A pályázat felvidéki díjazottjai: Fronko Alica és Sebők Zoltán (Fotó: Szinek János)

Ünnepélyes keretek között adták át ma Budapesten, az Emberi Erőforrások Minisztériumában „Az év praxisa a Kárpát-medencében” néven meghirdetett pályázat díjait. Az immáron hatodik alkalommal megrendezett esemény idén is a nemzethez tartozás összetartó erejének jegyében telt: a Kárpát-medence bármely magyar lakta régiójából érkezhetett ajánlás. A Felvidékről Dr. Sebők Zoltán és Dr. Fronko Alica kerültek a díjazottak közé.

Az ünnepélyes díjátadón Beneda Attila egészségpolitikáért felelős helyettes államtitkár köszöntötte a sikeres pályázókat. A szakpolitikus úgy fogalmazott, az elmúlt esztendő bizonyságát adta annak, hogy a kormány kiemelt ágazatrészként foglalkozik a háziorvosokkal és az alapellátással. Ez az igyekezet jogszabályban is megjelent, utalt a tavaly elfogadott alapellátási törvényre. A fő irány az, hogy a népegészségügyet és az alapellátást összekapcsolva egy komplex ellátási forma alakuljon ki – fogalmazott a helyettes államtitkár.

„A nemzet közös ihlet” – idézte József Attilát Kásler Miklós professzor, aki minden évben tagja a zsűrinek. Az Országos Onkológiai Intézet főigazgatója ezt azzal kapcsolatban mondta, hogy a költői „közös ihlet” szellemisége az idén is áthatotta a pályázatot, hisz részt vett benne a hét részre szakított ország számos képviselője.

„Az év praxisa a Kárpát-medencében” pályázat bíráló bizottságának tagjai – akik személyesen is köszöntötték a díjazottakat és a megjelenteket – kivétel nélkül elismert egészségügyi szakemberek és közéleti személyiségek.

A zsűri elnöke Dr. Szentes Tamás, az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat vezetője, társelnöke Dr. Paller Judit, az ÁNTSZ egykori vezetője. A díjakat Dr. Balogh Sándor, az Országos Tisztifőorvosi Hivatal főosztályvezetője, a Pécsi Tudományegyetem Általános Orvosi Kara Családorvosi Intézetének igazgatója, a díj alapításának ötletgazdája adta át.

A testület határon túli tagja Berszán Lajos erdélyi katolikus plébános, a gyimesfelsőloki Árpád-házi Szent Erzsébet Líceum megalapítója, és helyet foglal benne Dr. Kásler Miklós, a budapesti Országos Onkológiai intézet főigazgatója, aki “bevallotta”, hogy a szíve csücske Erdély: szakmai és magánéleti szálak is fűzik ehhez a gyönyörű vidékhez. A magánéleti, hogy édesapja Kolozsvárott végzett, a szakmai pedig, hogy hosszú évek óta együttműködik az Országos Onkológiai Intézet és a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem.

A zsűriben ott találjuk Béres Józsefet is, a Béres Gyógyszergyár Zrt. vezetőjét, aki mondandójában kihangsúlyozta a testi mellett a lelki egészség fontosságát:

„Egy ember nem lehet egészséges, ha a nemzete, a faluja, a családja lelke beteg.”

Az eseményt megtisztelte jelenlétével Duray Miklós, író, politikus, a Szövetség a Közös Célokért Polgári Társulás elnöke, és Tőkés László európai parlamenti képviselő.

A pályázat keretében 110 háziorvosra adtak le érvényes ajánlást. A jelöltek 45 526 szavazatot kaptak, a voksok közül 32 416 volt magyarországi, 13 110 pedig határon túli. A beküldött ajánlásokból a zsűri választotta ki a legjobb húsz történetet, a sorrendet viszont nem a bíráló-bizottság, hanem az internetes közönségszavazatok száma döntötte el.
A pályázat szervezői által közzétett közlemény szerint a felvidékiek is kitettek magukért: hírportálunk a pályázaton legnagyobb forgalmat generáló portálok közé tartozik.

dijazottak

Dr. Sebők Zoltánt, Hetény és Marcelháza háziorvosát kilencen ajánlották, többek között: az OÁZIS Szociális Intézmény vezetői, a Nyugdíjas Klub elnöke, Boráros Imre színművész, Petrécs Anna színésznő, Molnár János teológus professzor és Varga Ervin, Marcelháza polgármestere, Fekete Ferenc, az MKP komáromi elnöke.

Duray Miklós író, politikus ajánlójában így méltatta a komáromi orvost: „Dr. Sebők Zoltán hetven éves. Hihetetlen, látva a munkabírását, vitalitását. Pedig ki tudná jobban, mint én, hiszen egykorúak vagyunk, és húszéves korunktól barátok. Ő pozsonyi polgári családba született, én pedig az egyetem miatt költöztem a fővárosba. Ekkor ismerkedtünk meg, és tart a barátságunk azóta is. Akkor Csehszlovákiában forradalmi szelek fújtak, 1968-at írtunk, és mindketten bekapcsolódtunk a Magyar Ifjúsági Szövetség szervezésébe, a kommunista rendszer megváltoztatása reményében. Dr. Sebők Zoltán a hetvenes évek végén körzeti orvosként Pozsonytól távolabbra, Marcelházára került, de a kapcsolatunk nem szakadt meg. Húsz év múlva a bársonyos forradalom újra egy helyre sodort bennünket a közéletben, együtt alapítottuk a rendszerváltozás utáni első önálló magyar politikai szervezetet, az Együttélés politikai mozgalmat. Zoltán mai napig tevékeny résztvevője a felvidéki magyar közéletnek. És szerencsés fordulat állt be az egészségügyben is, hiszen 1990 után lehetővé vált a szabad orvosválasztás, semmi nem akadályozza, hogy immár negyedévszázada ő a jó barátom, bajaim ismerője, legyen az orvosa az egész családunknak. Száz kilométer nem nagy távolság, ha az ember tudja, hogy bizalommal fordulhat az orvosához. De nem csak személyes kapcsolatunk okán, hanem a közösségért évtizedek óta vállalt helytállása miatt biztos vagyok abban, hogy Kárpát-medence egyik legjobb praxisát vezeti, közel negyven éve hűségesen egy helyen, Komárom közelében, Marcelházán és Hetény községben. Tudom, az ő leterheltsége sem kisebb, mint más körzeti orvosé. És lám, mégis időt, energiát fordít a sok bajjal küszködő közösségünk gyógyítására is. Tudjuk, egy közösségben vannak foglalkozások, hivatások, amelyeknek képviselőire kiemelt példaként tekint a környezete, ilyen az orvos is.”

Dr. Sebők Zoltán az elismerés átvétele után megkeresésünkre így mesélt magáról: „Pozsonyi születésű vagyok, ott jártam gimnáziumba, majd a Comenius Egyetem orvosi karára vettek fel, ott is végeztem 1970-ben. Dolgoztam a modori belgyógyászaton, végül a pozsonyi onkológiai intézetben kötöttem ki, ahol sugárterápiából szakvizsgáztam, és a sors úgy hozta, hogy innen elkerültünk Komáromba, dacára annak, hogy a feleségem is pozsonyi. Két évig éltünk Marcelházán, aztán beköltöztünk Komáromba. Két szakvizsgám van általános orvostanból, és volt több külföldi utam, ahol az egészségügyet tanulmányoztam. Egy magánklinikát vezettem tíz évig Komáromban, majd egy mágneses rezonanciának voltam a résztulajdonosa az érsekújvári kórházban. Ma már csak körzeti orvosi tevékenységgel foglalkozom.”

Arra a kérdésre, hogy hogyan fogadta a jelölést, így válaszolt: ,,A betegeim közül többen javasoltak, és amikor ennek híre ment, akkor mozgósították az ismerőseiket, hozzátartozóikat, akik között akadtak szlovákok is. Soknak tartottam ezt a tizennégy napot, míg a szavazásra lehetőség volt, ez talán nehezebb, mint az amerikai elnökválasztás.” – fogalmazott mosolyogva Dr. Sebők Zoltán.

A másik felvidéki díjazottat, Dr. Fronko Alica iglói háziorvost egykori buzitai alapiskolájának igazgatója, Mohňanský Csilla ajánlotta: ,,Fronko Alica, iskolánk volt diákja, a jelenleg közel 1800 beteget kiszolgáló családi orvos lelkiismeretesen végzi munkáját. Körzetét egy nyugdíjas orvosnőtől vette át több mint húsz éve, 800 beteggel. Az őt kereső, benne megbízó, tőle segítséget váró betegek száma mára megduplázódott. Nagyon hamar elterjedt Iglón, hogy a doktornő tud magyarul, sőt bátran és büszkén vállalja magyarságát, így kerültek hozzá olyan betegek is, akik csak egy kedves magyar szóra vágytak, vagy olyanok, akiknek ismerőseik beszéltek a kedves, figyelmes orvosnőről.”

A doktornő a kassai orvosi egyetem elvégzése után 1987-ben Buzitára került, ahol jelenleg is él. – Engem a volt alapiskolám igazgatója jelölt erre a díjra, aki hírt szerzett a pályázatról. Amikor a szlovák pácienseim értesültek a szavazásról, szinte azonnal megmozdultak. Nem értették, hogy mi áll a szövegben, de csak annyit mondtak: ,„Szavazni kell? Persze hogy!” – fogalmazott nevetve Dr. Fronko Alica.

Érdeklődésünkre, hogy mi az, ami ennyi évtized után is erőt ad nap mint nap, mind a két felvidéki szakember úgy fogalmazott: A munka szeretete, mert ezt csak szívvel-lélekkel lehet csinálni. – „Igyekszünk sok-sok örömet és szeretetet adni, és mi is ezt kapjuk vissza a páciensektől.”

(Felvidék.Ma, MTI. Fotó: Szinek János)

1.jpg2.jpg3.jpg4.jpg5.jpg6.jpg7.jpg8.jpg9.jpg10.jpg11.jpg12.jpg13.jpg15.jpg16.jpg48.jpg23.jpg25.jpg31.jpg33.jpg35.jpg37.jpg40.jpg43.jpg44.jpg