Fayl Frigyes, a magyar zenei élet ismert személyisége, kiváló zenepedagógus volt. Nagycsalomján született 1862-ben.
Két évtizeden át a Budapesti Zeneakadémia Zongora Tanszakának segédtanáraként, illetve a Zongora-melléktantárgy Tanszék rendes tanáraként tevékenykedett. Közben előadóművészként és zeneszerzőként is bemutatkozott.
Csalomjával, illetve az itteni földbirtokos Méhesekkel a Fayl család házasság révén került kapcsolatba. Id. Fayl Frigyes, zenetanárunk apja (1837-1879) vette feleségül Méhes József (1805-1879) és Plachy Amália (1806-1869) lányát, Méhes Máriát (1838-1874). A csalomjai Mária volt tehát neves szülöttünk édesanyja.
„Az egyházi éneklést és énektanítást tökéletesen megreformálta“
Frigyes felmenői közt több kiváló zenész is akadt. A nagyapa, Fayl György életéről Rautmann Magyar Lexikonában is olvashatunk (Budapest, 1880). Ő a Tolna megyei Bonyhádon született 1801-ben. A pozsonyi zeneiskolát kiváló eredménnyel végezte, majd 1822-ben a pesti ágostai egyház orgonistájává és énektanárává választották. Közel fél évszázadon át működött itt, miközben „az egyházi éneklést és énektanítást tökéletesen megreformálta“. Az ő szorgalmazására vezették be az ortodox zsidó zsinagógákban is a karéneklést. Budapesten hunyt el 1875-ben. (1880:356)
Az apa, id. Fayl Frigyes a maga korának ismert zeneművésze volt. Pesten született 1837-ben. Már apja tanítványaként kiváló zongoristává vált, s Bécsben, a híres Cserny Károlynál tovább képezte magát. Pesten több sikeres hangversenyt adott. Ezekről a Vasárnapi Ujság is írt, 1862-ben például az alábbiakat: „Fayl Frigyes pesti zongoraművész ma /március 16.) d.u. 4 ½ órakor hangversenyt rendez az „Európa“ termében, az egyetemes evangéliumi egyházi gyámintézet javára.“
Fayl elsősorban a magyar zeneművek kiváló tolmácsolója volt
A „sokat ígérő program“-ban előadták például Rubenstein Hármas F-durját, Liszt Ferenc La regatta Veneziana darabját, 8. Magyar rapszódiáját, valamint Három magyar népdalát. 1876-ban a Nemzeti Zenede tanárává választották. Fayl elsősorban a magyar zeneművek kiváló tolmácsolója volt, de zeneszerzőként szép sikereket ért el Magyar Ábrándjaival is. (Rautmann, 1880:356). Fiatalon hunyt el 1879-ben.
Fayl Méhes Márai halála után újra megnősült. Második felesége Hentaller Mária meseírónő volt, akinek két könyvéhez (Mesék a fonóból; Hol volt, hol nem volt) Mikszáth Kálmán írt előszót. Köztudott, hogy a Méhes családdal Mikszáthék (pontosabban Mauksék) is kapcsolatban voltak, ugyancsak házasság révén. Hentaller Máriára a világháló bukkantam rá, ahol ezt közlik: „Meseírónő. Férje Fayl Frigyes 1879-ben fiatalon meghalt. Nem kötött újabb házasságot, egyedül nevelte fiát, s létfeltételeinek biztosítása érdekében édesanyja, Batta Konstantina példáját követve irodalmi munkásságot folytatott.“ (hhtp://www.selena-iusta.hu)
Ifj. Fayl Frigyesnek tehát volt kitől örökölnie zenei képességeit. Neki is édesapja volt az első mestere, majd az Országos Királyi Magyar Zeneakadémián végezte tanulmányit, ahol Ábrányi Kornél, Gobbi Henrik, Nikolics Sándor és Köszler János voltak a tanárai. (Pallas Nagylexikon). Később, mint említettük, maga is az intézet munkatársa lett. Sajnos, Fayl fiatalon meghalt. 1906-ban a Zeneakadémia Évkönyvében közöltek róla nekrológot, melyben az alábbiakat írták: „Folyó év április havának 12-én java férfikorában váratlanul ragadta el a halál körünkből intézetünk egyik buzgó és lelkiismeretes tanárát, Fayl Frigyest. Csendes, zavartalan munkásság ért el az ő elhunytában a földi pálya végéhez, távol a külvilági fényes sikerek kábító zajától, de a komoly becsvággyal teljesített kötelesség felemelő tudatában lépett le az élet színpadáról az a munkás férfiú, kinek elvesztét az Orsz. Magy. kir. Zeneakadémia tantestülete és növendékei őszintén gyászolják.“
A nekrológban elsősorban Fayl zenepedagógusi kvalitásait emelik ki, de megemlítik előadói és zeneszerzői munkásságát is: „Szabad óráiban súlyos elfoglaltsága mellett is lelkiismeretesen igyekezett magát tovább képezni, de bár egyrészt néhányszor vidéki hangversenyeken (Kolozsvár, Ipolyság és Balassa-Gyarmaton) mint előadó is fellépett, másrészt mint zeneszerző is működött, mégis legnagyobb gonddal tanári hivatásának élt, s e téren a legméltányolandóbb eredményeket érte el. /…/ Szigorú tanár volt, aki a maga kötelességérzetét növendékeibe is beoltotta, de egyúttal jóindulatú és szeretetreméltó ember is volt, a ki ezen tulajdonságai révén is biztosította magának növendékei rokonszenvét.“ (1906:6-7)
Egyik vidéki hangversenyéről amely épp szülőmegyéje székhelyén, Ipolyságon volt, az Országos Hírlap is tudósít: „Hangverseny Ipolyságon. Pauli Rikárd, Fáyl Frigyes zeneakadémiai tanárok Sembery Anna és Sembery Fanni, Pauli Rikárd tanítványai és Tomm Béla hegedűművész 5-ikén Ipolyságon hangversenyt adtak, melyen előkelő közönség jelent meg. A tiszta jövedelem egy részét az ipolysági kórház javára fordítják. A sikerült hangverseny után reggelig tartó táncz volt.“ (1898.március 7., II. évf. 66. sz.)
Fayl Frigyes emlékének ápolása szülőfalujában
Szülőfalujában néhány éve kegyelettel őrzi Fayl emlékét. A róla elnevezett parkban emléktáblát lepleztek le tiszteletére, s évente megrendezik itt a Fayl Frigyes Zenei Napot. Ennek mozgatója a Csemadok helyi szervezete, amely az önkormányzat támogatásával egy CD-t is megjelentetett Fayl zeneműveiből. Magyar dalok címmel. A dalokat Fayl Szepessy László költeményeire szerezte „énekhangra és zongorakíséretre“. A CD-n a dalokat énekli Balga Gabriella, zongorán kísér Kiss Kristóf. A hangfelvételt Horváth Ádám, a borítót Antolov Erik készítette, a szerkesztő pedig Pölhös Vendel volt. A községi hivatalban látható a zeneszerző portréja, egy újabb kori olajfestmény is.
A Nagycsalomján leleplezett fekete márvány emléktáblára a zeneszerző gravírozott portréja mellett ezt a kétnyelvű szöveget vésték fel: FAYL/ FRIGYES/ 1862 – 1906/ Az Orsz. M. kir. Zeneakadémia/ tanára, zongoraművész és/ zeneszerző – Nagycsalomja szülötte/ Születésének 150. évfordulójára/ Nagycsalomja Község Önkormányzata/ és a Csemadok Alapszervezete/ 2012“. A táblát évente, az itt tartott Fayl Frigyes Zenei Nap alkalmával koszorúzzák.
