Azt mondja, a sport és a kultúra az élete; szerencsésen ötvöződnek ezek a munkájában is. Dr. Molnár Attila polgármester öt éve kinevezte a sport- és kulturális élet struktúráját, illetve intézményeit teljesen átalakító új városi cég főnökévé. Tavaly februártól a városi közművelődési feladatokat is ellátó Monostori Erőd igazgatója. Vizeli Csaba rendezi A kőszívű ember fiai című történelmi musical péntek esti ősbemutatóját a Monostori Erődben. Először a művet előadó, lassan másfél évtizede működő Magyarock Dalszínházról faggattuk.
Kétezerkettőben indult a Magyarock Dalszínház, végzős voltam a Testnevelési Egyetemen, a garabonciás Néptáncegyüttesben táncoltam, rengeteg városi rendezvényen felléptünk – kezdte a Monostori Erődben lévő irodájában Vizeli Csaba, majd így folytatta – Abban az évben jött az ötlet, hogy március tizenötödikére készítsünk egy kivonatos előadást A költő visszatér című rockoperából. Akkoriban ismerkedtem meg Koltay Gábor rendezővel és öccsével, Gergővel, a Kormorán zenészével, odavoltam a rockoperájukért. A városvezetés és a Garabonciás is rábólintottak az ötletre, megkerestem olyan embereket, akikről tudtam, hogy jól énekelnek, így ismertem meg Másik Lehel zeneszerzőt, aki közben a sógorom lett, és elkészült az előadás. Emlékszem, gyönyörű, verőfényes nap volt március tizenötödikén, és hatalmas sikert arattunk. Annyi visszajelzést kaptunk, hogy folytassuk, hogy nem tehettünk mást.
Maradtak a rockoperáknál?
Azon a nyáron együtt dolgoztam a Kormoránnal és Jenei Szilveszterrel, akinek „1956. Aki magyar…” című musicaljét már ismertem. Ezt vittük színre elsőként a Magyarock Dalszínházzal, megtűzdelve versekkel, 1956 címmel, amit azóta húsz nagyszínpadi előadás követett. Lépésről lépésre haladtunk előre. A mikrofonokat felváltották a mikroportok, öt éve állandó játszóhelyünk lett a helyi Jókai mozi, bemutattuk az első élőzenekaros előadásunkat, a Másik Lehellel írt Legénybúcsú című musical comedyt. Tavaly Az aranyember című új magyar romantikus musicalünk premierje köré Jókai Hétvégét szerveztünk. Sokan próbálták egyengetni az utunkat, de voltak összezördülések is. Ha egy új, saját kezdeményezés kerül a színtérre, konfliktusokat gerjeszt. Mi igyekeztünk a saját elképzeléseink mentén tenni a dolgunkat. A Magyarock Dalszínház egy folyamatosan fejlődő és változó közösség, van harmadgenerációs tagunk is. Küzdelmes utunkon már elismernek, elfogadnak bennünket, ami a tizenöt éves munkánk elismerése. A semmiből létrehoztunk egy színházat, mely mögött van egy hatalmas stáb, amit másfél évtizede saját erőből építettünk, függetlenül attól, hogy a színháznak nincs saját épülete, és a díszleteket, jelmezeket is több helyen tároljuk a városban.
Nekünk, felvidékieknek különösen kedves az öt éve bemutatott Fehérlaposok című rockoperájuk, melynek témája az 1947-es felvidéki kitelepítés.
Úgy is emlegetjük, hogy a felvidéki előadás, pedig itteni felkérésre készült. Nemes Andrásné, a Kecskés László Társaság vezetője keresett meg bennünket ezzel az elképzelésével, hiszen már a harmadik generációnál tartanak a kitelepítésben érintett családok, és sajnos, a családon belül is egyre inkább feledésbe merül ez a téma. Fontos lenne, hogy a fiatalok megismerjék az akkor történteket. Nemes Andrásnétól sok könyvet és visszaemlékezést kaptam. Amint olvastam, sokként ért, hogy mennyi ember van az általam is ismert közösségben, akinek a családja érintett volt, és micsoda sorsokról, drámákról tanúskodnak a történetek. A Fehérlaposok a legszebb színpadi munkánk volt Másik Lehel zeneszerzővel. Már a bemutatón éreztük, hogy hatalmas plusztöltete lett az előadásnak, elképesztő fogadtatásban részesült a Felvidéken. Ez Varga Miklóst, a főszereplőt is meglepte, pedig ő az István, a király című rockopera csíksomlyói előadása utáni feledhetetlen fogadtatást is megélte. Együtt dobogott a felvidéki közönség és a szereplők szíve. A mai napig örömmel megyünk a Felvidékre ezzel az előadással, mert van rá igény. Minden felvidékinek látnia kellene, hogy tudjanak róla, és soha többé ne ismétlődhessenek meg az akkor történtek.
Miképpen jutottak idáig, hogy képesek felvállalni egy ilyen hatalmas produkciót, mint A kőszívű ember fiai című történelmi musical? Amely július 29-én és 30-án, e héten, pénteken és szombaton 20.30 órai kezdettel tekinthető meg a Monostori Erődben.
Húsz énekes szerepel az előadásban, Baradlayné szerepében Nagy Anikó látható, aki nélkül hozzá sem fogtam volna, de fellépnek többek között Csengeri Attila, Mahó Andrea, Fejes Szandra, Derzsi György, Pál Dénes is, továbbá lovas, gyalogos hagyományőrzők és egyéb szereplők, százan is állnak majd az emeletes színpadon, és az erőd egyéb helyszíneit is bejátsszuk. Lesznek hintók, pirotechnika, lovak, ágyúk, fegyverek. Igazi szabadságharcos hangulatot varázsolunk majd a csillagok alá. A kérdésére válaszolva, következetes munkával jutottunk idáig. Sokat tájolunk, minden új helyen másféle színpad vár. Ez óriási logisztikai erőfeszítést és kitartást igényel a társulat minden tagja részéről. Két bemutató és ötven előadás van mögöttünk az idén.
Már egymásnak adják a névjegykártyáját az ismert énekesek?
Voltak, akikkel Koltay Gáboron keresztül ismerkedtem meg; másokkal már előtte, korábbi színházi élmények kapcsán ismertük egymást, és volt, aki hívott, hogy jönne, mert hallotta, hogy éppen milyen darabbal dolgozunk, és szívesen benne lenne. Nagy boldogság számunkra, hogy vannak olyan produkcióink, melyek jó ajánlólevelek. Néhány hete adott koncertet a Monostori Erődben Bródy János, és most is emlegette a Várkonyi Mátyással írt „Will Shakespeare, vagy akit akartok” című musiceljét, hogy mennyire más aspektust kapott a mű a Magyarock Dalszínház előadásában, és szó volt a két éve játszott, Tolcsvay Lászlóval és Müller Péterrel jegyzett Doctor Herz című musiceljük általunk játszott előadásáról is. Jókai Mór amúgy kiváló a városmarketing szempontjából. Össze kéne kapcsolni a kultusza ápolását, amelynek Észak-Komáromban is vannak gyönyörű elemei, mert ez mindkét Komárom érdeke. Rendezhetnénk egy igazi, hatalmas, pezsgő reformkori kavalkádot! Klapka Györgyről, Lehár Ferencről, a város másik két híres szülöttéről nem is beszélve. Nagy álmom, hogy felcsendüljön egy Lehár-operett a Monostori Erődben, de az opera is jöhet. Gondoljon bele! Egy operaelőadás ebben a csodálatos és hatalmas környezetben! Tervekből és új kihívásokból nem szenvedünk hiányt.
(Fotó: a szerző)
