A napokban két olyan áldással teli üdvözletet kaptam a közelgő ünnepek előtt, melyeket meg kell osztanom hírportálunk olvasóival. Az egyikből a mottót írom ide, amely egyetlen mondat. Nem tudni, ki a szerzője, de ez most nem is lényeges. Küldője hosszú évekig dolgozott az Országházban, a Szent Korona közelében, „Magyarország legszebb munkahelyén”. Íme, a mondat:
Az ember, aki évről-évre rácsodálkozik a Gyermekre, megérti, hogy az irgalmatlan sötétség legnagyobb ellensége egy irgalmas lángocska, melyet Isten lobbantott.
A másik küldemény egy karácsonyi levél. Feladója Kozma Imre, a Magyarországi Betegápoló Irgalmasrend vezetője, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat elnöke.
Újszülött Király születik
Európában interregnum van. Trónfosztás történt. Elűztük a Királyt, akinek országa nem ebből a világból való, akinek országa igazságosság, szeretet és béke. A keresztény Európát a világ maga alá gyűrte.
A XX. század második felében a gyakorlati ateizmus és az élvhajhászat gyorsabban terjedt, mint az Evangélium üzenete. Közben Európa keresztény értékrendjét még mindig sok európai vallja magáénak, noha már nem vallásos.
A görög szó, európosz jelentése: Aki jól lát és messzire lát. Ez a neve ennek a mesés tájnak, amely a mi Európánk. A név kifejezi a kontinens hivatását és küldetését, amely a Krisztus utáni két évezred folyamán formálta a világot. Az erkölcsi szabályokat, melyeken ez a civilizáció felnőtt, szent könyvünk, a Biblia határozta meg. Krisztus felszabadító örömhíre – szeresd felebarátodat mint önmagadat – teljesen átjárta a kontinens kultúráját, és végül a civilizáció alapja lett.
Sokak szerint ma Európa veszélyeztetett helyzetben van. Két alternatíva között választhatunk. Vagy letáborozunk a liberális demokráciában és kétségbeesetten küzdünk azért, hogy fenntartsuk a gazdaság színvonalát, amely a szekularizált társadalom legfőbb igazolása, vagy visszatérünk az Európát megalapozó hagyományhoz, és nekilátunk a feladatnak, hogy újjáépítsük a keresztény kultúrát. A kérdést a lélek dönti el. Mi az, amire az emberek odafigyelnek, és amire várnak? Ez a szolgálat, amely azoknak a hősöknek a műve, akiket az Egyház még ma is bőségesen nevel a világ számára. Emberek, akiknek tetteit Krisztus cselekedeteinek felülmúlhatatlan eredetisége ösztönzi.
A kérdés az európai keresztényeknek szegeződik: Készek-e vállalni és megerősíteni küldetésüket, hogy a szellem győzedelmeskedjen az anyagon, az Evangélium fényessége a sötétség fölött?
Ma már nem csak Európa és a világ lelkét kell megmentenünk, hanem a Teremtő művét, a minden ember és élőlény életét hordozó és tápláló földet is.
Karácsonyra készülünk. Készítsünk bölcsőt az újszülött Királynak. Vele a világosság érkezik a világunkba, és a békesség a jóakaratú emberek szívébe.
Batta György, Felvidék.ma
