A kép illusztráció. Fotó: archívum

Családi kép: apa, anya, gyermek(ek). Az anya magyar iskolába járt, az apa szlovákba, bár az ő szülei még magyarba. Az anya, nevezzük Évának, egyetemet végzett. Az apa, nevezzük Károlynak, szakmunkásképzőbe járt. Öt éves lett a gyermek. Felmerült a kérdés: milyen iskolát válasszanak?

Nem egyszerű eldönteni – vallja az anyuka. Panaszkodik: a Magyarországról származó anyósa azt mondta, a gyermeknek az a legjobb, ha megtanul rendesen szlovákul, ezért jobb lenne, ha szlovák iskolába menne. Az após csak dünnyög… Néha közbeveti: nem kell itt „magyarkodni”. Éva védekezik, nem magyarkodik ő, a szülei ugyanúgy kétkezi munkások voltak, mégis eljutottak az egyetemig, nővérének doktorátusa is van. Nem indultak ők sem jobb pozícióból, ami a hátteret illeti. Hiszen az ő szülei is szakmunkásképzőt végeztek, és egy gyárban dolgoznak.

Egy előnyük volt csupán: anyanyelvükön tanultak, érettségiig. Aztán kerültek el a szlovák nyelven oktató egyetemre. Hogy nehéz volt az elején? Kinek nem? A szlovákoknak is adódtak problémáik.

Károly fenyegetőzik: az ő gyerekeinek szlovák iskolába kell járnia! Az anya dönt: a gyermeket beíratja magyar és szlovák iskolába is. Szeptemberig van idő, addig megnyugszanak a kedélyek…

A veszekedés mindennapos. Éva úgy dönt, kimondja a végső szót: ha szlovák iskolába megy a gyerek, a férj tanul vele. Ha magyarba, akkor ő. A gyermek, azóta a másik is, magyar iskolába jár.

A fenti eset gyakori. Mégis sok szülő választja a látszatra könnyebb utat: a szlovák iskolát. Kevesebb a gyerek órája, kevesebbet kell tanulnia, halljuk gyakran az ócska kifogást, és tudjuk, aki ezeket a szavakat kiejtette, végig sem gondolta azok értelmét.

Itt a lehetőség a legjobbat választani a magyar gyermeknek! Az anyanyelvű oktatást.