A zoboralji magyar falvakban tavaszváró népszokás volt a villőzés. Néhány helységben – többek közt Nyitragesztén és Alsóbodokon – kicehajtással kezdődött a virágvasárnap délután. Szalmából elkészítették a banyát, rongyokba öltöztették és szótlanul végigrohantak vele a falun.
A bábut tilos volt bármelyik ház, udvar felé fordítani, mert ezzel szerencsétlenséget vitt volna a házba. A falu végén patakba dobták vagy elégették. Virágvasárnap délután a kis- és nagylányok csoportosan vagy egyenként, a kisebbek nővérük vagy édesanyjuk kíséretében felszalagozott, feldíszített fűzfaágakkal – a villővel – sorra járták a házakat, ahol az ablak alatt énekeltek. Az éneklésért a gazdasszony tojást adott, majd letört egy darabot a villő-ágból. Menyhén a villőfáról letört ágnak varázserőt tulajdonítottak, az ezzel való érintés, veregetés szaporodást jelentett. Gímesen a gazdasszony az első kihajtáskor ez alatt az ág alatt bújtatta át a kislibákat, hogy egészségesek legyenek.
Jókai Mária néprajzkutató, nyugdíjas pedagógus a Nyitra-vidéken összegyűjtötte a különböző falvakra jellemző villőzési szokásokat, ezeket elevenítették fel 2016. április 10-én a vidék hagyományőrzői: az ahai, alsóbodoki, csehi, nyitragesztei, pogrányi és zsérei lányok, asszonyok. A pogrányi tájházban és környékén viseletbe öltözött, kapualjakban tojással várakozó asszonyok várták a villőzőket. Felcsendültek a népszokáshoz kötődő dallamok a pogrányi tájházban és környékén. A kis- és nagylányok nagyon hasonló és mégis falvanként más és más rigmusokat énekelve járták be a házakat és kérdezték meg a gazdasszonytól: Van magoknak virágvasárnapjok? A nincs válasz igen ritkán, csak fösvény gazdasszony házánál hangzott el, hiszen a régiek a villőzőket várták és szívesen fogadták.
A tavaszi leányszokást követően a lányok, asszonyok és a nézők a pogrányi kultúrházban gyülekeztek, ahol helyi hagyományőrzők és pedagógusok a hagyományos húsvéti tojás festésével ismertették meg az érdeklődőket. Viaszba mártott írókával lehetett tojásra rajzolni a gesztei, bodoki és helyi pogrányi mintákat: a rozmaringost, a barkást, a tökmagost, a fecskefarkút és a kantárost. Jókai Mária néprajzkutató elmondta, ezeknek a mintáknak több változata és vegyítése mellett még számos más jellegzetes zoboralji minta van. Ezek ellemzője a tojás felületének nyolc részre való osztása és díszítése. A viasszal megrajzolt tojást aztán festékbe – jellemzően piros színűbe – mártották, száradás után pedig gyertya lángja felett leolvasztották, majd letörölték róla a viaszt.
A hímes tojások elkészülését követően a pogrányi kultúrház színpadán léptek fel a hagyományőrzők. A zoboralji lányok, asszonyok csapata mellett a Csehi Férfi Éneklőcsoport is bemutatkozott, előadásukban csehi bordalokat és katonanótákat hallhatott a közönség.
[pe2-gallery album=”http://picasaweb.google.com/data/feed/base/user/108427883720896117453/albumid/6272260548962501857?alt=rss&hl=en_US&kind=photo” ]
