Nem csak a magyar néprajz iránt érdeklődők figyelmére tarthat igényt az a szeptember 10-ig megtekinthető kiállítás, mely a komáromi ládakészítés fejlődését mutatja be a Duna Menti Múzeum Zichy-palotabeli kiállítótermében. Korunk embere talán már nem is tudatosítja, hogy a láda számít a tulajdonképpeni legősibb, legegyszerűbb bútorunknak, melyet a tulajdonos anyagi lehetőségei és igényei szerint díszítettek, festettek, vagy hagytak dísztelenül.  A menyasszonyokat, pontosabban az újdonsült menyecskéket a láda kisérte új  otthonukba, benne az évek során gondosan elkészített kelengyével, és ez a láda nemcsak a szállításra, hanem az új helyen való tárolásra is szolgált.

Ma már a feledés homályába merült, de történelmi tény, hogy Komárom komoly jelentőséggel bírt a történelmi Magyarország asztalosiparában. Mindehhez hozzájárult a városnak a nyersanyagot és a készárut szállító vízi útvonalak találkozásánál való kedvező fekvése, továbbá az, hogy nyersanyagból mindig volt itt bőven. A komáromi asztalosok munkái rendkívül népszerűek és keresettek voltak a történelmi Magyarország egész területén.

SONY DSC

A kézművesek által gyártott bútorok Zsigmond király idejében terjedtek el országszerte. Ahogy a megrendelések rendszeressé váltak, az asztalosok a többi mesterséghez hasonlóan megalapították saját céhüket. A városi jegyzőkönyvek tanúsága szerint 1715-ben hat asztalosműhely működött itt, 1845 táján pedig már harminchatot tartottak számon. A 18. században a komáromi asztalosok egy része templomi berendezéseket készítve járta az országot, a helybeli műhelyek viszont túlnyomórészt ládakészítésre szakosodtak.

SONY DSC

A ládák festését a mesterek idővel asszonyokra bízták, akik nagy szakértelemmel és jó ízléssel végezték munkájukat. A festőasszonyokat, akik legtöbbször a mesterek családtagjai voltak, tudásuk miatt általános megbecsülés övezte, a festés fortélyait, titkait pedig féltve őrizték.  A tulipános ládák festését Komáromban tarkázásnak nevezték. Enyves festékkel dolgoztak, mely porfesték, víz és frissen főzött csontenyv keveréke volt. A mintát nem rajzolták elő és nem használtak sablont. Az elkészült ládát színtelen lakkal vonták be, lehajtható fedele pedig kulcsra záródott.

SONY DSC

A komáromi ládákat többnyire lábazat nélkül készítették, megkönnyítendő azok szállítását. A ládákat a mesterek maguk adták el a helyi piacon, környékbeli vásárokon, de szállították szekéren, hajón egészen Belgrádig is. A ládakészítés becses voltára jellemző, hogy amikor Jókai Mórt szülővárosa 1881-ben díszpolgárává avatta, átadták neki komáromi iskolai bizonyítványaival együtt azt a művészi díszítésű tulipános ládát, melyet Farkas János asztalos készített. Az író ezt oly nagy becsben tartotta, hogy haláláig ott állt az íróasztala mellett.

SONY DSC

A tizenkilencedik század második felében aztán fokozatosan beindult a bútoriparban a tömeggyártás, s így az egyedi darabokat készítő kisiparosoknak lassan leáldozott. Manga János néprajzkutató leírja, hogy az 1930-as, 40-es években már csak a legidősebb asszonyok emlékeztek arra, hogy menyasszonykorukban tulipános ládát és szuszékot, azaz ácsolt szekrényt kaptak hozományul. Később a szuszék elmaradt, helyébe lépett a fiókos szekrény, majd a két világháború közti időkben már két darab kétajtós szekrényt, később ehhez még toalettszekrényt, majd teljes szobaberendezést kapott a menyasszony. Ezt követően természetesen a parasztházakban még meglévő darabok is kiszorultak lassan a használatból.

SONY DSC

Az utolsó komáromi ládakészítő mesterek sorába tartozott Németh Márton, Balogh Miklós, Bocz Ignác, Luka Péter, Jókay Sámuelné és Jókay Lajos. Németh Márton (aki egyébként férjem apai dédapja volt) Szent János utcai műhelyében számtalan tulipános ládát készített, még Fiuméba is szállított. A tarkázást sógornője, Cziria Júlia végezte számára. Balogh Miklós Szombathy utcai műhelyében segédje, Szalay Mihály készítette a ládákat, a tarkázást pedig Váry Jolán végezte. Luka Péter műhelye a Duna rakparton volt, nála özvegy Védicsné pingálta a ládákat. Bocz Ignác műhelye a Kishíd utcában működött. Jókayékról pedig annyit tudunk, hogy az 1891. évi komáromi mezőgazdasági kiállításon is szerepeltek ládáikkal.

Bár a korabeli komáromi ládakészítő mestereknek mára már az emléke is kiveszett a köztudatból, a tulipános ládák ideje azonban mégsem járt le teljesen, napjainkban mintha ismét divatba jönnének. Éppen ezért érdemes ellátogatni a Duna Menti Múzeumba és megtekinteni a komáromi ládakészítés fejlődését bemutató kiállítást.

(A felvételeket Németh István készítette)