Nem biztos, hogy beigazolódik Ján Čarnogurský, a Kereszténydemokrata Mozgalom első elnökének egyik mondása, miszerint a KDH örök – vélekedett a HNtelevízió Aréna című műsorában František Mikloško, a szlovák parlament bársonyos forradalom utáni első kereszténydemokrata elnöke.
Mikloško szerint a KDH helyzete nagyon komoly és veszélyeztetett. Most, hogy a kereszténydemokrata párt nem került be a parlamentbe, és ikonikus alakjai is távozni kényszerülnek, kiderült, hogy a KDH-ból teljesen hiányoznak a közvélemény érdeklődését felkelteni képes új politikai káderek.
Mikloško szerint már látszott, hogy az akkori alsóbb szintű káderek csupán a túlélésre játszanak, amikor távozott a pártból. Mint mondta, a pragmatizmus és az opportunizmus jelei már a Smer 2006-os kormányalakítása során érzékelhetőek voltak a pártban.
Mikloško úgy gondolja, a KDH Čarnogurský idejében nem félt a konfrontációktól, nem félt olyan témákat megnyitni, amelyeket például még a média is ellenzett. Fokozatosan aztán óvatos párttá vált, féltek bármit is kockáztatni, akár a parlamenti szavazások során is. A KDH érdeklődést keltő konzervatív párt volt, ám mára teljesen elveszítette a harci kedvét, és megszűnt szabad párt lenni – vélekedett az egykori pártvezér.
Az elnökjelölteknek nincs víziójuk
Mikloško a KDH jövőjét rendkívül bonyolultnak látja. Mint mondta, ha Richard Rybníčeknek sikerül a szlovákiai konzervatív és keresztény politikai színtérre erőteljesen betörnie, akkor kemény konkurenciaharcra lehet számítani. „Hlina is dinamikus egyéniség, és a maga módján képes különböző témákat kezdeményezni, de ahhoz, hogy politikát csináljunk egy öt és félmilliós országban, nem elegendő csak rámutatni a hibákra, vízióra is szükség van” – fogalmazott a volt kereszténydemokrata politikus.
Mikloško szerint a KDH elnökjelöltjei – Eleonóra Porubcová, Alojz Hlina a Miroslav Kráľ – közül egyiknek sincs olyan víziója, amellyel leköthetnék a választópolgárok érdeklődést.
„Vitatkozhatnánk arról, hogy Rybníček mennyire jelentős személyiség, de már előrukkolt Szlovákia új területi felosztásának gondolatával, lenni kell tehát egy pozitív irányba mutató elképzelésnek, nemcsak állandóan negatívumokat puffogtatni” – fogalmazott Mikloško, aki szerint a KDH vezető emberei közt is nagy a bizonytalanság azt illetően, egyáltalán túléli-e ezt a párt.
Bugárnak eredményeket kell elérnie Dél-Szlovákia számára
Mikloško szerint a 2016-os helyzet különbözött a 2006-ostól, amikor véleménye szerint a Robert Ficóval való kormányalakítás még megbocsájthatatlan lett volna. „Minden pártnak akkor van erős helyzete egy kormánykoalícióban, ha nélkülözhetetlen. Ekkor ugyanis feltételeket szabhat, és kiélezhet helyzeteket. 2006-ban ez nem így volt” – mondta.
A jelenlegi kormánykoalíció kapcsán Mikloško úgy véli, ha például a Most-Híd élni fog a kezében lévő lehetőséggel, jelentős engedményeket csikarhat ki a Smerből.
Bugár Béla pedig tudatában kell, hogy legyen annak, ha politikailag tovább akar élni, vagy a pártját jó kondícióban szeretné továbbadni, el kell érnie valamit Dél-Szlovákia számára, ez kulcsfontosságú kérdés.
A Sieť helyzete véleménye szerint egy kicsit más, a párt elnökének helyzete ugyanis megrendült, és ezért a párt kormánykoalíciós képviselőinek a nézete sem lesz egységes. Ha például Procházka valamilyen radikális kérdést szeretne keresztülvinni, nem biztos, hogy pártján belül sikerrel járna.
A szlovák köztudat rendült meg
Mikloško kifejtette, hogy a jelenlegi kormánynak az adott helyzetben nem volt alternatívája. „Radikális leszek, de én jobban örülök ennek a kormánynak, mint annak a másiknak. Ott nem láttam semmilyen megoldást, ami előrevezethetné az országot. Ez a kormány Robert Fico nevéhez és elsősorban a Smer párthoz kötődik, amelynek már egyébként is nagyon kiélezett a helyzete a polgároknál, de ebben a felállásban meggyőződésem, hogy valamiképpen ellenőrizhető” – vélekedett a volt politikus. Az előrehozott választások szerinte semmit sem oldanának meg, legfeljebb néhány párt radikalizálódna.
Mikloško ezt a politikai földrengést a szlovák köztudat megrendülésével hozta összefüggésbe. 1989 után világos volt az irányultság, elegük volt a kommunizmusból, a köztudat egyértelműen Nyugat felé orientálódott. „A helyzet mára nagyon megváltozott, rendkívüli módon megnövekedett az Amerika-ellenes hangulat Szlovákiában, és ki kell mondani, egyre növekszik a Putyin és Oroszország felé hajlás éppen ezzel az Amerika-ellenes hangulattal összefüggésben. Növekszik az Európai Unióval szembeni ellenségeskedés is. Vagyis mi ma nem tudjuk, hova tartozunk” – mondta, hozzáfűzve, ez megmutatkozott a migrációs hullám kezelése során is, amikor a szlovákok védekezőállásba kerültek.
Mikloško szerint ennek egyik fő oka, hogy megbukott az iskolai oktatás, megbukott a média, amire aztán rájátszottak a politikusok is. „Az egész valahogy eldurvult, és mi kiváltunk a kulturált Európából” – jelentette ki Mikloško.
(Felvidék.Ma/HNonline.sk)
