Magyar iskolából a való világba

PrintFriendly and PDF

Közeleg a leendő elsősök beíratása. Áprilisban az iskolaköteles gyermekek szülei meghozzák azt a kivételesen fontos döntést, hogy milyen tannyelvű iskolába írassák csemetéiket. A szlovák ajkú családok esetében a döntés egyértelmű. Gyermekeik megkapják a lehetőséget arra, hogy anyanyelvükön sajátítsák el tanulmányaik alapjait, amelyek pillérekként szolgálnak majd további életük során. Nincs is annál nagyobb élmény egy kisiskolás számára, mint az, hogy örömmel megy iskolába, tudja, hogy az a hely a második otthona, s azt szívvel-lélekkel magáénak is érzi, mivel azon a nyelven szól hozzá a tanító néni, azon a nyelven hallja és tanulja a millió újdonságot és érdekességet, melyen otthon édesanyjával, édesapjával, családtagjaival beszél. Csakhogy nem minden gyermeknek adatik meg ez a kiváltság.

A szülők csakis a legjobbat szeretnék gyermekeiknek. Szeretnék nekik a legjobb körülményeket biztosítani, hogy boldogok és később sikeresek lehessenek. Sajnos, nagyon elterjedt az az állítás, gondolunk itt a magyar ajkú családokra, hogy a gyermek csak akkor fog tudni érvényesülni, ha szlovák iskolába jár. Merüljünk el egy pillanatra ebben a gondolatban! Azt mondjuk, ahhoz, hogy a gyermek érvényesülhessen az életben, szlovákul kell megtanulnia az ábécé betűit, szlovák versikéket, mondókákat kell szavalnia, szlovákul kell elsajátítania a számtan alapjainak minden csínját-bínját, a szlovák irodalmat és történelmet kell megismernie. Mindannyian egyetérthetünk abban, hogy az valóban nagyon fontos, hogy elsajátítsuk az ország hivatalos nyelvét. De miért gondoljuk azt, ahhoz, hogy mindezt gyermekünk elérje, szlovák iskolába kell járnia?

Érvényesülni anyanyelven

Engedjék meg, hogy elmeséljek egy rövid történetet. A múlt század kilencvenes éveinek vagyok a szülötte. Magyar óvoda után magyar alapiskolába írattak be a szüleim, amiért örökre hálás maradok nekik. Azok közé a kiváltságos gyerekek közé tartozhattam, akik anyanyelvükön tanulhattak, és nem kellett átélnem azt az elképzelhetetlen érzést, amikor egy teljesen idegen környezetben, idegen emberek között, idegen nyelven szólnak hozzám, melyet nem értek, amelyen nem tudok kibontakozni, mely miatt hátrányban vagyok társaimmal szemben, akik így a tanítási nyelv ismeretének birtokában sokkal jobb eredményeket érnek el.

Subovics Mónika írásának teljes változata a Via Nova honlapján olvasható el ITT.