58582

Böngészem a szlovák sajtót, s látom, az egyik lap arról ír, a Pozsonyból reggelente Bécsbe induló vonatok tömve vannak Ausztriában dolgozó utasokkal. A szakképzett munkaerő egyre nagyobb hányada Nyugat-Európában keres boldogulást.

A Szlovákiai Vállalkozók Szövetsége (PAS) nemrég nyilvánosságra hozott tanulmánya szerint több mint 300 000 szlovák állampolgár dolgozik külföldön, s a 70 százalékuk nem szeretne hazatérni. Emellett 30 000 fiatal tanul külföldi egyetemen, hasonló távlati szándékkal. A kérdésre, hogy mi hozná őket haza, döntő többségük válasza: a magasabb bér. Ilyesmi azonban egyelőre nem fenyeget. Annak ellenére sem, hogy Szlovákiában egyre több cég küszködik munkaerőhiánnyal. (A globális gazdaságban már a piacgazdaság elemi szabályai – kereslet-kínálat – sem működnek.) Pedig a fiatalok elvándorlása a szociális rendszerre is kedvezőtlenül hat. Az Eurostat arra számít, hogy egyes kelet-közép-európai országok drámai lakosságcsökkenéssel szembesülnek. 2080-ra Szlovákia lakossága 25 százalékkal csökken, ugyanezen időszakban Ausztria népessége a bevándorlók jóvoltából a jelenlegi 8,4 millióról 9,6 millióra nő. Ennek hátterében a hatalmas jövedelemkülönbségek állnak.

Jó példa erre az egészségügy. Ausztriában az egészségügyi nővérek kezdő fizetése 1 930 euró, Szlovákiában nem egészen hétszáz (695). Amikor a szlovák egészségügyi miniszter bruttó 1000 eurós átlagos nővéri jövedelmekről beszél, a lényeget nem látja. Azt, hogy a jövedelmi viszonyok rendezésének halogatása az ellátó rendszer működését veszélyezteti.

A szlovák nővérek hiába tüntetnek, tiltakoznak, fenyegetőznek, nem kapnak több pénzt. Egyre többen keresnek hát munkát közülük külföldön. A 24 órás házi betegápolásban-idősgondozásban Ausztriában már 53 000 kelet-közép-európai nő dolgozik. 56 százalékuk szlovákiai, 32 százalékuk romániai. A távozó egészségügyi nővéreknek ez csak ugródeszkát jelent, míg honosíttatják a képzettségüket igazoló iratokat és el nem helyezkednek valamelyik kórházban. Az ausztriai betegápolók többségének komoly egészségügyi szakvégzettsége nincs, s ezt nem is nagyon követelik meg tőlük.

Hasonló a helyzet az orvosokkal, akik Szlovákiában sikeresebbek voltak bérköveteléseikben a nővéreknél, de még így is sokan távoznak közülük Nyugatra. Az osztrák orvosi kamara legutóbb a balkáni országok helyzetét térképezte fel, s végeredményben az egész régióra jellemzőnek tartja az orvosok elvándorlását és az ellátó rendszer összeomlását. Romániában a kórházi viszonyokat katasztrofálisnak találták, a szükséges szakszemélyzetnek legfeljebb a fele tartja a frontot. A vezető szakorvosok 250-1500 euró közötti havi bért kapnak, nem csoda hát, hogy 2014-ben 2450 orvos távozott Romániából, írják jelentésükben. Szerbiában a szakvizsgával rendelkező orvos legfeljebb 900 eurót keres, és mert megszorítások léptek életbe, 10 százalékkal csökkent a fizetésük. Bulgáriában már az orvosi egyetemek végzőseinek 80 százaléka azonnal külföldre távozik.

A még felmondási idejüket töltő szlovákiai egészségügyi nővérek egy része is külföldre távozhat. Az északnyugati határvidéken élők szinte azonnal kaptak munkaajánlatot Csehországból, méghozzá közeli kórházakból, ők hát nem is vonták vissza felmondásukat. Megtörni azokat lehetett, akik a távolság miatt ingázni nem tudnak, családi kötelezettségeik vannak, azonnal és családostul elköltözni nem tudnak. Maradnak tehát, kevés pénzért, rosszkedvűen is, mert abban egyelőre még nem követjük a balkáni országokat, hogy a szülők sorsukra hagynák gyermekeiket.

-ngyr-, Felvidék.ma
Forrás: The Slovak Spectator