58214 1

A magyar államigazgatásból érkezett a Nagykürtösi járásba. Mint mesélte, hiányzott neki a terepmunka, ezért is jelentkezett a programba. A Felvidék.ma Pathó Mariannát, a Petőfi Sándor Program felvidéki ösztöndíjasát kérdezte.

Mi ösztönzött téged a jelentkezéskor?
Számomra ez a lehetőség nagy kihívás volt. Több dolog is motivált arra, hogy jelentkezzek. Mindig is éreztem elhivatottságot azért, hogy a felvidéki magyarságért tevékenykedjek. Lehetőséget kaptam arra, hogy az itteni közösségben élhessek huzamosabb ideig. Véleményem szerint így lehet igazán a közösség igényeire, szükségleteire közvetlenül reflektáló, támogató munkát végezni. Így teljesedhetnek ki a kezdeményezéseink. Ezt tartom a kilenc hónapos program egyik nagy előnyének.

A befogadó intézményed a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmánya lett. Mi mindenben segíted a közművelődési szervezetet? Melyek a saját programjaid?
Megérkezésem óta gyakorlatilag napi szinten kapcsolatban vagyok a területi választmány vezetőségével. Az egyeztetések során határozzuk meg, mely programokba, milyen módon kapcsolódok be. Természetesen támogatják a saját kezdeményezéseimet is. Saját ötletként két fő projekten, a Perspektíva Program kialakításán, valamint a Nagykürtösi Magyar Ifiklub megszervezésén, és több kisebb program megvalósításán dolgozok. A Perspektíva Programmal az ipolysági magyar gimnáziumokkal együttműködve az intézmények volt diákjait megszólító alumni hálózatot, valamint az intézmények jelenlegi diákjait pályaválasztási vonalon támogató mentorhálózatot alakítunk ki. Ez az egész egy rendszert képez, szervesen összeforr a Perspektíva Programban. A Nagykürtösi Magyar Ifiklubbal pedig a városban és a környékén élő magyar, és részben magyar gyökerekkel rendelkező fiatalokat szólítjuk meg. Az első bemutatkozó rendezvényünk december 11-én volt Karácsonyi ünnepvárás címmel. (Erről bővebben itt olvashatnak >>).

Emellett minden olyan rendezvény megvalósítását segítem, amelyet a területi választmány égisze alatt szerveznek. Az egyik nagyobb rendezvény az Őszirózsa Magyarnóta-énekesek Országos Versenye volt, ahol a sajtóval való kapcsolattartás, dokumentálás, medializálás szerepelt a feladataim között. Az Irodalmi nagyjaink körút keretében a Nagykürtösi járás magyar alapiskolásait sikeresen megszólítva, felkerestük a Madách- és Mikszáth-emlékházat. Mindemellett kiállítások szervezésébe is bekapcsolódtam. Az ipolyszécsénykei Cziglényi Ádám bélyegtervező alkotásaiból szervezett tárlat összeállításában Kliment Évát, a szervezet titkárát segíthettem. A tárlatot vándorkiállításként már több településen is bemutatták.

A területi választmány adja ki a Kürtös című magyar havilapot. Ebben rendszeresen jelennek meg tudósításaim. Besegítek a képek feldolgozásába, illetve a havilap terjesztésébe. Ősszel elindítottam a területi választmány honlapját, melyen a beszámolók és az események felhívásai kapnak teret.

Az ipolynyéki Balassi Bálint Alapiskola bekapcsolódott az Erasmus plusz programba, ennek vagyok a helyi koordinátora. Öt további tanintézménnyel tartjuk a kapcsolatot. A program részeként digitális és vállalkozói kompetencia témakörben tanulási segédanyagokat dolgozunk ki. A Felvidéki Magyar Értéktár program keretén belül pedig a járás településeit szeretnénk feltérképezni.

Milyenek a tapasztalataid az elmúlt négy hónapról?
Nagyon pozitívak. Örülök, hogy hasznos dolgokat tudok megvalósítani ebben a régióban, és a saját programjaim mellett sok, már futó projektet is támogathatok.

Milyennek látod a szórványban élő magyarság helyzetét?
Az itteniek nagyon közel állnak hozzám. Érzékelem, hogy a szórványban élő magyaroknak hiányzik a magyar közeg, ahol anyanyelvüket használhatnák. Nagy küzdelem eredménye az, hogy a viszontagságos körülmények ellenére, még van magyar szó Nagykürtösön és a környékbeli falvakban, ebben a szórvány térségben. Sokat lehet ezekről a dolgokról hallani, de teljesen más, amikor valaki a saját bőrén tapasztalja mindezt.

Véleményem szerint nagyon jó hatással lehet ebben a közegben egy kívülről érkező pozitív impulzus, egy új kezdeményezés, amely támogatja az ilyen helyzetben élő kis magyar közösséget. A Petőfi Sándor Programban az a feladatunk, hogy erősítsük a reményt, és bátorítást adjunk a megmaradáshoz a szórványban élő magyaroknak.

Pásztor Péter, Felvidék.ma
Fotó: petofiporgram.hu
{iarelatednews articleid=”57614″}