Varga Péter

A háztáji gazdálkodással kapcsolatos témák, felvetések nagyon is időszerűek napjainkban. A magyar kormánnyal ellentétben, a szlovák kormánynak jelen pillanatban azonban nem ismert olyan irányú koncepciója, amelyben felvállalná és támogatná a háztáji gazdaságok működtetését.

Ahelyett, hogy eladjuk földjeinket a lábunk alól… című cikkünkben vetettük fel, hogy a háztáji gazdálkodás a vidéki élet újraélesztésének alapja is lehetne. Gömörben talán megoldást nyújthatna a rossz gazdasági helyzetre is. A kecsői biogazdaságot vezető Barkai házaspár ez irányú próbálkozásait, erőfeszítéseit mutattuk be cikkünkben, és ennek apropóján Varga Pétert, a Gazda P.t. elnökét, az MKP  mezőgazdasági és környezetvédelmi alelnökét kérdeztük.

A Barkai családtól megtudtam, hogy egy tehénke tartásával kapcsolatosan is hihetetlen ellenőrzések vannak. Semmi egyszerű nincs abban, ha az ember esetleg szeretne önellátóvá válni, vagy kiegészíteni jövedelmét. Véleménye szerint Gömörben esetleg megoldást nyújthatna a rossz gazdasági helyzetre a háztáji gazdálkodás?

Nos, talán azzal kezdeném, hogy a háztáji gazdálkodás fogalmát elkülöníteném a példájában említett inkább családi kisebb farmergazdaságtól. Az egyik legfontosabb különbség, hogy a háztáji gazdaságokban megtermelt élelmiszerekkel, mezőgazdasági termékekkel a gazdaságokat működtető családok élelmiszer-önellátását biztosítani lehessen.

Emellett a háztáji gazdálkodási forma – kiegészülve különböző agroszociális gazdasági modellekkel – közösségformáló erő lehet a falvakban, segítve a helyi élelmiszerellátást, vagy akár a részleges energiaellátást is. Mindebből adódóan nemcsak Gömörben, hanem más leszakadó, korábban a mezőgazdasági termelésből és élelmiszeriparból élő régiókban részleges megoldást nyújthat a rossz gazdasági helyzet megváltoztatására.

Miben, illetve milyen mértékben segíthet a háztáji gazdálkodás a nehéz szociális helyzetben levő családoknak?

A háztáji gazdálkodás  a rossz szociális helyzetben levő családoknak kitörési pont lehet a megélhetéshez. Főként a kis falvakban, településeken létfontosságú, hogy legyen foglalkoztatás, amely megteremti a helyben élők jobb megélhetésének lehetőségét.

Perspektívát ad azoknak az embereknek is, akik nem, vagy csak nehezen tudnak lakóhelyükről kimozdulni, azonban a saját háztartásuk számára meg tudják termelni az élelmiszert. Ez a segélyezés alternatívája lehet – természetesen átgondolt, államilag támogatott projektmodell kíséretében.

A háztáji gazdálkodások újraindítása csak részben segítene a régiók gazdasági  helyzetének javításán. Mindenképpen ezt a témakört kormányzati szintre kéne emelni, ahogy például Magyarországon, vagy akár Szlovéniában a Muravidéken tették, amelyek jó példával szolgálhatnak. A háztáji gazdaságok újraindítása mellett egyben be lehetne indítani az önfenntartó falu projektjét is, amihez azonban állami és önkormányzati segítségre, ösztönzőkre van szükség. Természetesen ezek felvetések, javaslatok, amelyekről talán érdemesebb volna egy szélesebb fórumot is nyitni.

A szlovák kormány miben és mennyire támogatja a háztáji gazdálkodást folytató családokat?

A kormánynak jelen pillanatban számomra nem ismert olyan irányú koncepciója, amelyben felvállalná és támogatná az általam fentebb említett háztáji gazdaságok működtetését.

Hogyan tud egy család kiegészítő jövedelemhez jutni ebből az életformából anélkül, hogy vállalkozóvá kellene válnia?

A háztáji gazdaságok a múltban is és jelenleg szintén elsősorban kiegészítő jövedelmet biztosítottak-biztosítanak  a családoknak anélkül, hogy valamilyen vállalkozáshoz kötődnének, ez persze nem zárja ki az adókötelezettséget  bizonyos jövedelemhatár felett. (Szerk. megjegyzése: 2015-ben ez a jövedelemhatár 1901,67 euró volt.)

Szlovákiában sokat emlegetett a háznál történő eladás. Mik ennek a feltételei, és kik számára előnyös ez elsősorban?

A háztájiból származó közvetlen többlettermék értékesítéséből előnye származik nemcsak a termelőnek, aki ilyen módon kiegészítő bevételhez jut, hanem a fogyasztónak is. Hiszen egyrészt akár helyben, sok esetben olcsóbban kapja meg az árut, másrészt értékesebb minőségi termékhez  jut, mint az iparszerűen megtermelt mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek nagy része. Az udvarról való eladást több jogi norma is szabályozza.

Mindezek után marad a kérdés, hogy akkor mit is tudunk kezdeni a földjeinkkel, amelyek sok esetben elhagyatottan, gondozatlanul árválkodnak? Következő cikkünkben további lehetőségeket vizsgálunk meg a szülőföldünkön való gazdálkodás kapcsán.