Gábor Norbert és Somogyi Szilárd (Fotó: SSZ)

A szabad rádiós beszélgetések újabb részének vendége a tiszacsernyői származású Gábor Norbert, a legnagyobb példányszámú szlovákiai magyar sajtótermék, a Propagand kiadója.

Hol jelenik meg az újság?

Az egész Dunaszerdahelyi járásban terjesztjük ingyenesen. Ez 45 ezer példányt jelent számonként. A kezdetek kezdetén reklámújságként indultunk, ennek már tizenhárom éve, de mindig arra törekedtünk, hogy ne csak hirdetések legyenek benne, hanem más tartalom, eredeti anyagok, cikkek is. Mára körülbelül fele-fele a szerkesztőségi anyagok és a hirdetések aránya.

Kap az újság valamilyen állami támogatást?

Soha semmilyen állami vagy más támogatást sem kaptunk.

Tehát 13 éve jelenik meg magyar sajtótermék Szlovákiában úgy, hogy önmagát fönntartja? A kulturális minisztérium, a kormány kisebbségi hivatala vagy Magyarország anyagi segítsége nélkül?

Semmi. Egyik kormánytól sem kapunk támogatást, csak a magunk erőfeszítése, munkája van benne, azaz az összes bevételt a hirdetők hozzák. Nem tagadom, 13 év után ez bizonyos büszkeség is.

Reklámbevételekre alapozni egy lapot nem is olyan egyszerű.

A megélhetésünket biztosító ötlet volt. De ekkor már Dunaszerdahelyen éltem. Sajnos, keleten nincs annyi lehetőség, ezt a földijeim tudják. 2001-től már a Csallóközben lakom, a munkámon kívül ideköt a feleségem, a családom.

Olyan környezetbe jött, ahol senkit sem ismert, és éppen a reklámokra alapozta az egzisztenciájukat? Könnyebbet nem tudott kitalálni?

Vadidegenként kopogtam be az egyes hirdetőkhöz, de hamar kiderült, hogy a szándékaink tiszták, hogy tisztességesek vagyunk. Ahogy múlik az idő, egyre inkább meggyőződésem, hogy egy vállalkozást csak a becsületességre lehet építeni.

Az első számba miként lehetett hirdetőt szerezni? Hiszen még egyetlen példányt sem tudtak mutatni?

Az újság már megvolt, de csak a fejünkben. Így kellett elmondani a partnereknek, hogy mit szeretnénk megvalósítani. És az emberek hittek benne!

Eljött Tiszacsernyőről Szerdahelyre, és úgy árult valamit, hogy az még nem is létezett. A semmiből lett valami!?

A szó szoros értelmében. El kell mondanom azt is, hogy amikor az új lakóhelyemre érkeztem, akkor munkanélküliként voltam regisztrálva. Mindent lépésről lépésre építettünk fel, részletre vásároltunk. De ettől szebb így az egész most már!

Ma a Propagand a Dunaszerdahelyi járás összes postaládájában ott van ingyenesen. Ez a cél, amit kitűzött, vagy tovább lehet innen is lépni?

Szeretném az egész dél-szlovákiai részen elterjeszteni a lapot, elsősorban a magyarlakta vidékeken. Ezt már nem lehet egy helyről szervezni, jelenleg éppen ehhez keresek partnereket, kollégákat minden egyes járásban. Még az idén szeretném az első részt megvalósítani, egy vagy két járást, de talán ötöt is el tudunk kezdeni.

Hogy jut el a lap az olvasókhoz?

Saját hálózatunk van, ezt létre kell hoznunk a többi járásokban is. Persze, ezt nem úgy kell elképzelni, hogy ezek az emberek csak a mi lapunkkal foglalkoznak.

Eddig nem nagyon találkoztam olyannal, hogy valaki a saját szakállára adjon ki egy sajtóterméket. Mindig attól függ az akarat, hogy lesz-e állami támogatás? Miért nem jut az eszébe az embereknek, hogy a saját erejükből hozzanak létre egy lapot?

Azért van erre példa, amióta mi elindultunk, itt a környéken is volt több próbálkozás, de ez mind megszűnt már azóta. Szerintem akik belekezdenek, azok úgy gondolják, hogy ez egy könnyű pénzszerzési forma, aztán néhány szám után kiderül a valóság.

Terjeszkedni akar akkor, amikor az internet miatt az újságok inkább összehúzzák magukat?

A jövőt majd csak a jövő mutatja meg. Nekem az a véleményem, hogy még évekig lesz igény a nyomtatott sajtóra, legalábbis erre a formára, amit mi adunk ki. Sajnos, nagyon széles az a réteg, amelynek meg kell gondolnia, hogy például gyógyszerre vagy újságra adjon ki pénzt, és számukra például mi vagyunk az egyetlen sajtótermék.

Ilyen könnyű egy vállalkozás felépítése? Ötlet-bemutatkozás-siker, és tizenhárom év eltelik?

Hát azért nem könnyű ez! A legfőbb probléma mindig a pénz. Nem is az a pénz, ami nincs, hanem az, amit már megkerestünk, amiért már megdolgoztunk, csak még nem fizették meg, vagy későn fizették meg, vagy részletben törlesztették. Az egyes lapszámok költségvetése mindig tételesen ki van számítva. Ilyenkor ha papíron megvan a pénz, de a partnerünk még nem fizette ki, és ha esetleg több ilyen is van, akkor ez mindig nehezebbé teszi az egyes számok kiadását. Az államnak szankcionálnia kellene az olyan cégeket, amelyek záros határidőn belül nem egyenlítik ki a tartozásaikat. Szerintem ez a vállalkozások legnagyobb problémája, hogy nem tudnak hozzájutni ahhoz a pénzhez, amit már megkerestek. Ez a kincs, ami nincs.

Kitéve a hirdetők kénye-kedvének, meddig lehet ebben a stresszben újságot készíteni?

Persze, stressz, de én inkább kihívásként fogom fel. Lényegében minden lapszámot a nulláról építünk fel, a legtöbb partnert újra meg kell szólítani, és persze az írásokat elkészíteni. Nem szeretnék hűtlen lenni a „termékünkhöz”, nem keresek új vállalkozást, ezzel kezdtem, ezt szeretném a továbbiakban is csinálni. Néha mosolygok is rajta, amikor rég nem látott ismerősökkel találkozom, és megkérdezik, hogy még mindig az újságot csinálom? Hát, mondom, igen! És ez a jó! Bővülni inkább abban bővültünk még, hogy most már mindenféle reklámmal kapcsolatos szolgáltatást tudunk nyújtani.

Amikor elindult Tiszacsernyőről szerencsét próbálni, biztos volt egy erős hite, meggyőződése. Mit tanácsolna azoknak, akik tétováznak, hogy bele merjenek-e vágni egy vállalkozásba?

Ne féljen belefogni semmibe, de egyetlen dologra mindig figyeljen és ez a tanácsom is egyben: hogy becsületes legyen! Sokan azt is mondják, hogy évekkel ezelőtt könyebb volt, mert voltak lehetőségek. Én ezt nem hiszem. Szívvel-lélekkel kell végezni a munkát és nem három-, négyfélét csinálni egyszerre, és akkor biztosan menni fog annak is, aki ma kezdi el! Ha több mindent csinálunk egyszerre akkor az mindig megakad, mert a másik témával kell foglalkoznunk. Ezért egy valamit végezzünk, de azt teljes odaadással és figyelemmel!

Gábor Norbert lapkiadót Somogyi Szilárd kérdezte. Ez a rádióbeszélgetés kivonatos, szerkesztett változata. A teljes beszélgetés ITT hallgatható meg.