58594

A tanító is csak ember. Van, aki hivatásként éli meg az oktató-nevelő munkát, és van, akinek mindez nyűgöt jelent. Van, aki szereti a gyerekeket és van, aki csak elviseli. Van, aki kreatív, állandóan kísérletezik, keresi azt az oktatási módszert és formát, amivel a legjobb eredményeket tudja kihozni a gyerekből, és van, aki szó szerint „leadja” a tankönyvben leírt tananyagot. Ha a diák eredménytelen, akkor azt mondja, hogy hülye, és nem tanul.

A kreatív tanítónak autonómiára van szüksége, hogy kiélhesse pedagógusi mivoltát. Az ilyen pedagógusnak nem szabad megkötni a kezét mások által megírt szövegekkel, központi tanmenettel, előírt módszerekkel.

Az ilyen ember elé célokat kell kitűzni. Meg kell fogalmazni, hogy a tanítási szakasz végén mit kell tudni, milyen készségekkel kell rendelkezni a rábízott diákoknak. A többi a pedagógus dolga. Adjunk neki szabad kezet abban, hogy hogyan, milyen módszerekkel és formákkal, milyen stratégiával éri el a kitűzött célokat. De az eredményeket el kell számoltatni!

Ha például a szlovák nyelv tanításának leghatékonyabb módszereit és formáit keresem, akkor a projektbe elsősorban ezeket a pedagógusokat kell bevonni, mert óriási belső motivációval rendelkeznek, az új feladatokat kihívásként élik meg és bizonyítani akarnak. Miután megtaláltuk ezeket az embereket, tisztázni kell, hogy az iskola vezetése partner lesz-e a „projektben”. Ha igen, akkor az eredmény sem marad el.

A projekt bizonyos szakaszaiban, esetleg a kísérlet végén elvégezzük a számonkérést (írásbeli, szóbeli stb. formában). A következő fázisban a projekt megvalósítása kapcsán szerzett ismereteket és tapasztalatokat a résztvevő pedagógusok megvitatják, értékelik és javaslatot tesznek a tananyag írásos feldolgozására.

Ez lehet az alapja a későbbi tankönyvnek.

Pedagógiai kutatásokban szerzett tapasztalataink szerint három dolgot mindenképpen kerülni kellene:

  • Felülről kijelölni a kísérletben résztvevő iskolákat.
    Ilyen esetben ugyanis hiányozni fog a tantárgyat oktató pedagógus belső motivációja, esetleg az iskolavezetés is teherként éli meg a kiválasztást.
  • A kísérletet végző pedagógus kezébe ne adjunk előre megírt „tankönyvet”.
    Ebben az esetben ugyanis a tanítás már nem őróla szól. Nem építheti bele saját ötleteit, tapasztalatait, mert a tankönyv „béklyóba” köti. Mások (ebben az esetben a tankönyvszerző) elképzeléseinek pusztán végrehajtójává válik. Ez viszont egy kreatív pedagógust inkább demotivál, miközben azt sem tudjuk, hogy az előre megírt tankönyv jó-e, megfelel-e az elvárásoknak.
  • A kísérletet gondosan meg kell tervezni.
    A pedagógiai kísérletekre vonatkozó szabályok szerint kell eljárni, különben az eredmény nem általánosítható országos szinten.