58744

Aich Péter a Rovás Akadémia és a Kassa Polgári Klub meghívására Kassára érkezett január 12-én abból az alkalomból, hogy két kötetét mutassa be. Az egykori pozsonyi polgár ma Miskolcon él.

Kovács Ágnes igazgató üdvözlő szavai után, Máté László vette át a szót, aki a szerzőt bemutatta és a vele folytatott beszélgetést vezette.

Máté azzal kezdte, hogy Tőzsér megállapítása szerint, a szlovákiai magyar irodalom úgy alakult, hogy a fiatalok Pozsonyba kerültek föl, ott tanultak, vállaltak munkát, helyezkedtek el. Tehát ez a magyar irodalom vidékről költözött föl a fővárosba. Aich viszont ebből a szempontból nem illeszkedik ehhez a vázlathoz. Majd felkérte, bevezetésképpen beszéljen életéről.

Az 1942-ben született Aich elmondta, a háromkultúrájú Pozsony befolyásolta fiatal éveit. A társaság, amelyben felnőtt, magyarul és németül társalgott, néha szlovákul. Ez gazdagodást jelentett számára. Amikor a Pozsonyi Casino történetét kutatta, kezébe került dédapja tagkönyve. Amúgy német, magyar, szláv nevek sorakoztak egymás mellett, melyeket különböző helyesírással írtak. A Pospischil lehetett cseh, de inkább német, ha így írta a nevét. Ám a keresztnév elárulhatta az illető identitását. Nagyapja egyértelműen magyarnak vallotta magát, hiszen német nyelvű szöveg alá Aich Sándornak írta alá magát. Bécsben végezte az orvosi egyetemet. Ezért számára érthetetlen, miért baj az, ha valaki más? 1951-52-ben került magyar iskolába. Akkor Pozsonyban még három volt. 1956 után már szlovák iskolába kényszerült. Rossz káder volt, mert apja orvos volt, így először a termelésbe kellett mennie. Munkás lett, majd segédtanító. Rimaszombatban elvégezte a Pedagógiai „Institútot”, ahol évente strukturális változásokat végeztek. Kinevezett helyre kellett mennie, amely nem lehetett szülővárosa járásában. Szencre került, de megunta a tanítást, mert az mindig ismétlésből állt. Újságíró lett, a Priateľ szerkesztője. A rendszerváltás után az lett a baj, hogy túl sok a lapban a magyar vonatkozás. Pedig ez a lap arra szolgált, hogy a magyarok számára elősegítse a szlovák nyelv megtanulását.

1970-ben az Egyszemű éjszaka csoportjával lépett színre, de az vörös posztó lett a szovjet invázió után visszarendeződő Csehszlovákiában. Ráadásul egy félreértés is kellemetlenségeket okozott. A baj az volt, hogy nem a szocialista realizmust követték, amiről nem lehet tudni, hogy mit jelent.

Ezt követően Máté a Háborús ügyek c. kötetére terelte a szót. Beneš, Horthy, Sztálin, Hitler… A téma azért is aktuális, mert a beszélgetés napja a 2. magyar hadsereg pusztulásának évfordulójára esett. Az urivi áttörésre. Ezzel kapcsolatosan meg kell vizsgálnunk Horthy szerepét. Személye mindmáig megosztja a társadalmat. Azután itt van a Heydrich-merénylet. Hitler Mein Kampfja (Harcom) és a német diktátor asztali beszélgetései… Ezekről szól a 2012-ben kiadott kötet.

Aich erre úgy dolgozta föl a témákat, hogy a kérdésekről történelmi esszéket írt. A terjedelmes irodalomból szemezgetett. Azért is, mert mindent a németekre kentek. Egy régi vicc szerint, a Német Szövetségi Köztársaságban mindenki fasiszta volt, a Német Demokratikus Köztársaságban mindenki antifasiszta. Amikor a diplomáciatörténettel foglalkozott, kitűnt, hogy mindenki a békét óhajtotta, miközben teljesíthetetlen feltételeket szabtak. A Szovjetunió miképpen akarta Csehszlovákiát a második világháború előestéjén megvédeni, amikor nem rendelkeztek közös határokkal? Sztálin szintén mélyen benne volt a második világháború kirobbantásában.

Majd Horthy helyzetét elemezte. A Német Birodalom függőségében volt, Trianon revízióját egyedül a németektől lehetett várni. Horthy alkatánál fogva jobboldali volt. De nem volt fasiszta, ahogy főleg a szlovákok szeretik emlegetni. Tisoval sem lehet rokonítani.

Hitlerrel kapcsolatosan egy gondra hívta föl a figyelmet, ami a történészeket már régóta foglalkoztatja. Vele kapcsolatosan ugyanis zseniről beszélni problematikus, mert ennek pozitív értelme van. Pedig tudomásul kell venni, negatív zsenik is voltak. Sztálin is ezek közé tartozott.

A fasiszta kifejezéssel alaposan visszaéltek. Ezt mondják Mussolinira, Hitlerre és Francora is. Miközben az utóbbi elutasította a második világháborúban való részvételt.

Máté azután a Masaryk-Beneš-Štefánik háromszögre tért ki. Ők is negatív zsenik voltak. Aich ezzel kapcsolatban kifejtette, nem látja a magyarellenesség értelmét. Az első világháború amúgy is feudális mérkőzés volt. Beszélve a szlovák történelem nagyjairól Štúr személye sem megkerülhető. Szerepét túlértékelik. Sem a költészetben, sem a nyelvészetben, sem a történelemben nem alkotott kimagaslót…

Végül a Heydrich elleni merényletről is szó esett. Beneš lelkén szárad, hogy ezt előkészítette, mert borítékolható volt a nácik embertelen visszavágása, ami sok ember életében került.

Majd novelláskötetéből olvasott föl részletet, melynek címe Torony. Az irodalmi művekről annak a véleményének adott hangot, hogy az végső formájában az olvasóban bontakozik ki. Ehhez hozzá tartozik a félreértés lehetősége is. Az a jó, ha a mű az olvasóban megszólal és továbbgondolásra készteti.

A továbbiakban az író számos kérdést érintett. A klasszikus műveltség hiányát, azt, hogy kéthetenként nem lehet szemléletet váltani. A szlovák-magyar együttélés és (v)iszony megkerülhetetlen ilyen alkalmakkor és az egyoldalú történelemszemlélet is.

Ha falnak szorítanak bennünket, vagy szakadék tátong a hátunk mögött – kérdezte -, hová hátrálhatunk? Ennek akkor van értelme, ha kölcsönös engedményekről tárgyalhatunk. Ezt a (v)iszonyulást meg lehet változtatni, de nehéz. Elmondta, számos szlovák barátja van, ám ha a magyarokról van szó, akkor leesik a vasfüggöny. A kollektív bűnösség kérdését is érintette ugyanúgy, mint a kultúrára jutó egyre kevesebb pénzt. Tehát azokról a kérdésekről hallhattunk, melyekkel már évtizedek óta birkózunk. Ezekkel kelünk és fekszünk.

Többen is eljöhettek volna, de az emberek csalhatatlanul érzik, mely találkozás értékes és így azt messziről elkerülik. Azután akad szélhámos, akinek előadására tódulnak az emberek és tátott szájjal hallgatják – saját kárukra.
További képek a könyvbemutatóról megtekinthetők Képgalériánkban ITT>>>. 

Balassa Zoltán, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”55725,52240″}