Május hetedikén jótékonysági jubileumi gálaestjével ünnepli meg Komáromban, a városi művelődési központ színháztermében alapításának tizenötödik évfordulóját az országszerte ismert TEÁTRUM polgári társulás. Az ünnepi műsor előkészületei már javában folynak.
Az est három részből áll majd: 17 órától plakát- és kosztüm kiállításon láthatja a közönség az elmúlt másfél évtizedben használt jelmezeket, s az előadásokat beharangozó plakátokat; egy órával később kerül sor a Tizenöt év Déryné szekerén c. album bemutatójára, este héttől pedig a csaknem félszáz közreműködő: színművészek és muzsikusok – részleteket idéznek fel a TEÁTRUM által bemutatott zenés darabokból.
Hírportálunk most a 240 oldalas, számtalan fotót, színházi kritikát, szereplői vallomást és nézői visszhangot közlő, szép kivitelű albumba pillant bele, már elöljáróban megjegyezve, hogy ez a gyűjteményes kötet kiváló módon dokumentálja eme polgári társulásként működő, pályázatokból és a közönség támogatásából élő színház értékteremtő tevékenységét és országjáró előadásain a magyarságtudat megtartásában játszott szerepét. Fájdalmas, hogy anyagiak híján mindössze 400 példány készült belőle, pedig ez az album egyben adalék lehet a hazai magyarság huszonegyedik századi korrajzához is.
A Tizenöt év Déryné szekerén írásait tizenkilenc fejezetbe sorolták készítői: H. Dráfi Anikó és D. Szabómihály Borbála. A korrektor PhDr. Szabómihály Gizella volt, a borítót és a grafikai arculatot Kopócs Tibor tervezte, a tördelés és a nyomdai készítés Czékus Péter munkáját dicséri. A könyvben szó esik a TEÁTRUM valamennyi bemutatójáról, az előadások sajtó- és közönség visszhangjáról, és, ahogyan már említettem is, bőséges fotóanyag teszi plasztikussá a szövegeket.
A TEÁTRUM az eltelt másfél évtized során egy operát, négy operettet, egy musicalt, egy zenés vígjátékot, három vígjátékot, két történelmi színművet, egy színművet, két zenés mesejátékot és három mesejátékot vitt színre, s azokkal bejárta a magyarok lakta dél-szlovákiai települések zömét, sőt: nagy sikerrel szerepelt Magyarországon is. A szerzők között hazai magyar is akadt Gyüre Lajos személyében, színművészeket pedig a felvidéki színi játékosok mellett Magyarországról is foglalkoztatott a TEÁTRUM, csakúgy, mint rendezőket is. (Az egyéb kategóriában önálló műsorok és estek is szerepeltek – pl. Dráfi Mátyás számos produkciója.)
A hatalmas hit, a jó ügy és a szebb jövő iránti elkötelezettség, az irigyelni való bátorság és Isten segítsége eredményezte – a rengeteg munka mellett – a TEÁTRUM másfél évtizedes létének eredményeit. És – bár tiltakozik ellene – Dráfi Mátyás rendkívüli sokoldalúsága, hazaszeretete és alázatossága.
Meg sem kíséreltem, hogy leírjam, milyen idegfeszítő, emberpróbáló helyzetek alakultak ki az előadások előtt, mikorra végre összeállt a hazai és magyarországi színészek, zenészek, műkedvelők, műszaki munkatársak és segítők csapata, s útnak indulhatott, – olykor több száz kilométerre található közönségéhez – az egyes előadásokra verbuválódott, esetenként más és más összetételű társulat.
Szolgálat, sőt hősiesség az övék, hálásak vagyunk érte és hálásak vagyunk a közönség tizenöt éves hűségéért is.
