A ma esti, második csoportmérkőzésen a játékvezető jelentette a legnagyobb kihívást az évek, sőt évtizedek óta nem látott színvonalon játszó magyar válogatott számára. Jogtalanul megítélt büntető és további számos játékvezetői hiba ellenére elhoztunk még egy pontot. Két meccs után veretlenek vagyunk. Ezzel a harmadik hely a csoportban már biztos, a magyar álom folytatódik a foci EB-n!
A tények:
F-csoport, második forduló:
Izland–Magyarország 1–1 (1–0)
Marseille, Stade Vélodrome.
Játékvezető: Szergej Karaszjov (orosz)
IZLAND: Halldórsson – Saevarsson, R. Sigurdsson, Árnason, Skúlason – Gudmundsson, G. Sigurdsson, Gunnarsson (Hallfredsson, 67.), B. Bjarnason – Sigthórsson (Gudjohnsen, 84.), Bödvarsson (Finnbogason, 69.). Szövetségi kapitány: Lars Lagerbäck és Heimir Hallgrímsson
MAGYARORSZÁG: Király – Lang, Guzmics, Juhász (Szalai, 65.), Kádár – Gera Z. – Dzsudzsák, Nagy Á., Kleinheisler, Stieber Z. (Nikolics, 67.) – Priskin (Böde, 67.). Szövetségi kapitány: Bernd Storck
Gólszerzők: G. Sigurdsson (40. – 11-esből), Saevarsson (88. – öngól)
A Marseille-i Stade Vélodrome lelátóin nagy többségben lévő magyar szurkolók varázslatos hangulatot teremtettek az amúgy is kiváló akusztikai adottságokkal rendelkező arénában: a több mint húszezer magyar például együtt énekelte „Az éjjel soha nem érhet véget” című számot, amikor az felcsendült a Vélodrome-ban.
Az első perctől magához ragadta a kezdeményezést a magyar csapat. Egyértelműen irányított és a kezdetektől sokkal többet birtokolta a labdát, az izlandiak jószerivel csak elvétve találkoztak vele, s akkor is saját térfelükön. Az első kapu felé tartó kísérlet mégis a szigetországiakhoz fűződik, de Bödvarsson fejese fölé szállt.
A magyarok számos ígéretes akciót vezettek a két szélen, de a beadások az izlandi kapus kezében kötöttek ki, vagy a védők fejelték ki, Dzsudzsák lövését pedig blokkolták. Hiába volt elképzelés a magyar válogatott játékában, helyzetig nem jutott, mert az utolsó passzok rendre pontatlanok voltak. A labdabirtoklásban óriási volt a különbség, a kékmezesek meg sem próbálkoztak a letámadással, míg a magyarok ilyen jellegű kísérletei rendszerint sikeresek voltak.
Az utolsó negyedórára kiegyenlítettebbé vált a meccs és már helyzetek is adódtak a kapuk előtt. Előbb a 31. percben Gudmundssonról „lepattant” Kádár, ez ziccert teremtett, de az izlandi jobbszélső lövését Király lábbal hárította. Erre válaszul két magyar lehetőség következett: előbb az utolsó pillanatban mentettek Dzsudzsák elől, majd az ezt követő szöglet után Kleinheisler próbált a 16-os jobb oldaláról a hosszú sarokba csavarni, de fél métert tévedett. A 39. percben Király hibája – szöglet után kiejtette a labdát – 11-est eredményezett, amit higgadtan értékesített Gylfi Sigurdsson, így hiába volt 69 százalékban a magyaroknál a labda, az északiak vonulhattak előnnyel az öltözőbe.
A folytatásban sem változott a játék képe: a magyarok többet birtokolták a labdát és támadtak, ugyanakkor nem találtak rést az izlandi védelmen, amikor pedig Kleinheisler két ízben is távoli lövéssel próbálkozott, nem találta el a kaput. Az első félidőtől eltérően ekkor már az izlandiak megpróbálkoztak gyors ellentámadásokkal, amelyek azonban nem voltak veszélyesek.
A 60. perctől fokozódott a magyar nyomás, az izlandiak hosszú perceken át nem jutottak el a magyar térfélig, de láthatóan ez egyre kevésbé volt céljuk, őket már csak az eredmény tartása érdekelte.
Már-már úgy tűnt, hogy a magyar fölény nem vezet gólra, amikor Nikolics megindulás és középre adása nyomán összejött az egyenlítés.
A percekig tartó örömmámorban a magyar táborban számos görögtűz lobbant, majd ezek nagy része végül a pályára repült.
A ráadásban majdnem mégis vereség lett a vége, mert az izlandiak 16 méteres szabadrúgása ugyan lepattant a sorfalról, de az ismétlésnél a labda, amely megpattant egy magyar játékoson, nem sokkal kerülte el a bal alsó sarkot.
A magyar csapat győzelemként ünnepelte a döntetlent, melynek végén a játékosok és a szurkolók együtt elénekelték a Himnuszt.
(Felvidék.ma/MTI)
