Bauer Edit a Magyar Közösség Pártjának volt európai parlamenti képviselője a felvidéki magyar közösség jog- és érdekérvényesítése, különösen az emberi jogok védelme, valamint a nők helyzetének javítása terén végzett elkötelezett és fáradhatatlan munkája elismeréseként a Magyar Érdemrend Tisztikeresztje kitüntetésben részesült.
Bauer Edit a Magyar Közösség Pártja azon szakpolitikusai közé tartozik, aki egyaránt sikereket tudott felmutatni szűkebb szakmai-tudományos területen és a közösség érdekében végzett politikai tevékenységben. Bauer Edit ezen felül nemzetközi elismertségre is szert tett EP képviselőként. Ez utóbbi minőségében a legaktívabb szlovákiai EP képviselő volt, tevékenységét többször is elismerték – hangozott el a kitüntetés átadása során a laudációban. A díjátadó ünnepségen beszélgettünk vele.
A kitüntetés átvétele után azt mondta, kicsit csodálkozik, hogy a Brüsszelben végzett munkáját méltatták, miközben nem az Európai Parlamentben, hanem a hazaiban végzett munka, a harcok, melyeket itt vívtak meg sikerrel, hozott nagyobb eredményeket a felvidéki magyarság számára.
Ebből a közösségből nőttem ki. Az, ami fontos, ezt ennek a közösségnek adtam vissza. Fontos az európai munka is, annak nagyobb volt a visszhangja is, mégis úgy gondolom, hogy azt a folyamatot, amit annak idején elindítottunk, akár az anyanyelvi törvénnyel, akár néhai Duka Zólyomi Árpáddal együtt a helységnévtáblákról szóló törvénnyel, sokkal többet adott a magyar közösségnek. Azt gondolom az akkor elkezdett tevékenység a valódi érték, ami később a Selye János Egyetem megalapításában csúcsosodott ki. Sajnos ennek az útnak nincsen olyan folytatása, amire a közösségnek szüksége lenne.
Mit érez, amikor a választási eredményeket látja és a kormányalakítási híreket hallja?
Egy szóval: keserűséget. Keserűséget, de valahol reménységet is. Sokszor mondtuk, hogy tatárjásra van szükség, ahhoz, hogy észrevegyük, mi történik körülöttünk. Most ez a tatárjárás bekövetkezett. Remélem, valóban észrevesszük, mi történik körülöttünk. Bízom benne, hogy nem csak a szlovák értelmiség ébred fel abból a lázálomból, amiben voltak. Remélem, hogy mi is összeszedjük magunkat, mert fontos, hogy ott legyünk a döntéshozatalnál. Hogy tudjunk jó döntéseket hozni. Nem csak arról van szó, hogy túléli-e a szlovákiai magyarság, ami nem egy utolsó kérdés, de ezzel összefügg az is, hogy holnapután mennyire tudnak boldogulni a gyermekeink, unokáink.
Mire a legbüszkébb a pályafutásából?
Ez egy nagyon nehéz kérdés. az összes kollégámmal együtt talán a Selye János Egyetemre vagyok a legbüszkébb. Nagyon remélem, hogy egyszer csak kinövi magát egy kis Oxforddá. mert egy értelmiségi bölcső, amelyik egy lelki műhely lehet, táplálni tudja a stratégiát, amelyik kitűz maga elé egy olyan célt, hogy a szlovákiai magyarlakta régióknak stratégiát építsen. Azt hiszem, ha eljutunk idáig, akkor beteljesíti küldetését.
A méltatásban elhangzott több szervezet neve, amelyben tevékeny, többek között a FemineFortis is, ahol elnöki pozíciót tölt be. Ez egy tavaly bejegyzett polgári társulás. Miért volt szükséges ennek a megalapítása?
A közéletben a nők nem jutnak olyan szerephez, amire szükség lenne, nem csak arra gondolok, ami megilletné őket, hanem szó szerint, amire szükségünk lenne. Olyan sok kérdés van, amit másként látunk. Bizonyított dolog, hogy a nők és a férfiak értékrendje, világlátása különböző. Van egy sor olyan dolog, amiben segíteni kell. Még pici ez a szervezet, még csak csírájában létezik, de bízom benne, hogy sok okos, tenni akaró hölgy, nő van köztünk, aki hajlandó is tenni. Egymástért és a közösségért, erre nagy szükség van. Ha csak azt nézzük, hogy a szlovákiai magyar térfélen majdhogynem hiányzik egy karitatív tevékenység, az is csak csíráiba létezi. Amikor ilyen rossz állapotban van egy közösség, amikor a szegénység ilyem mértékben van jelen, akkor bizony sokkal többet tudnánk segíteni, ha szervezettebbek lennénk.
Önkormányzati képviselő, vezeti a FemineFortison kívül a Carissimit is. Milyen célokat tűzött ki még önmaga elé, amihez ez a kitüntetés még további erőt és motivációt ad?
Az embert motiválja, hogy azt csinálja tovább, amihez ért, amivel segít a közösségnek. Óriási kiváltságnak tartom, hogy szabad emberként azt csinálhatom, amiről hiszem, hogy értelme van, amit érdemes csinálni. Ez egy óriási kiváltság.
Kép és szöveg: Neszméri Tünde, Felvidék.ma{iarelatednews articleid=”58939,58367,56935,55265,53092,52512,52196″}
