A városvédő délceg honvédtábornok bronzba öntött monumentális alakját százhúsz évvel ezelőtt mintázta meg budapesti műtermében Róna József (1861-1939) szobrászművész, és az ikonikus alkotás azóta Komárom jelképévé magasztosult. A Klapka-szobor ma is uralja a város főterét, amely a tábornok nevét viseli és nemzedékeken át nemzeti ünnepeink, megemlékezéseink méltó színhelye. Ám, mint általában minden köztéri alkotásnak, ennek a szobornak is viharos sors jutott…
A történelem fintora, hogy – ha csak képletesen is – Klapka két évtizeden át abban a várban raboskodott jobb időkre várva, amelyet a magyar szabadságharc idején az ellenségtől védett.
Klapka alakja és a szabadságharc emléke művészi megformálásának a kezdeményezője a millenniumi években Tuba János, Komárom országgyűlési képviselője volt, aki a felmerült anyagi nehézségek ellenére következetesen véghezvitte tervét.
Amint az a korabeli helyi sajtóban megjelent cikkekből is kiderül, a város vezetősége Klapka 1892-ben bekövetkezett halálának idején tette magáévá a szoborállítás tervét. Amikor a város és a vármegye képviselői részt vettek Klapka kerepesi temetőben felállított síremlékének a leleplezésén, Tuba János mutatta be nekik az emlékmű tervezőjét, az akkor már neves szobrászművészt, Róna Józsefet, aki később szívesen elvállalta a komáromi megbízatást.
A szoborállítás azonban akkoriban sem volt olcsó vállalkozás, s amint az hamarosan kiderült, a becsült költségek jócskán meghaladták nemcsak a város, de a vármegye anyagi lehetőségeit is. Ezen a téren akkor történt jelentősebb előrelépés, amikor a budapesti Klapka-emlékbizottság felajánlotta Komáromnak a tábornok síremlékére a fővárosban összegyűjtött pénz fennmaradt, mintegy hétezer forintnyi összegét.
Az időközben Komáromban megalakult Klapka-szoborbizottság, Tuba Jánossal az élén gyűjtést kezdeményezett a városban és a vármegyében a felállítandó szobor javára. Róna közben elkészítette a Klapka-szobor kicsinyített mását, amely 1896-ban elnyerte a szoborbizottság tetszését, és a művész munkához láthatott.
A bronzba öntött szobrot, amelyet egy fővárosi cég készített, 1896 októberében az akkori főtéren elkészült talapzatára emelték, és ünnepélyes leleplezésére, amelyen többek között a tábornok fia, ifjabb Klapka György is jelen volt, 1896. november 15-én került sor. Ürömként vegyült azonban az örömbe, hogy még akkorra sem gyűlt össze a szobor felállításának az összege, s így a város mintegy ötezer forinttal adósa maradt alkotójának.
Az impériumváltás után a hatalom új urai kénytelen-kelletlen Komáromban is megtűrték az emléktáblákat és a köztéri szobrokat, ellenkező esetben – a közhangulatot figyelembe véve – a lakosság viharos felháborodására számíthattak volna.
Sajnos, nem így történt röviddel a második vesztes világháborút követően, amikor több emléktáblát, emlékművet összetörtek, illetve eltávolítottak. Többek között a Jókai- és a Klapka-szobor sem kerülte el sorsát.
Amíg az írófejedelem szobra az egykori városmajor egyik zugában méltatlan körülmények között porosodott, addig Klapkának a katonaság által a helyéről leemelt szobrát a várba szállították. Mindkét szobor további sorsát illetően hosszú éveken át csak találgatások és kósza híresztelések terjedtek a városban, ahol annak is híre terjedt, hogy be akarják ezeket önteni. Erre szerencsére már nem vetemedtek a hatalom urai, ám történelmi tény, hogy 1948 tavaszán a háttérben diplomáciai puhatolózások folytak arról, hogy Klapkát és Jókait szívesen „kitoloncolnák”, azaz átadnák a szobrokat Magyarországnak. Szerencsére nem így történt.
Előbb a Jókai-szobor (bal kezének középső ujja letörött) került vissza a helyére, a Klapka-szobornak azonban még várnia kellett szebb időkre. Azután ennek a pillanata is elérkezett, amikor Komárom 1965-ben várossá nyilvánításának 700. évfordulóját ünnepelte. Kompromisszumos megoldásként a Nagy János szobrászművész által restaurált Klapka-szobrot 1965. október 28-án állították fel újra, ám nem az eredeti helyén, hanem a vár előterében lévő Angol-parkban. Négy év múlva, 1969. szeptember 3-án ott helyezte el koszorúját Maria Therese Masselin de Klapka, a tábornok unokája, aki lányának kíséretében jött el Párizsból, hogy fejet hajtsanak nagyapjuk emléke előtt.
Még lefolyt némi víz a Dunán, amikor a rendszerváltás után, 1991. május 5-én az ünnepi díszbe öltöztetett belvárosban, a megszépült Klapka téren az eredeti helyén újra leleplezték Klapka felújított szobrát, amely azóta is hirdeti: a határok megannyiszor megváltozhatnak ugyan, de mi maradunk, történelmi örökségünket rendületlenül ápoljuk.
(A szerző felvételei, illetve fotógrafikái)
Quota exceeded for quota metric 'All requests' and limit 'All requests per day' of service 'photoslibrary.googleapis.com' for consumer 'project_number:115456642342'.
