Hábel György urnája. (Fotó: bz)

Június 9-én, csütörtökön vettünk végső búcsút vitéz Hábel György nyugalmazott vasúti mérnöktől, főtanácsostól, a Rákóczi Szövetség alapítójától, a Duna Kör aktív tagjától, vagyis a bős-nagymarosi Dunaszaurusz ellenzőjétől.

A farkasréti temető Makovecz-termében gyülekeztünk. Lambert Zoltán városmajori plébános végezte a gyászszertartást, aki János evangéliumát idézte: „Márta ekkor így szólt Jézushoz. «Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem. De most is tudom, hogy amit csak kérsz az Istentől, megadja neked az Isten.» Jézus ezt mondta neki: «Feltámad a testvéred!» Márta így válaszolt: «Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon.» Jézus ekkor azt mondta neki: «Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is él; és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha. Hiszed-e ezt?» Márta így felelt: «Igen Uram, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Isten Fia, akinek el kell jönnie a világba.»” (11, 21-27.)

Prédikációjában említette az elhunyt sokoldalú munkásságát, amelyet Magyarország és a magyarok érdekében végzett. Szeretett utazni, és mivel Európa összes vasútjára szabadjeggyel rendelkezett, arra törekedett, hogy családja mindig gazdagodva térjen vissza. Európa népei történetét jól ismerte, azok összefüggéseivel egyetemben. A határon túli magyarokért is sokat tett. Először Erdélyben segített, később figyelme a Felvidék felé fordult. A hétvégeken meg szívesen kertészkedett telkükön feleségével együtt. Szolgálatban gazdag élet áll mögötte, melyet áthatott a hit és a bizalom. A gyarapítás és továbbadás volt a célja. Élete folytatódik a feltámadás után.

Martényi Árpád alelnök, bányamérnök a Rákóczi Szövetség nevében búcsúzott. Hábel életét Trianon határozta meg születésétől az utolsó leheletéig. Oroszkán született, majd Magyarországra kényszerült, de az első bécsi döntés után Léván érettségizett, a háború Sopronban érte. 1989 után a szülőföldjükről elűzöttek összefogására alapította meg a Rákóczi Szövetséget többedmagával. Egy nagy nemzedék élettapasztalata fonódott össze fiatalos lendülettel, melynek ő volt utolsó távozó tagja. Támogatta a szervezet minden nemes kezdeményezését. A fiatalok megnyerése érdekében az utolsó percekig erősítette a magyarságtudatot, előadásokat tartott. Kis kerekes kocsijával hozta-vitte a magyar megmaradást szolgáló irodalmat.

Martényi ismertette életpályáját. 1995-ben nyugdíjba vonult, de szakértőként szólt hozzá számos szakmai kérdéshez. Örökifjú munkabírása, igaz magyarsága tagadhatatlan. „Béke poraira! Üdv az erdésznek! Utolsó jószerencsét!”

Patrubány Miklós elnök, a Magyarok Világszövetsége (MVSz) nevében búcsúzott attól az embertől, akinek „számára a köz és a nemzet dolga előbbre való volt az egyéni boldogulásnál”. Ügybuzgósága lenyűgöző volt. Ő is említette jellegzetessé vált kerekes táskáját, mellyel állandóan szállította a magyar szót a szélrózsa minden irányába. Begyűjtötte, előteremtette, postázta azt. Ilyen közkatona ma már alig akad! Nemzetszolgálata fáradhatatlan volt, Trianon megdöntését pedig a szívügyének tekintette. Koszorúzott ismeretlen hősöket, búcsúztatott ismert személyiségeket, könyveket juttatott el a határon túlra és erre pénzt szerzett. Pénzt gyűjtött az emigrációban Balassa Zoltán könyvére, mely a szlovák-magyar kiegyezést szorgalmazta. Egész életműve bizonyítja, „a magyar nem etnikum, hanem elsősorban erkölcsi minőség.” Felszólalásait kilencven fölött is nemzeti pátosz fűtötte. Kitüntették a Magyar Nemzetért Érdemérem Ezüst Fokozatával, az Ópusztaszeri Nemzeti Történelmi Emlékparkban pedig nevét emlékfa őrzi. „A tollat letetted, az írást abbahagytad, Gyuri bácsi! De szellemed itt marad velünk! Ostorozz, ösztökélj és ítélj Gyuri bácsi, és meglásd, a haza egyszer újra virágba borul!”

Medvigy Endre a Kárpát-medence Irodalmi Társaságainak Szövetsége (KITÁSz) tiszteletbeli elnökét az elhunyt kérte föl, hogy a magyarság nevében búcsúztassa. Medvigy erre nem érezte magát felhatalmazva, inkább a KITÁSz és barátai nevében búcsúzott. Gyuri bácsi törekvése az volt, amit a Magyar Testvéri Közösség és Szabó Dezső is hirdetett, hogy a magyarokat legalább az a jog illesse meg, mint a többi népet. Mindegy, hogy erdészként, közlekedési mérnökként vagy a magyarság szolgálatában tevékenykedett, mindig maximális felkészültséggel tette dolgát. „A vér: a semmi, A Lélek: a Minden.” (Reményik Sándor: Petrovics ítél). Ezt Hábel György származása is alátámasztja. Anyai dédapja örmény katolikus esperesként menekült Erdélybe a szultáni selyemzsinór elől, apai oldalon szudétanémet ősök kerültek a Felvidékre Sziléziából és Morvaországból. A két ág találkozása a Kárpát-medencében simult be a magyarságba. Munkássága összekapcsolódott a sorsfordulókkal, Trianonnal és az első bécsi döntéssel. Így tudott 1940-ben Léván érettségizni. Azután Sopronban utolsóként vehette át a Magyar Királyság diplomáját. Teleki Pál szemléletét követve, nyilasellenes röplapokat terjesztett. 1939-ben és később tüntetést szervezett ellenük Sopronban. Majd újabb diplomát szerzett, hogy vasúti mérnökként folytathassa munkásságát. Részt vett a Duna Kör alakításában. Könyvek kiadását, lektorálását, terjesztését vállalta és segítette. Többek között Janics Kálmán, Balassa Zoltán és Hévizi Józsa munkáit. Érdemei teljes listáját nem lehet felsorolni.

Lehetetlen élethelyzetekbe került, melyeket Isten segítségével került el. Túlélte az amerikai bombázást, sikerült elkerülnie az orosz gulágot. Az azt megjárt emberek munkáinak kiadását is segítette.

Az egész magyar közösségért dolgozott. „Ami rajtam múlt, azt megtettem a nemzetemért – írta, tehát nem éltem hiába. Lehet, hogy a Gondviselés azért hagyott életben, hogy ami rám vár, azt elvégezzem.”

Majd elindult a menet a sírhoz, amelyben szülei, nagyanyja, egy nagybátyja és két nagynénje pihen. A sírt elborították a koszorúk és virágok. A Szózattal és Boldogasszony anyánkkal vettünk búcsút Hábel Györgytől, Gyuri bácsitól. Annak ellenére hiányozni fog, hogy teljes szellemi frissességben szép kort élt meg. Kilencvennégy évesen távozott. Emlékét őrizzük. Tiszta ember volt.

A szerző felvételei

01 A Makovecz-terem.JPG03 A gyászolók.JPG05 Lambert Zoltán.JPG04 A család.JPG02 Hábel György urnája.JPG06 Martényi Árpád.JPG07 Patrubány Miklós.JPG08 Medvigy Endre.JPG09 Vonul a menet.JPG10 A sírnál.JPG11 Az urna elhelyezése.JPG13 A virágok és koszorúk beborították a sírt.JPG