A hétvégén még javában zajlottak a forradalmi megemlékezések több zoboralji településen is. Úgy, ahogy a magyar szabadságharc sem egy nap alatt zajlott, a megemlékezni kívánó emberek még néhány nappal 15. után is buzgón csoportosultak, hogy leróhassák tiszteletüket nemzeti hőseink előtt. Nyitracsehin idén sem maradt el az ünnepi előadás.
A Magyarország polgárai számára megújulást hozó forradalmi tavasz még 168 év után is tartogat üzenetet az utókornak. A mindennapokban is talpra kell állni újra és újra, és menni előre a kitűzött céljaink felé. A szabadságharc idején is sok csatát kellett megvívni. Győzni és veszíteni egyaránt, míg az erőfeszítések meghozták gyümölcsüket és az országra egy szebb kor virradt. 1848 ma is ezt üzeni nekünk. Azt, hogy legyünk bátrak! Ne féljünk hangot adni akaratunknak. Próbatételek mindig várnak ránk, de együttes erővel tengerárként söpörhetünk végig minden elénk tornyosuló akadályon. A szabadság iránti vágy szolgáljon útmutatóként! Ez vezéreljen minket mindennapjainkban! Azzal a gondolattal térni esténként nyugovóra, hogy mi az, amivel ma hozzájárultam családom, nemzetem boldogulásához, és mi az, amit holnap megtehetek a közösségért, amelyben élek? Bátran vegyünk példát nemzetünk nagyjairól és tetteinkben is próbáljunk hasonulni hozzájuk, hogy méltók lehessünk régi nagy hírünkhöz! Mert Európa színpadán nem kis szerepet játszott népünk, és igenis van mire büszkének lennünk! Ezzel a meggyőződéssel, erős hittel éljük mindennapjainkat és akkor Isten is megsegít minket! Csámpai László, a helyi Via Nova Ifjúsági Csoport alelnöke ezen lelkesítő beszédét követően Karasz Mária Gyulai Pál 1848-ban írt Hazám című versét szavalta el. Ezt követően a Nyitracsehi Férfi Éneklőcsoport tagjai énekeltek egy csokornyivalót a negyvennyolcas dalokból. Az esemény fénypontjaként két vendégelőadó idézte fel a XIX. századi történteket, és hozták közelebb a forradalmi lelkületet. Vincze B. András erdélyi dalszerző, aki több verset is megzenésített, a szintén erdélyi származású Kovács Krisztina versmondó segítségével több művet is előadott, szavalva, valamint gitár és szájharmonika kíséretével. A közönség hallhatta Bobula Ida gondolatait a szabadságharcról, Jókai Mór visszaemlékezéseit a márciusi eseményekről, Petőfi Sándor Kemény szél fúj című forradalmi versének ritmusai pedig már lángot gyújtó szikraként pattogtak a teremben. Kovács Krisztina, székely népviseletbe öltözött csinos diáklány a Magyar vagyok című verset elszavalva az ünneplő közönség lelkeiben már lángra kapott a hazafiasság szikrája és a „Nem látlak én téged többé” kezdetű katonadalt a fellépők már együtt énekelték az élettel teli közönséggel. A teremben mintha megállt volna egy pillanatra az idő, és a jelenlévők egy ember hangjaként öntötték volna ki szívükből megható érzéseiket. A dicső történelmünkből merített erő hatotta át a szavakat és örömkönnyekkel teltek meg az emberek szemei. Erdélyi és felvidéki szívek országhatárokat átívelő együttérzéssel dobbantak égbe kiáltó jelszóval: Összetartozunk! Vincze B. András előadásában elhangzott még Sajó Sándor, Wass Albert és Dévai Nagy Kamilla verse is. Ezt a felemelő érzést már csak fokozni tudta a székely lány, aki szintén megszólaltatta a gitárt, és énekelte lelke mélyéről fakadó tisztasággal: „jó lesz magyarnak lenni!” Ebben a magasztos hangulatban hangzott el a Magyar Himnusz, mely a gitár kíséretében szintén nem mindennapi élménnyel gazdagított. Köszönet a szervezőknek, az előadóknak és minden jelenlévőnek!
