Mozgalmas napokat élnek a kilencedik osztályos tanulók. Alig szusszantak egyet a kötelező tesztelés, közismertebb nevén a monitor után, máris újra megmérettetnek. Ezen a héten zajlanak ugyanis a felvételi vizsgák a gimnáziumokba és a szakközépiskolákba.
Az idei kilencedikes tesztelés – melynek eredményeit alig pár napja tudták meg a diákok – legnehezebb része a matematika volt. Legalábbis ezt hallani a diákoktól. Állítólag még a természettudományi tárgyakat oktató pedagógusok is alaposan megizzadtak a feladatokkal. S máris felmerül a kérdés: Miről is szól ez a tesztelés? Tudásszintet akar felmérni, vagy arra kíváncsi, mit nem tud a diák? Mert ha ez utóbbira megy ki a „játék”, akkor nem sok értelme van.
Sokan kérdezik, szülők, felnőttek, de pedagógusok is, miért nem elég a jó monitoreredmény az áhított középiskolába való bejutáshoz? Persze érthető az a magyarázat is, miszerint a cél az, hogy minden diák olyan középiskolába kerüljön, ahová képességei alapján való. S csak a legjobbak jussanak be a gimnáziumokba, elvégre ők lesznek azok, akik majd egyetemeken folytatják tanulmányaikat. Így volt ez régebben, egy-két évtizeddel ezelőtt is. Gimnáziumba csak a tiszta egyes és a kitüntetett tanulók jutottak be. Később a gyengébb osztályzatú, de lehet, hogy tehetséges(ebb), fiatalok is belépőt nyerhettek. Ment és ma is megy a harc a diákért ebben a „kihalófélben lévő” országban.
Valóban az lenne az ideális, ha minden diák olyan tanintézménybe kerülne, ami neki való. De vajon lehet ezt mérni? Lehet tesztelni azt, hogy a gyermek mennyire intelligens? Ebben nem vagyok biztos. Iskolarendszerünk még mindig a lexikális tudásra épít, s nem önálló gondolkodásra, ha úgy tetszik, az életre nevel. Bizonyított tény, hogy a géniuszok többsége sosem volt jó tanuló. Más kincs birtokában voltak és vannak. Jövőbe látnak, mernek álmodni, és egy kis kreativitásért sem kell a szomszédba menniük. Azt csak úgy mellesleg jegyezném meg, hogy IQ szintjük magas, többnyire átlagon felüli. Annak ellenére, hogy iskolai osztályzataik ezt gyakorta nem tükrözik.
Szóval, szoros ez a hét a kilencedikeseknek. Az izgulósabbak gyomor-és hascsikarással ülnek be a padokba, hogy megint bizonyítsanak. Miért kell kitenni ennyi izgalomnak őket, mikor a legtöbb gimnázium és középiskola úgyis tárt karokkal vár mindenkit, aki őket választja? A bizonyításra meg bőven lesz idő a következő négy esztendőben is.
