A Vavrik házaspár

A napokban, kilencvenkettedik évében elhunyt Komárom egyik ismert egyénisége: Dr. Vavrik Gyuláné Felsőeőri Szarka Erzsébet, Erzsi néni. Foglalkozását tekintve fogász, két szenvedélye alapján viszont családfakutató és festő volt.

Családját a gyógyítók közösségének is nevezhetnénk, hiszen orvos volt a férje, és két lányából, Évából és Erzsébetből is orvos lett. Ő maga is sok ezer ember egészségének helyreállításán munkálkodott. (A teljesség kedvéért: Péter unokája főorvos Prágában.) Személyében nem mindennapi ember távozott körünkből: mint történelem- és családfakutató jól tudta, hogy halálával hosszú-hosszú székely határőr lánc szakad meg, anyai és apai ágon ugyanis gyepűőrök hadnagyai voltak a felmenői, akiket Árpád-házi királyok telepítettek a síksági védvonalakra. Ennek a láncnak a felsőőri Szarkák részéről Erzsi néni volt az utolsó „szeme”.

Erzsi néni sokat emlegette édesanyját, Szalay Juliannát, a hegysúri, majd perbetei tanítónőt, aki ízig-vérig magyar asszony volt, s aki nagyban erősítette unokái és tanítványai nemzettudatát. Férje, Vavrik Gyula a második világháború utáni hadifogságból hazatérve Perbetén gyógyította az embereket. Emlékeznek rá ma is, bár korán elhunyt, hiszen a kitelepítések és deportálások idején rendkívüli bátorságról és igazságérzetről tett tanúbizonyságot: sokan neki köszönhették ugyanis, hogy nem kényszeríthették őket erőszakkal szülőföldjük elhagyására, mert Vavrik doktor az életét kockáztatva orvosi szakvéleményével megakadályozta, hogy elüldözzék őket. Talán ez a néhány tény is megvilágítja, hogy hajdanán ilyen családok is éltek a Felvidéken…

A Vavrik-család közösségi felelősségtudata egyik lányukban, Évában tovább él: ő évtizedek óta müncheni lakos, ahol kiváló orr-fül-gégész szakorvos, egyúttal azonban a németországi magyarság egyik meghatározó alakja. Széles látókörű, művelt, megnyerő egyéniség, kitartó közösségépítő. Szülőhazája magyar szervezeteit folyamatosan támogatja.
Erzsi nénit itthon másik lánya, Erzsébet segítette mindennapjaiban, s a mellette álló ápolókkal együtt éjjel-nappal nyugalmat és békét biztosított számára. A fáradhatatlan történelem- és családfakutató, és szenvedélyes festő már a túlsó parton van, földi élete véget ért. Onnan figyeli, vannak-e, lesznek-e mai forrongó világunkban is magyarokat védő „gyepűőrök”?