A kép illusztráció (Fotó: Archívum)

Még örülhetnénk is, hogy megszületett a koalíciós döntés a kisiskolák megőrzése mellett. Rövidesen módosul a közoktatási törvény, mely a vegyes lakosságú területeken eltörli a minimális osztálylétszámokat az alapiskolák alsó tagozatán.

Szeptembertől tehát mindenütt, ahol a fenntartó (önkormányzat, egyház stb.) vállalja az érintett közoktatási intézmény normatív finanszírozást meghaladó költségeit, megmaradhatnak a kis létszámú osztályok, összevont osztályok.

A jó hír azonban itt véget is ér, mert a problémáknak csak egy kis töredéke tűnik megoldottnak.

Az ötödik évfolyamosoktól kezdve maradnak a minimális osztálylétszámok egészen a kilencedikesekig bezárólag, ezáltal a teljes szervezettségű kis létszámú alapiskolák megszűnése továbbra is reális fenyegetés. A magyarlakta régiókban pedig nem kevés olyan teljes szervezettségű alapiskola van, ahol a tanulók összlétszáma száz fő körül mozog.

A pillanatnyilag tervezett törvénymódosítás, amely finanszírozási változásokat nem hoz, átfogó elképzelést nem tartalmaz és az alapiskolák helyzetét nem egységesen kezeli, ténylegesen nem is megoldás. Csupán az elhalasztása egy, sem az állam, sem az iskolafenntartók számára nem népszerű és kedvező lépésnek.

Más formában jelenti ugyanazt, ami egy éve történt, vagyis a minimális osztálylétszámok bevezetésének elhalasztását, ezúttal nem egy évvel, hanem „kifulladásig”.

Szlovákiában a közoktatásban az segíthetne, ha a „regionális oktatásügynek” nevezett törvényi kategória ténylegesen a regionális sajátosságok szem előtt tartásával alakítaná az általános műveltséghez való alkotmányos jog hozzáférhetőségét – mind a többségnek, mind a számbeli, nem szlovák nemzetiségű kisebbségeknek.

Az ilyen megközelítéshez viszont ha másnak nem, a nemzeti kisebbségek érdekeit deklaráltan és programszerűen felvállaló politikai erőknek komplex elképzeléssel, sőt törvényjavaslattal kellene rendelkezniük. Akkor is, ha nem olyan világot élünk, amelyben a nagypolitikai versenyfutásban a többséget alkotó kisember szempontjai méltányosságra számíthatnának.

Nekünk, magyaroknak a rendszerváltás óta főbenjáró bűnünk, hogy a politikai elitünk mindig a dolgok után kullog, csak reagálni képes a többség által megalkotott törvényi környezetre, maga nem, vagy alig kezdeményez.

Most is a teljes felkészületlenséget tükrözik a kormánykoalíció lépései, pedig sokszor volt sokféle szakmai tanácskozás magyar tannyelvű iskolahálózatunk megőrzésének lehetőségeit keresve, és egyszer valamikor – elég régen volt már – még egy kisebbségi minimumot is tető alá hozott a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala, melyben a tanügynek senki által el nem vitatott egységes támogatást ígért mindenki, pártállásra való tekintet nélkül.

Csak épp az egységes elképzelésünket nem sikerült megfogalmazni, amely egy fenntartható és jó minőségű iskolahálózatot jelentene a felvidéki magyarságnak hosszabb időtávon is.

Jókai Tibor, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke hívta fel napjainkban a figyelmet arra, hogy magyarországi pénzügyi támogatásra a készülő törvénymódosítást követően is szükség lesz, mert egyelőre nem kerül több pénz az oktatási rendszerbe. Hogy dolgozik-e valaki azon a tervezeten, amely az ilyen átmeneti ideig tartó támogatás feltételeit rögzítené, egyelőre nem tudható.

Ahogyan az sem, tervez-e oktatáspolitikai változásokat a szlovák kormány és szakít-e az annak idején 240 tanuló-lélekszámú oktatási intézményekre megalkotott normatív finanszírozási rendszerben. Már Čaplovič miniszter idején komolyan felmerült, hogy a létszám alapú rendszert osztályalapúra kellene változtatni, amit még minőségi pótlékkal is meg kellene toldani. Ennek a támogatottsága pedagógusberkekben meglehetősen erős, és ugyanígy annak is, hogy az iskolák fenntartását vegye át az állam (ennek érdekében petíció is született). A kormányprogramban erre vonatkozóan nem sok útbaigazítás található.

Ez ugyancsak jelzi: rendkívül sok a nyitott és megválaszolatlan kérdés, bizonytalan az alapfokú oktatás jövője. A kisiskolákkal kapcsolatos mostani törvénymódosítás, mely mindössze az 1 – 4. évfolyamokat érinti, de a következményekkel nem foglalkozik, szintén a bizonytalanságot jelzi.

Bizonytalan helyzetben pedig a jó közoktatás sorsa is bizonytalan.