58543 1

A könyv a kisebbségek kisebbségéről, azaz a felvidéki roma közösségekről szól.

Két tanulmányt olvashatunk Varjú Katalin és Hizsnyai Zoltán tollából, illetve számos mai történetet ismerhetünk meg a romákról.

A törzsi hagyományok és a lakóközösségekben kialakult konvenciók mellett a romáknak vannak családi hagyományaik, sőt már átvett szokásaik is. Vallásos emberek, de vallási hovatartozásukat nem tudják definiálni. Abban biztosak, hogy „egy Isten van”, és hogy Szűz Mária az ő védelmezőjük. Minden családnak van házi oltára, legalábbis ami az oláhcigányokat illeti. Nekik még vajdájuk is van, ellentétben más törzsekkel. Viseletüket is már csak az oláhcigányok őrzik.
Nem csoda, ők voltak az utolsók, akik letelepedtek. A rumungrókról azt mondják, hogy azok „elparasztosodtak”. Való igaz, a rumungrók – vagyis a kultúra számos területén a befogadó nemzethez asszimilálódott romák – többsége ma már nemigen beszéli, sőt többnyire nem is érti a roma nyelvet, és jobbára úgy öltözködik – legfeljebb szegényesebben –, mint a környezetében élő „parasztok” – merthogy a romák így neveznek bennünket, fehér embereket. (…)

Dél-Szlovákiában honos magyar anyanyelvű rumungró-közösségek kultúrája nem mondható egységesnek. A legszembetűnőbben mindez a külső megjelenésben nyilvánul meg. Elég, ha körbetekintünk egy különböző roma csoportok gyerekeiből összetevődő tantermen. (…)

A romák számára a „hovatartozás” alapkérdés. A törzsek közti különbségek meghatározóak. A cigányember törzsében, lakóközösségében és nagycsaládjában elfoglalt pozícióját, viselkedését, az idegenekkel folytatott kommunikációban követett magatartását mindig közösségének hagyományai és tapasztalatai határozzák meg.

A kötetet a Fórum Kisebbségkutató Intézet, Somorja és a Lilium Aurum, Dunaszerdahely adta ki. A 238×162 mm, fűzött, 128 oldalas kiadvány még 2003-ban jelent meg az Interethnica sorozat 6. részeként.

A kötet elektronikusan ITT >>> érhető el.
Megrendelhető ITT.
Felvidék.ma