A kassai Rovásban április 7-én Szinay Árpád mutatta be nemrég megjelent háromnyelvű könyvét, az „1968 véres augusztusát”, melyről korábban már beszámoltunk. A szerző magyarul, csehül és szlovákul örökíti meg akkori pozsonyi tapasztalatait és „lelövetését”.
A szerző csodálkozó résztvevője volt a szovjet megszállásnak 1968. augusztus 21-én. A munkásszállón elsőként szerzett tudomást a történtekről. Társait felébresztette, ám ők addig, míg nem látták meg a szovjet páncélkocsikat, bolondnak hitték. Munkásként dolgozott akkor, és egy hónapra rá összeült barátaival, hogy emlékezzenek arra, mi történt azon a napon. Mindegyikük elmesélte saját emlékeit, majd másnap Szinay bement a városba és leült vacsorázni. Egy szovjet tisztet hívott meg az asztalához, aki megkérdezte tőle, vajon a lakosság megszállóknak tekinti-e őket. Ő gondolkodás nélkül rávágta, hogy: da! Igen. Erre az előrántotta pisztolyát és lelőtte. Az aortáját találta el. Sikerült megmenteni a konyhai személyzet lélekjelenlétének köszönhetően.
Akkor Csehszlovákiában mintegy száz embert gyilkoltak meg, és ötszázan sebesültek meg. Szinay volt az egyik. De ha ilyen számokat hallunk, ez nem sokat mond. Egy ember vallomása azonban sokkal kézzel foghatóbb és hatásosabb. Szinay kendőzetlenül mesélt az előzményekről és a számára kellemetlen következményekről. Felépülése után nem akadt egyetlen ügyvéd sem Pozsonyban, aki vállalta volna ügyét. 1989 után is komoly erőfeszítéseket kellett tennie, hogy legalább jelképesen kárpótolják.
Sok fiatal hallgatta meg életének e tragikus és válságos korszakát. Ez számukra már történelem, de ha egy élő ember kilép a történelem lapjairól, akkor sokkal jobban el tudják képzelni a múlt egy-egy szeletét. A történelem kissé megelevenedik.
Máté László hozzászólásában ugyanakkor azt hiányolta, hogy a kötetben nem szerepelnek a történtekre vonatkozó dokumentumok.
