Bárca települést forrásaink 1215-ben említik először (Barca). Nevét a magyar Barca személynévből eredeztetik, mely az ótörök eredetű bars (tigris) névből magyarázható. Eredeztetik még a szláv barica (vizenyős, mocsaras hely) kifejezésből is.

Három településből állt, Al-, vagy Sáros-, Közép-, vagy Malom- (1303-ban itt már malom működött) és Felbárcából (13. század). Ekkor a bárcai nemesek birtoka, hiszen ez a Bárca nemzetség (1282) származáshelye. 1670-ig zömmel magyarok lakták. A lakosság kolera áldozata lett, és földesurai ekkor a Szepességből szláv telepeseket hoztak. Ma már csupán a lakosság 1,15%-a magyar. Valamivel kevesebben, mint 3 500-an lakják. A reformátusok részaránya 2,3%. Az istentiszteletek szlovákul folynak, csak a temetések egy része magyar nyelvű. A lelkész szerint a száz kálvinista közül 70 rendszeresen látogatja az istentiszteleteket.

Jelentős régészeti lelőhelynek számít, ahol őskőkori, bronzkori, népvándorlás korabeli leleteket találtak. Ezek feltárása egy amatőr régész és csehszlovák legionárius, Jaroslav Teplý (1881-1970) őrnagy munkásságának eredménye. A bronzkori 22 aranyfüggőt és egyéb aranyleleteket Pozsonyban tárolják. Az önkormányzat szeretné ezeket visszaszerezni és tárlaton bemutatni a Zichy-kastélyban.

Ma a település Kassa IV. kerületének része. A rendszerváltás előtt a bárcai kenyér Kassán fogalom volt, sajnos ma már – ki tudja miért – ezt a minőséget nem tudják tartani. Igaz, az a sütöde már megszűnt, pedig akkoriban hajnali négykor is beálltak az emberek a sorba, hogy hozzájussanak a finom kétkilós kenyerekhez.

A település területén található a kassai repülőtér, amely Szlovákia második legnagyobb ilyen létesítménye, és a repülőmúzeum.

A júniusi barangolások tehát ebben a városrészben folytak. A 4-es villamos végállomásán gyülekeztünk. 1951-ben érte el a települést a villamos, ám azon a helyen, ahol most található a megálló, egykor a HUKO barakkjai álltak. Itt laktak a munkások, akik a mai US Steel elődjét építették. A későbbiekben az épületekben könyvtár működött. Ma itt áll II. János Pál szobra, melyet 2006. július 15-én lepleztek le annak emlékére, hogy 1995. július 2-án a pápa Kassán járt és misét tartott 400 000 ember jelenlétében. A szobrot a leleplezés után nemsokára kicserélték, mert rossz minőségű anyagból készült és berozsdásodott.

A megálló mellett található az a héthektáros park, amelynek másik oldalán két kastély található. A 17. században létesítették. Miközben a villamosmegálló mellett halad el a Miskolc-Kassa gyorsforgalmi út, néhány perc alatt egy szép parkban találhatjuk magunkat, ahol a motorzajt a madarak csicsergése nyomja el.

Elsősorban európai fafajtákkal találkozunk itt. Kocsányos tölggyel, hegyi és mezei juharral, erdei és fekete fenyővel, kőrissel, kis- és nagylevelű hárssal, égerrel, szillel, bükkel, tiszafával… De nő itt bugás csörgőfa, szívlevelű szivarfa vagy amuri párafa is. Néhány perc múlva az 1998-ban felújított tóhoz érünk, ahol kacsákat és hattyúkat láthatunk. A tavat egy közeli forrás táplálja. Még egy tó volt egykor a park területén, azonban az kanálislétesítés áldozata lett. A parkot H. Tóth Zsolt és budapesti kollégája, valamint Adam Bakoš és társa fából faragott állatszobrai díszítik.

A tótól nem messze található Kassa legnagyobb nyugdíjasotthona, mely 340 férőhellyel rendelkezik. Az itt lakók pár lépést tesznek csupán és már a tó partján üldögélhetnek, vagy sétálhatnak. A tavat megkerülve a Bárczayak éppen felújítás alatt álló kastélyához érünk. Helyén a 13. században a Bárczayak vára állt. Majd a 17. században kastély épült, amely 1840-ben klasszicista stílusú átalakításon esett át. Ekkor Bárczay József birtokolta.

A század folyamán bővítették, akkor kapta pszeudoreneszánsz tornyát. Homlokzata a hatalmas védett parkra néz. A Bárczayak 1945-ig lakták. 1955-től 2002-ig a mezőgazdasági szakközépiskola diákotthonaként működött, majd 2006-ban magánkézbe került. Ötcsillagos szállodát terveznek megnyitni benne, és mivel körbekerítették, így az egyetlen domb, melyen szánkózni és síelni lehetett Bárcán, már magánterület.

Az előbbi mellett áll a Zichy-kastély reneszánsz stílusú kétszintes épülete, melyet a 15. században emeltek. A barokk korból egy terem maradt meg. Az újabbat reneszánsz alapokra emelték 1849-ben. 1899-ben nyerte el mai alakját Jakab Árpád építésznek köszönhetően. Egykor Abaúj-Torna vármegye legszebb kastélyának tartották. 1936-ig maradt a Zichyek tulajdonában. Azután különböző célokat szolgált, volt benne kísérleti gazdaság, majd gazdasszonyiskola, 1938-ban csehszlovák katonai parancsnokság, majd magyar rendőriskola (1938-45), 1952-ig pedig az épület egy részét a csehszlovák rendőrség használta.

Később Mezőgazdasági Szakmunkásképző Iskola, azután a Középfokú Mezőgazdasági Műszaki Iskola otthona volt (1955–1970). 2008-ban a városrész vásárolta meg. Jelenleg annak önkormányzata, könyvtár és kialakulófélben lévő múzeum székel benne. Pompás lépcsőházát, amelynek kazettás mennyezete van, régi fényképek alapján újították föl. Dísztermét teknőboltozat díszíti.

Kiérve a parkból az Abaúji utcán találjuk magunkat, ahol egymástól nem messze két templom áll. Jobboldalt a református, mely 1794–1795-ben épült a tolerancia pátensnek köszönhetően, tehát a jozefinista időkben – torony nélkül, azt 1899-ben építették hozzá. Barokk szószékkel rendelkezik és az eredeti keresztelőmedencéje is megmaradt. Ha belépünk, a falon láthatjuk a feliratot: 1795., alatta két családi címer, majd két név: Barczai Barczay Ferencz, Cserneki és Tarkői Dezsőffy Katalin. A Bárczayak címere nagyon érdekes. Egy férfi látható rajta, akinek a jobb keze helyén agancs látható. Tehát e házaspár idejében épült föl a templom. Ma már csak szlovák istentiszteleteket tartanak benne, a temetések egy része folyik csupán magyarul.

A templom alatt kripta húzódik, ahol a Bárczayak pihennek. Egy részük a temetőben családi sírboltban nyugodott, de az 1945 után elpusztult, így a földi maradványokat ide helyezték át. A templomkertben még egy sír található. Róla az a pletyka terjedt el, hogy itt egy leányanya fekszik, aki szülés közben halt meg. Nehezen, de olvasható az elhunyt neve: Bárczay Sándorné. Az tehát lehetséges, hogy az asszony szülés közben hunyt el, de hogy leányanya lett volna, aligha hihető.

A Bárczayak a reformátusok nagy patrónusai voltak. Bárczay Szaniszló és György 1570-ben tért át református vallásra. Bocskai István halála után (1606) a kassai kálvinisták Bárcára jártak úrvacsorázni. Egy órát kellett gyalogolniuk. 1663-tól 1886-ig a Bárczayak voltak a kassai református egyház főkurátorai. Nekik köszönhető, hogy a kálvinisták megmaradtak Kassán.

Pár lépést megtéve a Szent Péter és Pál római-katolikus templomhoz érünk, melyet Albárcán építettek valamikor 1325 után. A kassai dóm építői is dolgozhattak rajta, ahogy egyes megmaradt részletek utalnak rá. 1570 és 1696 között a reformátusok használták. Az éppen akkor ismét Kassán működő Pethő István (1639-1707) jezsuita páter és a Kisdi-szeminárium főnöke 500 huszár segítségével erőszakkal vette el a templomot a paplakkal együtt. A reformátusok ezután a Bárczayak kastélyában tartották istentiszteleteiket, míg templomuk meg nem épülhetett.

A plébániát 1788-ban újították föl. A templomot a 20. század második harmadában átépítették (1934, 1944). Az eredeti templom, amely hagyományosan kelet-nyugati tájolású volt, ma a templom kápolnája. A három kassai vértanú tiszteletére szentelték föl. Annak északi falán két freskó található. Egyelőre csak az egyik felújítása folyik. A neves eperjesi festőművész, Jordán Miklós (1892-1977) – Szinyei Merse Pál tanítványa – alkotása a 20. század közepéről. A modern templom hajója merőlegesen épült a korábbihoz.

Dél felé folytatva utunkat az Abaúji utcán, a Berzeviczy-kastélyhoz érünk, melyet a 18. század második felében emeltek, majd a következő században többször átépítették, végül neogótikus külsőt kapott. A bérlő nem törődött vele, így lepusztult. A háború után évekig boltok, kocsma működött benne. 1995 után magánkézbe került és helyreállították. A műemlékvédelem sokak szerint nem állt a helyzet magaslatán, amikor nem éppen megfelelő helyreállítást engedélyezett. Ma az épület angol magánóvoda otthona.

Innen már csak pár lépés a temető. A ravatalozó tipikus szocreál épület. Harangja azonban a 18. század végén készült. Itt található Jaroslav Teplý őrnagy, amatőr régész érdekes sírja, aki sokat tett a település fejlesztéséért, de ugyanakkor az elszlovákosításáért is, hiszen cseh létére, egy időben ő volt a Matica slovenská helyi elnöke.

Elszórva régi magyar sírokkal is találkozunk. A sírfeliratokat böngészve, a következő neveket olvassuk: Lengyel Pál, Bernáth József, Szabó János (1929-2014), Elek József (1900-1969) és felesége Balázs Julianna (1900-1990), Wejsziczky Károly nyugalmazott főerdész (1866-1938), Paszko Katalin (1915-1938), Ján Hoszu és felesége Mária Sabová. Mindketten 1975-ben hunytak el. A temető felső végén egy kidobott sírkövet találtam. Felirata szerint, Mária Bujdosóváé volt…

Az útba eső alapiskolában Hegyesy Gyula kassai képzőművész alkotását tekintettük meg.

Barangolásunk végén az Állatorvosi Szakközépiskolát látogattuk meg. Otthonuk hamisítatlan szocreál épület. Ez a Zichy-kastélyban elhelyezett iskola jogutódja. Az első diákok 1955-ben kezdték meg itt tanulmányaikat. Akkor 28 fiú iratkozott be, közülük a 60. évfordulót huszonketten érték meg, és tizenkilencen jöttek el. Legtöbbjük folytatta tanulmányait és komoly karriert futott be. Ma négy szakon folyik a képzés, főleg lányok tanulnak itt.
Az épület előtt két gólya szobra állt, de azt vagy négy éve ismeretlen tettesek eltulajdonították, mivel rézből készült.

A település szorosan összefonódik a Bárczayak történetével A család őseit első ízben 1209-ben említik. De Inacs (Iván, János) de Barcától (1225) a családfa napjainkig vezethető.
Bárczay János Bocskai híve volt, 1593-ban Egernél török fogságba esett, de Nándorfehérvárról sikerült megszöknie. 1605 után a fejedelem budai követeként szolgált. Ferencet Kazinczy legjobb barátjaként tartjuk számon.

Miklós Lajos Isaszegnél (1849. 4. 6.) majdnem osztrák fogságba esett, de katonái kivágták és ulánus százados ellenfelét is elfogták, parancsnokuknak köszönhetően megkímélve annak életét. A két ellenfél a hadikórházban összebarátkozott. Ezt az epizódot használta föl Jókai Mór Baradlay Richárd és Palvicz Ottó megformálásánál. Bárczay Oszkárt (1846-1898) legjelentősebb heraldikusunkként tartjuk számon. János 1963-ban megírta a nemzetség történetét.

01 A 4-es villamos vágállomása.JPG02 II. János Pál szobra.JPG03 A kastélypark.JPG04 A város zajától nem messze terül el.JPG05 A felújított tó.JPG06 Hattyúk a tavon.JPG07 A méhecske.JPG08 Egy kellemes hely.JPG09 A Bárczay-kastély.JPG10 A kastély homlokzata.JPG11 Ötcsillagos szálloda lesz benne.JPG12 A vidám szobrok egyike, a sárkány.JPG13 A lő.JPG15 Kilátás az erkélyről.JPG16 A kastély rekonstruált lépcsőháza.JPG17 A lépcsőház felűlről.JPG18 A famennyezet.JPG19 A megmardt barokk helyiség.JPG20 František Krištof polgármester.JPG21 A múlt emlékei.JPG22 A tárlat egy része.JPG23 Előtérben a református, hátrébb a katolikus templom.JPG24 A kripta lejárata.JPG25 Sírok a kriptában.JPG26 Felirat a bejáratnál.JPG27 A barokk szószék.JPG27 A latin ima kéri, mutassa meg az Úr arcát az elé járulóknak....JPG28 A katolikus templom.JPG29 A középkori része.JPG30 A modern része.JPG31 Péter és Pál szobra.JPG32 A régi rész mennyezete.JPG33 Egy középkori oszlopfő.JPG34 Jordán Miklós freskójának felújítása.JPG35 A másik freskó részlete.JPG36 A Berzeviczy-kastély.JPG37 Magánkézben van.JPG38 A temető harangja 18. századi.JPG39 A régi sírok csoportja.JPG40 Egyik a számos közül.JPG41 Az általános iskola.JPG42 Hegyesy Gyula madara.JPG43 Az Állatorvosi Szakközépiskola.JPG44 Ezen a talapzaton két gólya állt.JPG45 A iskola belseje.JPG