Tartalmas beszélgetés részese lehetett az örvendetesen nagy számban megjelent somorjai közönség január 14-én, csütörtök este a régi mozi épületében. A Somorjai Kaszinó két vendége: Molnár Imre történész, a Pozsonyi Magyar Intézet igazgatója, valamint Simon Attila történész, a Fórum Intézet igazgatója volt. A vitaest tárgya Esterházy János és nővére, Lujza történelmi szerepe és annak eltérő megítélése volt.
A vitaest házigazdája Korpás Árpád publicista, idegenvezető volt, aki a bevezető után háttérbe vonult, és átadta a terepet a vendégeknek. Csak nagy néha, egy jól időzített megjegyzéssel igyekezett lendíteni a vita menetén.
Molnár Imre 1932-ig, politikai színre lépéséig ismertette Esterházy János életútját. Elmondta, hogy Esterházy János, szociális érzékenységét lengyel származású édesanyjától, Tarnowska Erzsébettől örökölte, aki az első világháború alatt a Nyitra megyei vöröskereszt elnöke volt.
Simon Attila, Esterházy politikai pályafutását ismertette. Felhívta a figyelmet arra, hogy a kezdő politikus nézeteire hathatott nővérének, Lujzának az eszmeisége is. Esterházy János ugyanis nem teljes fegyverzetben pattant ki a politika porondjára, mint Pallas Athéné Zeusz fejéből, és abban mindkét vendég egyetértett, hogy a politikai pályájában bizonyos fejlődési ívet véltek felfedezni.
Mint az a vitában is elhangzott, Esterházyt többféle megfelelési kényszer is szorította. Egyrészről természetesen meg kellett felelnie a választóinak. Másrészt viszont Budapestnek is meg kellett felelni, amely mindig is nagy befolyással bírt a szlovenszkói magyar politikára. Harmadszor: a Tiso-féle Szlovák Állammal is ajánlatos volt jó viszonyt ápolni – legalább is látszatra. Negyedszer pedig: a Harmadik Birodalom vezetőit se volt ajánlatos magára haragítani, az ismert okok miatt.
Ezek között a kényszerek között kellett tehát navigálnia, akárcsak Odüsszeusznak Szkülla és Karübdisz között, hogy a hajó, ami rá volt bízva, ne zúzódjon össze. Ezért kényszerült kompromisszumokra, amiket az utókor talán nem mindig ért.
Egy ponton azonban nem ment túl, mert abból az összetételből, hogy keresztény politikus, nála mindig a kereszténységen volt a hangsúly!
És ez az, ami Esterházy János példamutatása lehetne ma élő utódainak. Azoknak a keresztény politikusoknak, akik sajnos túlságosan gyakran feledkeznek meg a kereszténységről mihelyst a politikai érdekeik mást diktálnak nekik.
No de, alaposan eltértem választott tárgyamtól. Mivel én csak egy tartalmas estéről akartam beszámolni, amit a somorjai kaszinó szervezett.
Azoknak pedig, akik nem hisznek nekem, bizonyítékom is van, mivel a Magyar Interaktív Televízió jóvoltából felvétel is készült a vitaestről.
Sztakó Zsolt, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”53244,44407,43657,43632,57920,57775,57644,57132,57110″}
