60238
Fotó: Hideghéthy Andrea/Felvidék.ma

„Akit a Smer egyszer megfog, azt nem engedi el egykönnyen” – véli a Smer-SNS-Most-Híd-Sieť alkotta kormány „tartósságáról” Menyhárt József. Az MKP Dunaszerdahelyi járási elnöke, akivel még a kormány megalakulása előtt beszélgettünk, azt mondja, az SNS nem alternatíva a felvidéki magyarság számára. Ugyanakkor alapvető kisebbségi érdeknek tarja, hogy a magyar érdekeket képviselő pártok között egy új alapokra helyezett párbeszéd induljon el. Az MKP politikusát arról is kérdeztük, vajon beszáll-e pártja elnökválasztási küzdelmeibe, és hogy otthagyná-e az egyetemi katedrát a politikai karrierért cserébe? Interjúnk.

Március 15-én beszélgetünk, nézzünk hát szembe a nagy magyar „sorskérdésekkel” is! Kossuth vagy Széchenyi?
Kossuth. És Széchenyi. Kossuth lendülete, mozgósító ereje és Széchenyi megfontoltsága, tudatossága – mindez így együtt, közösen!

Amikor egyeztettük ezt az interjút, még semmi sem szólt az ellen, hogy ne az MKP választási kudarca adja majd a beszélgetés fő vonalát. Az elmúlt napok belpolitikai eseményei azonban részben átírták ezt a szándékot…
Beszélhetünk bármiről… Eredményekről és kudarcokról is…

Nem fogom kímélni! Kezdjük mégis inkább időrendben visszafelé haladva! Miért mondta le az MKP a Most-Híddal való találkozót?
Már az MKP választások utáni első országos elnökségi ülésén felmerült az a kívánalom, hogy a két magyar érdekeket képviselő párt próbáljon meg a jövőben közeledni egymáshoz. Az elmúlt évek választási eredményei megmutatták, hogy a Magyar Közösség Pártja stabilan hozni tudja a 105-110 ezer szavazatot… Csakhogy ez nem elég. Alapvető kisebbségi érdek tehát, hogy a magyar közösség erősebb képviselete érdekében szükséges a két párt között egy új alapokra helyezett párbeszéd. Hangsúlyozom, ez már akkor felmerült az MKP-ban, amikor még semmit nem tudtunk a másik oldal szándékáról. A Híd két nappal később keresett meg minket, s hívta meg az MKP delegációját. Megkeresésükre egy négy pontból álló válaszlevelet fogalmaztunk meg, amelynek – az elmaradt találkozó szempontjából – a harmadik pontja volt a lényeges: leszögeztük ugyanis, hogy az SNS-szel tervezett esetleges kormánykoalíciót a Magyar Közösség Pártja minden vonatkozásában elutasítja. Amikor tehát az MKP elnöksége úgy döntött, hogy a történtek miatt nem megy el a találkozóra, csak egy korábban lefektetett – és a Híd párt által is ismert – alapelvhez ragaszkodott.

Menyhárt József
Fotó: Hideghéthy Andrea/Felvidék.ma

Nem gondolja, hogy a Smer-SNS-Most-Híd koalíció csak kapóra jött az MKP-nak? Egy jó kifogás a találkozó elkerülésére.
Miért keresnénk kifogásokat? Mi korábban is tisztán beszéltünk: az SNS nem alternatíva a felvidéki magyarság számára. 


Mennyire látja életképesnek a Most-Híd Smerrel és SNS-szel való kormányzását?

Véleményem szerint ez egy kemény koalíció lesz, hiszen akit a Smer egyszer megfog, azt nem engedi el egykönnyen. És akik képesek ilyen markáns arcvesztéssel járó kompromisszumok megkötésére, azok hosszú távra terveznek.

Nagyon úgy néz ki, hogy a Most-Híd saját sírját ássa, amikor az SNS-szel készül kormányozni. Ezt most már felmérések is igazolják. Ilyenkor dörzsöli csak igazán egy MKP-s politikus a tenyerét, nem igaz?
Lehet, hogy sokan így gondolkodnak, én azonban nem vagyok kárörvendő típus. Közösségben gondolkodom. Erőinket egyesíteni a parlamenti választások óta szükségszerű tény. Ha azt akarjuk, hogy a magyar kisebbségnek hatékony képviselete legyen, akkor azokat a politikai erőket, melyek ezt a kisebbséget szolgálni akarják, félre téve a korábbi sértődéseket, tüskéket közelíteni kell egymáshoz. Egyébként pedig azok a választók, akik most csalódtak a Hídban, nem egyértelmű, hogy az MKP mögé sorakoznak be. Nekünk ebben a helyzetben nem más pártokkal kell foglalkoznunk. Nekünk most magunkat kell újra felépíteni, szóval ne a Hídra mutogassunk. Azt, hogy helyes volt-e a Smerrel vagy az SNS-szel tárgyalóasztalhoz ülnie, döntse el a választó. Nekünk az a dolgunk, hogy olyan programot kínáljunk, amellyel meg tudjuk szólítani az embereket. Mutogatni könnyebb. Meg kényelmesebb. De egyik sem az én stílusom.

Azt mondja, az alakuló kormány akár négy évet is kibírhat. Az MKP-ban most a négyéves vagy az ennél rövidebb távú terveket vették elő?
Az első és legnagyobb feladat most az, hogy a júniusi elnökválasztásig a helyi és járási szinteken is megtörténjenek a tisztújítás. Ha pedig hosszabb tervekben gondolkodunk, akkor tudnunk kell, hogy jövőre megyei választások lesznek – tehát innentől az MKP-nak egyetlen dolga van: kitartó, folyamatos munkával előbbre lépni! Nem ölbe tett kézzel kell a csodát várni: hogy majd jön valaki, egy karizmatikus személy, aki megmenti a pártot…

Bízni egy karizmatikus vezetőben téves gondolat?
Miután Bugár Béláék leültek a kormányalakításról tárgyalni a Smerrel és az SNS-szel, az emberek nem azt várják, hogy az MKP-nak legyen egy karizmatikus vezetője, hanem azt, hogy a szlovákiai magyarságnak újra legyen hiteles parlamenti képviselete… Az MKP tehát ne egy emberre építkezzen, hanem egy új csapatra: öt-tíz ember közös munkájára! Nekünk kell egy vezető ember Gömörbe, egy másik Kassán túlra… és kell egy vezető az Ipoly-vidékre, és ugyanúgy kell a Csallóközbe. Cserkész vagyok, abban nőttem fel, hogy a munkát nem egy ember, hanem emberek szervezett csoportja végzi el – közösen. Én ebben gondolkodom a Magyar Közösség Pártja esetében is. A 105 ezer szavazat nem ér parlamenti tagságot – effelől nézve az eredményünk csalódás. Mégis úgy érzem, hogy most megmozdult valami. Hiszem, hogy ha a megkezdett munkát rendszeressé tesszük, a jövőben előrébb léphetünk. Látjuk, hogy a parlamentbe jutás feltétele nagyjából 140-150 ezer szavazat: nekünk ezt a számot kell megcéloznunk! Ugyanakkor azt is gondolom, hogy az a 105 ezer szavazat, amit megszereztünk, egyáltalán nem kudarc! Ez a jövőben is csak úgy sikerülhet, ha fiatalokat tudunk bevonni a közös munkába, tehát: ha a programunkat a fiatal generáció számára is vonzóvá tudjuk tenni.

Már Berényi József is generációváltást hirdetett. Ezek szerint következik az újabb?
Azt gondolom, hogy a felszínen már sikeresen lezajlott egy fiatalítás az MKP-ban. Van egy Nagy Dávidunk, aki a választásokon a huszadik helyről a tizedikre karikázta fel magát. Van egy Cziprusz Zoltánunk, aki több mint hétezer szavazatot szerzett Gömörben, és van egy Samu Istvánunk, aki a Komáromi járásban jeleskedett. Van továbbá egy Forró Krisztiánunk, aki következetesen végigvezetett egy parlamenti választási kampányt. Mindazonáltal úgy gondolom, hogy a párt mélyszerkezeteiben is szükséges a generációváltás… Ügyelni kell viszont arra, nehogy a fürdővízzel kiöntsük a gyermeket is! Tehát a párt életében felhalmozott tapasztalatot igenis értékelni és megélni kell! Amikor a fiatalításról és generációváltásról beszélünk, az semmiképpen sem jelenthet eszetlen takarítást: a huszonöt év alatt felhalmozott tudást és tapasztalatot használnunk kell!

Jól sejtem, Ön nem egy forradalmi alkat?
Hm… Eddig annak tartottam magam…

Menyhárt József
Fotó: Hideghéthy Andrea/Felvidék.ma

Akkor viszont hol marad a felkiáltás: „akasszátok fel a királyokat”?
Megtehetnénk, de nem lehet sikeres az a fiatalítási program, amely nem vesz tudomást arról, amit az elődök letettek az asztalra! Mi az elmúlt huszonhat év vállán állunk ¬– és ugyanakkor ugyanennyi esztendő súlya nyomja a vállunk is! Akik azt várják most tőlünk, hogy tisztítsuk meg a régiektől a pártot, azok egyfajta populista megoldást javasolnak… Kell a friss erő, de az előző generáció tapasztalataira, tanácsaira is szükségünk van. Hiszem azt, hogy az előttünk álló tisztújítás ennek jegyében fog lezajlani. (Folyt. köv. alább >>>.)

Meglehetősen új szereplője a nagypolitikának. Nagyon más világ ez, mint a zene vagy az akadémia világa?
Teljesen más, és mégis hasonlatos. Mindhárom esetében van egyfajta közösségi szerepvállalás. Az egyetem világa egy zárt közösség: egyetemre ugyanis az megy, aki tanulni szeretne; az ember itt egy tudásközpontú, „védett” közegben dolgozik. A zene nyolc hang békés variabilitása. A politika ezzel szemben nyílt vadászmező, ahol az embert bárhonnan érhetik támadások.

Hajlandó lenne otthagyni az egyetemi katedrát a politikai karrierért cserébe? Mondjuk, ha ezt azért tenné, mert megunta a nyelvészeti szemináriumokat, megértenénk…
Nem untam meg. A nyelvészet és maga a tanítás egy olyan része az életemnek, amit nagyon szeretek. Nem is lenne könnyű elengedni. Ez viszont még korai kérdés. Hiszem azt, hogy a Jóisten egyenesen ír a görbe vonalakon is: így ha a Teremtő engem politikai pályára szán, ott is támaszom lesz. Kinek Isten havat küld, küld hozzá lapátot is!

A kampányban írt egy dalt Összefogás címmel, amely így kezdődik: „Mi mindig jobban didergünk, mint amennyire fázunk. Búvunk magunkba, mély a csigaházunk”. Mi, felvidéki magyarok, valóban ilyenek vagyunk?
A dal első sorát egy kampányrendezvény utáni beszélgetésen mondta nekem egy szerdahelyi választópolgár…

Csallóközi népgyűjtés?
Inkább egy eredeti vélemény! És igen: mi mindig jobban belelovaljuk magunkat a félelmeinkbe, mint a lehetőségeink továbbgondolásába. Jobban szeretünk elbújni, és bezárkózni, mert úgy gondoljuk, ha kizárjuk a körülöttünk lévő problémákat, akkor azok megszűnnek.

Ezek alapján nincs is miért csodálkoznunk, hogy a déli régiókban a választási részvétel jelentősen elmaradt az országos átlagtól. Nagyon csalódott volt az eredmények miatt?
Már a választások délutánján lehetett látni, hogy a részvételi arány az északi régiókban magasabb lesz, mint délen. Ha ez így marad, hiába dolgoztunk annyit, a számok egyszerűen nem fognak kedvezni nekünk – vélekedtünk. Mégis bíztunk, hogy még bármi megtörténhet… A csalódottságom abból adódott, hogy úgy éreztem: sokat dolgoztunk a sikerért, mégsem lett eredménye. De nem tartott sokáig, és már a választások másnapján megfogalmazódott bennem: nincs idő siránkozni, új lehetőségeket kell keresnünk. A feladat mostantól az, hogy megtaláljuk, mit csináljunk másként annak érdekében, hogy legközelebb eredményesebbek legyünk!

Menyhárt József
Fotó: Hideghéthy Andrea/Felvidék.ma

Annak a bizonyos húszezer preferenciaszavazatnak azért csak örül? Az MKP harmadik legnépszerűbb politikusává lépett ezzel elő.
Nagyon köszönöm a választóimnak a bizalmat: igyekszem megszolgálni… Ha az MKP bejutott volna a parlamentbe, most aligha latolgatnák párton belül és kívül az Ön pártelnöki esélyeit. Vannak ilyen irányú ambíciói?

Korai kérdés ez is. Járási elnökként most az a feladatom, hogy először a helyi szervezetek megújuljanak… A Magyar Közösség Pártja egy alulról építkező párt: a tagság fog dönteni arról, ki lesz az elnöke.

Már MKP-s politikustól is hallottam: Menyhárt József elnökként alkalmas lehet a bizonytalanok megszólítására.
Még egyszer mondom: nem Messiást kell várni, hanem a közös munkába kell minél több embert bevonni! Én nem egy egyszemélyes megoldásban hiszek, hanem abban, hogy lesz egy csapatunk, amely megmozdítja a közösségünket. Egy fecske nem csinál nyarat… ha azonban fecskerajban gondolkodunk, akkor sok mindent elérhetünk!

Azon kevés politikusok közé tartozik, akiktől a választási kudarc után önkritikus nyilatkozatokat is hallhattunk. A Pátria rádióban például arról beszélt, hogy az MKP sms-kampánya finoman szólva sem volt szerencsés. Ezen múlott?
Nem. Ez csak hiba volt. Az emberek apátiában vannak, mi pedig nem tudtuk kimozdítani őket ebből. Sokan úgy gondolták: „ebből most jobb kimaradni, ez nem a mi dolgunk.”

Ezt nem tarja könnyelműségnek?
Valahol igen: hiszen akkor is van felelősségünk, ha nem megyünk el választani.

Az MKP jövőbeni parlamenti tagsága érdekében választási törvényt módosítana, vagy inkább azon fáradozna, hogy a párt 105-110 ezres bázisát 140-150 ezresre duzzassza?
Kétségtelen, hogy Szlovákia választási törvénye eléggé elavult. Ha a magyarországihoz hasonlítanánk, akkor azokkal az eredményekkel, melyeket néhányan felmutattunk az MKP színeiben, most benn ülnénk a parlamentben. A törvény megváltoztatása azonban nem érdeke a többségi társadalomnak. Nem érdeke, hogy egy őshonos kisebbség beleszólhasson saját sorsa alakulásába. Mást tehát nem lehet mást tennünk, mint töretlenül tovább dolgozni a bejutásért! Bástyákat kell építenünk – Rejtővel Jenővel szólva: előretolt helyőrségeket! Nagyon fontos, hogy ne osszuk fel a felvidéki magyarokat jó és rossz magyarokra. Nem szabad különbségeket felállítani: valakiben nagy lánggal ég a magyarság, valakiben pedig csendesen, titokban parázslik: nekünk mindenkit össze kell gyűjtetünk, mindenkire szükségünk van, hogy a következő választásokra sokan legyünk és elegen!

Bástyák és helyőrségek építését említette. Jó munkát!
Erre cserkészként csak annyit válaszolhatok: légy résen!

(FOTÓ: Hideghéthy Andrea)