Ellopott ünnepeinkről szeretnék elmélkedni ebben a rövid írásban. Ugyanis, akár tetszik ez nekünk, akár nem, a fogyasztói társadalom korát éljük, mely életünk minden momentumába beférkőzik. Így van ez legszentebb ünnepeinkkel is, mint a karácsony, amely sajnálatos módon mára már konzumünnepé vált.
Az embert szabályosan presszionálják a mindenfelől rázúduló reklámok, hogy mindenféle csillogó csecsebecsét vegyen meg a szeretteinek, amiről jó előre tudni lehet, hogy a megajándékozott semmi hasznát nem fogja venni, és az ünnep után csak a családi lomtárat fogja gyarapítani.
A húsvétot azonban szerencsére /még?/ nem érte utol ez a végzet. Ez az ünnep ugyanis az újjászületésről szól, és az evangélisták eléggé el nem ítélhető módon nem írták bele a húsvéti történetbe a napkeleti bölcseket, akik ajándékokkal üdvözlik a feltámadt Krisztust.
Habár, a csokinyuszikat, melyek még a Mikulás idejéből maradtak meg, és csupán át kell őket csomagolni, húsvét közeledtével jól el lehet adni. No és ne feledkezzünk meg a csokitojásról sem /hogy ez a kettő, a nyuszi, amelyik tojást tojik, hogy jött össze, annak megfejtését olvasóimtól várom – lehet, hogy ez is olyan, mint a rátóti csikótojás/.
Ezenkívül azonban a marketingesek nem találnak fogást ezen az ünnepen, hogy a húsvétot is olyan módon tegyék bevásárlási kampánnyá, mint a karácsonyt.
Én pedig végezetül azt tudnám tanácsolni minden kedves olvasónak, aki ezeket a sorokat olvassa, hogy őrizzék a lángot a lelkükben, és ne hagyják ellopni az ünnepeiket!
Sztakó Zsolt, Felvidék.ma
