Andrej Kiska államfő a parlament elnökének kíséretében érkezik a szlovák törvényhozás üléstermébe (Fotó: TASR)

Nem túl derűs helyzetkép rajzolódott ki az államfő parlamenti beszédéből, melynek gerince a közbizalom megszűnésének okait taglalta. Az államba vetett közbizalom helyreállítása a legfontosabb Andrej Kiska köztársasági elnök szerint, aki második elnöki beszédét tartotta ma a szlovák törvényhozásban.

Az ország belpolitikai helyzetét tárgyilagosan és kritikusan értékelte. „Világos, szemmel látható kockázatokról” beszélt. Figyelmeztetett: egyetlen politikai erő vagy áramlat sem szerzett domináns támogatást a választásokon, ezért a kormány nem élhet abban az illúzióban, hogy nincs alternatívája, az ellenzék pedig abban a hitben, hogy ha bukik a kormány, automatikusan ő kerül hatalomra. Kiska szerint a választások egyértelműen megmutatták: a nép nem bízik a politikában és a politikusokban, erősödött a népharag, ami a szélsőségek erősödésében érhető tetten.

„A helyzet nem jó” – mondta,

öt emberből négy gondolja azt, hogy Szlovákia néhány tucat oligarcha kezében van, ezért az állam iránti bizalom minimális.

„Ha az embereknek nem adnak okot arra, hogy az állam és intézményei iránti bizalmuk helyreálljon, a következő választások után nehéz, vagy egyenesen lehetetlen lesz demokratikus pártokból kormányt felállítani” – fogalmazott.

A bizalmatlanság összeesküvés-elméleteket, hazugságkampányokat eredményez, elsősorban a világhálón. A kormánynak és hatóságoknak komolyan kell venniük ezt a jelenséget, mert már nemzetbiztonsági kérdéssé vált, és aktívan kell fellépniük.

Kiska jelezte: sem a kormány-ellenzék, sem a kormányon belüli vitákba nem kíván beleszólni, de vannak kérdések, ilyen a korrupció, amit nem kerülhet meg. Kijelentette: az államfőtől azt várnák, hogy csillapítsa a kedélyeket, csakhogy az emberek már nem hisznek senkinek.

„Tiszta közéletre van szükség és olyan államra, mely képes garantálni az egyenlőséget a törvény előtt minden ember számára. Azt gondolom, a jelenleg elsőszámú politikai botrány esetében a kormánynak, a parlamentnek és a politikai pártoknak sem adhatok semmilyen tanácsot, amit még nem hallottak volna. (…)

Mit gondolnak, hány ember hiszi azt, hogy a bűnüldöző szervek és az adóhatóságok semmilyen nyomás hatására nem hátrálnak meg, sem politikai, sem más nyomásnak nem engednek és teljességgel függetlenek?

És hogy meg lehet bízni a munkájukban?” – fogalmazott, hozzátéve, vajon ha 3-5 év múlva előállnak valamilyen eredménnyel, az fogja-e a jogállamba vetett hitet erősíteni.

Az államfő szerint a társadalom eredményt vár, a zűrzavaros ügyek egyértelmű és világos magyarázatát. S ha Romániában korrupciós ügyekben már 1500 ember, köztük csúcspolitikusok és az ország leggazdagabb emberei is a vádlottak padjára került, Szlovákiában miért nem.

Nálunk csak a szövegelés folyik a korrupció elleni harcról, biztató eredmény egy sem született. Ez tarthatatlan. Ahogyan az is, hogy a botrányos és gyanús ügyletek kipattanásakor a politikai felelősséget nem mint első lépést, a kezdetet gyakoroljuk, annak érdekében, hogy az igazság kiderülhessen, a közhangulat csillapodjon, a bűnüldöző szervek dolgozhassanak.

„Normális igazságügyi rendszerrel bíró, kulturált országokban ez így működik. Szlovákiában azonban nem

– mondta az államfő, jelezve: itt valóság-show folyik, és csak tippelni lehet, lemond-e valaki, vagy nem. Ennek a következménye a megrendült közbizalom, általános a politikától, az államtól és annak intézményeitől való elfordulás. Gyakorlatilag ezzel az államfő azt is elmondta – ha közvetlenül nem is mondta ki – a belügyminiszternek le kell mondania.
Első helyen – természetesnek vehető módon – Szlovákia uniós elnökségével kapcsolatos elképzeléseit ismertette. Jelezte: bízik benne, hogy Szlovákia tisztességes közvetítői munkát fog végezni a sok problémával küszködő közösségben, és ezzel előre viszi majd számos fontos kérdés megoldását. Külön figyelmeztetett arra, hogy Szlovákia eddig sokat profitált az EU-tagságból, és nemzeti érdek is, hogy ez fennmaradjon.

A végén kitért a nemkívánatos jelenségekre, az extrémizmus elleni fellépés fontosságára, majd az aktuális társadalmi elégedetlenségi hullámokról szintén beszélt. Támogatta az egészségügyi ágazat és az oktatásügy finanszírozásának növelését, kitérve arra, hogy a szegénység, a leszakadt rétegek felemelését csak jó képzéssel, piacképes tudással lehet orvosolni.

Kiska szerint nem sokat ér ugyanis költséges autópályákat, infrastruktúrát építeni olyan régiókban, amelyek lassanként teljesen kiüresednek, mert munka- és megélhetési lehetőség nincs. A célokat úgy kell kitűznie az államnak, hogy közben nem feledkezik meg arról: az állam az emberekért van, nem fordítva.