Egykoron, amikor még a kazettás „vókmen” volt a menő napestig együtt csavarogtak… Dédnagymamánál a pajtában cigit szívtak titokban, az Ipoly partján ülve várták a biciklis srácokat, hogy együtt fürödhessenek a zúgó alatt, aztán jéghideg kofolát igyanak a helyi kocsma forró betonlépcsőjén, és az utolsó koronájukat bedobva a zenegépbe, ezredszer is meghallgassák a kedvenc nyári slágert, amitől a kocsmai szomszédok már fizikai fájdalmat éreztek…
„Papi”, a közös nagyapa mindig megmorogta, ha későn értek haza, de papit azért lehetett imádni, mert a szeme mindig úgy mosolygott, mintha ő is tizenéves kamasz volna!
Aztán észre sem vették, hogy fokozatosan eltávolodtak egymástól. Persze az időszakos bulik, meg a családi sütögetések felszínes csevegései jól elfedték ezeket az értékrendbeli különbségeket, de egy két elejtett mondatból azért mindketten érezték, hogy ezek már nem azok a közös rezdülések, amelyek testvérként kötötték egymáshoz őket azokon a boldog nyári hónapokon át.
Az élet ment tovább, sok mindenki jött szembe a „dobozból”, aki befolyásolta a gondolkodásmódját mindkettőjüknek. László Komárom, Bugár Béla, Teta Potopa (lásd: youtube) az egyik oldalon, Orbán Viktor, Cipő, Csányi Sándor sármőr a másik oldalon.
Aztán jöttek a munkahelyek, a pici babák, az édes és keserű gondok, sok-sok utazás tengerparti koccintással, és jópár temetés szomorú koccintással a toron.
És jöttek a választások is, szépen sorban…és jött Béla, annyi belőle, amennyi a csövön kifért, és mivel ő volt László Komárom „földi helytartója”, vagyis ő volt a „megfelelő magyar” Hanka és családja mindig őt választotta. Éva meg nem.
Tavaszi szél nagy vizeket áraszt… a kis falu határában a gátak tetejét nyaldossa a sárgás víztömeg. Az elhagyott házakra lecsapnak az északi ingatlanügynökök. A helyi magyar közösségi érdekek sokszor legyőzve forgolódnak könnyes álmukban a kis palóc múzeum megvetett ágyában.
Hanka és Éva ha tehetik elcsennek egy kis időt a saját életükből, hogy a Facebook mézesmadzagján lógva éljék az életüket. Posztolgatnak, lájkolgatnak, véleményt mondanak a világ dolgairól, a közelgő választásokról.
Éva a maga női határozottságával tartja a frontot a közösségi hálón is. Azt írja, nem a beígért aszfaltos út, meg egyebek miatt fog az MKP-ra szavazni, hanem azért, mert magyar! Meg a nagymama emléke, papi emléke, a közös Ipoly-menti nyarak emléke miatt fog így szavazni.
Hanka lájkolja. Visszatért? Úgy tűnik igen. Éva majd beszél vele a hétvégén. Nem kampányszöveggel készül, csak emlékekkel…hogy Hanka is a szívével szavazzon!
Keressük a Hankákat, mert a szívükben ott vannak a magyar nagymamák, a magyar múltjuk, és beszélgessünk velük!
Még van rá bő két hetünk.
Papp Sándor, Felvidék.ma
