Életének 95. évében december 15-én elhunyt Skultéty Csaba író, újságíró, publicista, aki Ambrus Márton néven három évtizeden keresztül volt a Szabad Európa Rádió munkatársa. Temetésére január 23-án került sor Badacsonytomajon. A szülőföld nevében Gabri Rudolf mondott búcsúbeszédet.
Gabri Rudolf Skultéty Csaba szülővárosa, a felvidéki Nagykapos és környékének lakossága nevében fejezte ki őszinte részvétemet.
“Ma fekete lobogó leng a nagykaposi városháza homlokzatán, ma Nagykaposon a történelmi egyházak templomaiban ezekben a percekben megkondulnak a harangok, hogy búcsúzzanak városunk nagy szülöttétől, díszpolgárától, Csaba Bátyánktól” – mondta.
Majd így folytatta: “Kun Miklós írja, hogy az Ung folyó partjáról jött Skultéty Csabának a felvidéki és kárpátaljai magyarság tragédiája kétszeres megpróbáltatást is jelentett. Egyszer mikor személyesen megszenvedte a magyar nemzet, s azon belül külön is földijei sanyarú sorsát, s másodszor mikor évek múlva újra kellett élnie azzal, hogy elénk tárta a megélt és látott történéseket. Személyében a Benes-dekrétumok, vagy a kitelepítés borzalmainak az utolsó felkészült igazságért kiáltó koronatanúja távozik.
De ugyanilyen hatalmas űrt hagy maga után a színes meseszövő, elbeszélő Skultéty Csaba aki elénk tárta az ő „féltett kishazája” az ung-megyesi Nagykapos századeleji életét és hangulatát, vagy aki a Kárpáti hegyormokat ott fent Verecke-felé még az Alpoknál is szebbnek látta” – szólt a gyülekezethez.
Kifejtette: “Skultéty Csaba ötletgazdája volt Nagykaposon a hosszúévekre visszanyúló Mécs László Emléknapoknak, s az Ő gyűjtése adta az alapot a Mécs László könyvtár archív anyagának, de említhetném az elmúlt másfél évtized sikeres közösségépítő rendezvényeit, melynek záró akkordjaként csillogó szemekkel, és hamiskás mosolyával mindig elhangzott tőle irányomba:
„Te van egy ötletem, de eddig nem akartam róla beszélni most jött el az ideje.” S már lelkesen avatott be új elképzelésébe, amit mindig a rá jellemző igényességgel és precizitással végre is hajtott.”
Majd így búcsúzott: ” Drága Csaba Bátyám! Búcsúznak Tőled a Te hőn szeretett kishazád Nagykapos valamikori és jelenlegi lakói. S búcsúzóul mi mást is hozhattunk volna a sírodhoz, mint egy maroknyi kaposi szülőföldet, melynek szeretete egész életeden át végigkísért, a amit Tőled jobban talán nem szeretett senki.
Isten Veled Csaba Bátyám, emléked örökké közöttünk él” – mondta Gabri Rudolf.
Felvidék.ma
