Majoros Áron Zsolt kortárs szobrász Lélek-keret című kiállítását tekinthetik meg az érdeklődők május 27-ig a dunaszerdahelyi Kortárs Magyar Galériában. A kiállítás megnyitóját május 5-én tartották.
A fiatal művész, aki több díjat is nyert már, több mint 60 kiállításon van túl. Alkotásaival bejárta Magyarországot, Szlovákiát, Romániát, Spanyolországot, Angliát, Dániát és Törökországot is. A Lélek-keret című tárlata a 2008 és 2016 között született munkáinak válogatása.
A címválasztás már önmagában is érdekes. Mi is lehet a lelkünk kerete? Természetesen az azt körülölelő fizikai mivoltunk, a test, de testünkön ki ütközhet a lelkiállapotunk is. Ez volt az első benyomásom a szobrokról, mikor beléptem a kiállítóterembe. A különböző anyagokból létrehozott testek vagy testformák és azok megvilágításai számomra tökéletesen tükrözték, nemcsak a test fizikai megjelenítését, hanem, hogy ezek a testek „éreznek”. Mindegyik szobor nagyon erős benyomást kelt, egy érzelmi hullámot, amiben érezhető maga az alkotó is.
Hogy milyen is Majoros Áron Zsolt művészete és mitől zseniálisak az alkotásai, azt talán Wehner Tibor, művészettörténész fogalmazta meg a legkifejezőbben méltatása során:
„Majoros Áron Zsolt művészete pontosan tanúsítja a 21. század gyökeresen változó gondolkodását. Szobrászatának ugyanaz a tárgya, ugyanaz a médiuma, mint amely e művészeti ág alkotásainak hosszú évszázadokon át, sőt évezredeken keresztül tárgya és médiuma volt. Az ember és a természet, természeti lények vagy jelenségek” – mondta a szakember, majd hozzátette: „Körbe pillantva e műalkotások együttese között azt regisztrálhatjuk, hogy a háromdimenziós testiségükben megragadott emberalakok dominanciája mellett, a figurák társaságában még kagylókra és teknősökre hivatkozó, már már az absztrakcióba hajló művekkel jelennek meg. De másképp és egészen más üzeneteket megfogalmazva, új szellemiséggel átitatott kifejezéseket sűrítve, mint a távolabbi vagy közelebbi művészelődök és a hagyományokhoz szorosabban kapcsolódó kortársak alkotásai.”
“Már az anyaghasználat is arról árulkodik, hogy itt valamilyen a megszokottól eltérő, a tradicionális szobrászatban szokatlan megtestesítéssel szembesülhetünk. A hagyományos fa mellett, műgyantát, acélt és rozsdamentes acélt vehetünk számba a matériák között, amelyek megmunkálás módja és ebből következően hatásvilága is egészen más, mint a kőbe faragott vagy a mintázott bronzba öntött kompozícióké. A szobrokat tovább gazdagítják a színek, a festett szobrok valamint a fény, a megvilágítás illetve a vetítés effektusai. Az apró korongokból, a kis fémelemekből hegesztett felületekből kialakított emberi figurák, a súlyos alapanyag ellenére is légies közeget vonnak maguk köré” – mutatta be a műveket és a művészt Wehner Tibor.
