A Valahol Európában 2 című film forgatása közben találkoztam Zsófival először. A ma 16 éves kislány akkor 14 éves volt. Bár szerette a kihívásokat, a filmezés nem volt az erős oldala. Végül elfogadta a felkérést, és egy héten át oktatta a tőle még kisebb lányokat, hogy (ön)védekezzenek.

Valahol Európában című eredeti film annyira szívszorongató, hogy a második részhez egy teliszív lányra volt szükségem, benne megtaláltam. Közös alkotásunk 6 kisfilmből áll, bemutatja Felvidéket, Csallóközt, annak kevésbé ismert nevezetességeit.

A hatodik, záró film küldetése volt bemutatni az egyik, az akkori 2014-es ifjúsági tábor eredményét – történetesen az Önvédelmi lánytábort. Az ekecsi katolikus lánykör szervezésében Zsófinak az volt a szerepe, hogy a lehető legegyszerűbb módon mutassa be, hogy igenis – a lányok is tudnak védekezni a szemtelen, az erőszakoskodó fiúkkal szemben. Zsófi ebben otthon volt, hiszen számtalan helyezést ért el több nemzetközi versenyen, a lányok számára talán kevésbé kedvelt sportágban, a harcművészetben.

Év közben is néha összefutottam vele, néha feketébe, néha teljesen fehérbe volt öltözve. Szerette a végleteket, bár az élet nem fehér-fekete, ő mégis a végletekben lelte örömét – és ebben nagyon messzire el tudott menni. Szeretett élni – csak hát a kisbetűs élet nem szerette őt. Akart élni, sőt másokon is segíteni, egyszer megsúgta: rendőr szeretne lenni… sok jót tenni. Miközben a végleteket kereste, nem is sejtette, hogy mindezek mögött a végtelen utáni vágyát éltette. Bizonyára, ha most üzenni tudna, csupán annyit mondana: találkoztam a Végtelennel, az Istennel – s talán hozzátenné: nem is tudtam, hogy ilyen közel volt hozzám egész életemben.

Elmondhatjuk, most már egy angyallal több lesz a Mennyben, és bánatosan hozzátesszük: s eggyel kevesebb itt, a földön. A nagy, nemzetközi versenyek előtt kérte, imádkozzak érte. Volt, hogy hajnali hatkor, indulás előtt még megálltak édesanyjával áldást kérni az úthoz.

Zsófika, idén nyáron, mikor elindultál Martosra és már nem én voltam az ekecsi lelkész, sajnálom, hogy áldás nélkül kellett távoznod – szeretnénk megőrizni emlékedet, hogy most már Te maradj áldás számunkra.

Zsófi temetése július 13-án, szerdán 15.30 órakor lesz az ekecsi temető ravatalozójában. 19.00 órától, Szilason, a Pázmány emlékház parkjába várják egy zenés megemlékezésre a gyászolókat. Fellép a Phönix együttes. Mindenkit várnak, aki ismerte Zsófit, aki szereti a harcművészetet.

(A szerző jezsuita szerzetes)