam el őt az elektromos kocsimmal a központig, ő pedig majd hátulról kapaszkodik a kocsiba. Azonban, látva az állapotát és tudva, hogy milyen rossz az út, én ezt nem tartottam annyira jó ötletnek, mert még kapaszkodni is alig tudott, de ő addig erősködött, hogy végül kénytelen voltam én engedni. Természetesen, kiderült, hogy nekem volt igazam, és az atyafi félúton kipottyant a kocsijából. Pedig én igyekeztem lassan menni, de ő folyton biztatott, hogy bátran menjek gyorsabban. Mikor aztán egy sebességgel feljebb kapcsoltam, megtörtént a baj.
Szerencsére, egy arra járó fiatal pár kihúzott minket a slamasztikából, de az atyafiban megmaradt a tüske, és fűnek fának panaszkodott, hogy milyen cudarul elbántam vele.
Többek között Jožko bácsinak is elpanaszolta a vele történt méltánytalanságot, aki komoly képpel meg is hallgatta, de láttam rajta, hogy a gondolatai valahol egész máshol járnak, és nem veszi komolyan az öreg piást. Gondolom, volt már elég tapasztalata hasonló ügyekben.
Folytatás következik.
Sztakó Zsolt, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”57285,57128,57030,56853″}
