Hosszan csengetek a megadott komáromi címen. Sokáig semmi. Azután az utca végén felbukkan Holocsy Vera, Holocsy István özvegye. Ez a sarokházak átka, szabadkozik, két utcából is nyílik bejáratuk. A teraszon azután kellemes hűvöst adnak a háromnegyedre feltekert gyékények. Körben üde zöld tujafák, szemben egy fehér pad, mellette kétoldalt piros begóniák.
Holocsy István szerette a kertet?
Amint akadt szabadideje, már ment a kertbe. A szigetben volt egy kis nyaralónk. Ha itt befejeztük a munkát, ott folytattuk. Nagyon szeretett a kertben tenni-venni. Ott, a kerítés mellett, körben szőlő volt. Értett a szőlőhöz.
A házat is szerette itt, a Galambászok utcája sarkán?
Szeretett itt lakni, annak ellenére, hogy csak hét év adatott neki a házban. Nyolcvankilenc őszén költöztünk ide.
Hol tanulta a szerepeit? Olyankor lábujjhegyen kellett járni körülötte?
A színházban, a próbafolyamat alatt készült az előadásokra. A nagyobb szerepeket, mint Az ember tragédiája Ádámját, a CAliguLÓ Caliguláját otthon tanulta, és én végszavaztam neki.
Volt osztálytársai a budapesti főiskoláról, Kazimir Károly osztályából, Reviczky Gábor, Gálvölgyi János látogatták?
Amikor Gálvölgyi János Komáromban játszott, a fellépés előtt mindig meglátogatta Pistát. Egy alkalommal Körmendi Jánossal érkezett, aki elmesélte az epe- vagy a veseműtétjét, de úgy, hogy fogtam a hasam a nevetéstől. Meg is jegyezte, nagyon jó közönség vagyok.
Soha nem bánta meg, hogy ő pedig visszajött a komáromi Magyar Területi Színházba? Maradhatott volna Budapesten?
Benne ez fel sem merült. Amikor Pista Pestre került, nagyon idősek voltak már a szülei, nem tudták volna fizetni a tandíjat és az ottani kiadásokat, ezért ösztöndíjas lett. Azt tartotta, mivel ez az ország taníttatta ki, kötelessége ide visszajönni. Elment Győrbe és máshová vendégszerepelni, de sosem merült fel benne, hogy itt hagyja a komáromi színházat.
A hetvenes évek elején járunk. Akkoriban hol éltek?
Hetvenháromban ismerkedtünk meg, Pista éppen elvégezte a főiskolát, Az ember tragédiáját és A vágyak tornyát próbálta. Takáts Emőd rendező mutatott be bennünket egymásnak. Ültünk az Európa szállodában, Pista Varsányi Marikával és Petrécs Pannival átkarolva jött az ablak alatt, Takáts Emőd kiszólt, hogy gyertek be. Bejöttek. Rajtam pedig átfutott valami áramféle. Felálltam, és közöltem, hogy nekem most el kell mennem. Később messziről integetett, ha meglátott az utcán. És összejöttünk.
Hetvennégy május tizedikén volt az esküvőnk. Azért esküdtünk ilyen hirtelen, mert Bugár Béla bácsinak volt egy ismerőse, akinek a szülei után maradt egy háza. „Pista, meg kell venned azt a házat” – mondta a színészkolléga, ahhoz pedig ifjúházas kölcsön kellett. Összeházasodtunk gyorsan Őrsújfalun, este hét órakor, két tanúval. Még a szülei sem tudtak róla. Mélyen vallásosak voltak, nehezteltek is rá, de megígérte nekik, majd templomban is megesküszünk. Azután jött az egyik gyerek, a másik gyerek, és erre nem került sor. Arra gondoltam, majd a huszonötödik házassági évfordulónkon megtartjuk a templomi esküvőt. A sors másképp rendelte.
Azt szerette volna, hogy a két lánya, a fia színészek legyenek?
Nem irányította őket. Kriszti szavalt, érdekelte a színészet, nem is tudom, hogyan került Budapestre, az Operettszínház stúdiójába, szerintem az apja sem tudott róla. Kati a Veszprémi Hittudományi Főiskolán elvégzett két évet, az egyik hétvégén hazajött, és bejelentette, felvették a Teátrum Színiakadémiára. Sírógörcsöt kaptam, az apja pedig azt mondta, rendben van, de nem hagyhatja ott a főiskolát. Azt távúton, a színiakadémiát nappali tagozaton fejezte be. Majd Pozsonyban, vörös diplomával elvégezte a színművészeti főiskolát is. Viktor fiunk a zene mellett kötött ki. Nem tudtam, hogy a rap lett a mindene. Lemerevedtem, amikor megnéztem az első videoklipjét. Meglepődtem, mekkora szókinccsel rendelkezik. Azt mondta, sosem lesz színész, de van benne is művészi véna, rapperként teszi a dolgát. Felfigyelt rá Young G. neves budapesti rapper, most az ő csapatát erősíti.
Holocsy István halála után bizonyára nem volt egyszerű az életük.
Nagyon nehéz volt, erősnek kellett lennem, itt volt a három gyermekem. Krisztina akkor kezdte a színi pályát, Katika másodéves főiskolás volt, Viktor nyolcéves kisfiú. Minden este arra kértem a Jóistent, hogy tizennyolc éves koráig ne haljak meg, hogy fel tudjam nevelni, és ne kerüljön árvakézre. Büszke vagyok rájuk! Önmaguktól, a saját akaratukból érték el, amit elértek. Hosszú út áll mögöttük, de remélem, még hosszabb előttük. Kritikus szemmel figyelem őket, de ha valami nagyon tetszik, nem rejtem véka alá az örömömet. Minden nyilvános főpróbán a színházban ülök.
Milyen érzés volt, amikor a két lánya leleplezte a férje mellszobrát, a meg nem élt hatvanadik születésnapján, a színház előcsarnokában?
Először engem kértek fel, de azt mondtam, a két lánya méltóbb erre a feladatra; szakmailag is és úgy is, mint a gyermekei. Megható volt. Nagyon élethű szobor lett. Harmincöt éves korában nézhetett ki így Pista.
Illésháza, a szülőfalu csemadokosai koszorút hoztak.
Amikor csak tehettük, mentünk Illésházára, Mindenszentekkor mindig ott voltunk. Pista nagyon szerette és tisztelte a szüleit. Amikor először voltunk a szüleinél, nem értettem, hogy először miért édesanyja és édesapja kezét csókolja meg és azután az arcukat. Később mesélte el a nővére, hogy Pistánál ez így alakult ki, annyira tisztelte a szüleit. Kilencen voltak testvérek, legidősebb bátyja hetvenháromban hunyt el, negyvenkét évesen. Az illésházai csemadokosok úgy döntöttek, hogy halála huszadik évfordulója tiszteletére megkoszorúzzák a sírhelyet, és találkozót szerveznek Pista barátainak, ismerőinek. Erre majd valamikor szeptemberben kerül sor, mert meghívták Tóth Tibort, a Komáromi Jókai Színház igazgatóját, Kati lányom férjét, a vejemet is.
Holocsy István külön sírban nyugszik?
Igen. Sokan megjegyezték, miért nem Komáromban temettettem el. Amikor meghalt, eszembe jutott, hogy mindig mutatott az illésházai temetőben egy sírhelyet a szülei sírja mellett, és azt mondta, ott szeretne nyugodni. Nem tehettem mást. Azt tartom, hogy minden nagy embert a szülőhelyén temessenek el. És ő nagy ember volt. Ahhoz nem kell elmennem a temetőbe, hogy velem legyen, mert állandóan velem van. Gondolatban minden nap beszélgetek vele.
És érzi a válaszokat?
Huszonhárom évig voltunk együtt, ismertük egymás gondolatait is. És most itt az unokái, Kriszti tizenhét éves fia, Kati kislányai! El nem tudom mondani önnek, mit csinálna velük! Ő is nagyon hiányzik a gyerekeknek. Hannával és Rózával nézegetjük a régi fotókat, Marcinak kint van a szekrényén a nagypapa bekeretezett fényképe.
Mi a legutolsó kép, amit Holocsy Istvánról őriz?
Az együtt töltött huszonhárom év minden pillanatát! Akár egy filmet. Sokszor úgy érzem, hogy itt van. Amikor meghalt, évekig hallottam, ahogy előadás után hazajött, fordult a kulcs a zárban, nyikorgott a parketta. Színháziak mesélték, hogy nem sokkal a halála után, furcsa dolgok történtek az irodákban. Talán nem tudta elfogadni, hogy nincs többé. Mélyen hiszek ebben, az első öt évben majdnem minden éjszaka vele álmodtam. Hiába ébredtem fel, amikor visszaaludtam, folytatódott az álom. Erős jellemű és akaratú ember volt. Biztos vagyok benne, hogy lélekben még évekig itt maradt.
***
Holocsy István színész, rendező, művészeti vezető, színházigazgató 1950. február 18-án született Illésházán. Pozsonyban érettségizett 1967-ben. 1973-ban színészi oklevelet szerzett Budapesten, majd a komáromi Magyar Területi Színház tagja lett, 1981-től művészeti vezető, 1994. június 1-jétől a Komáromi Jókai Színház igazgatója volt. 1996. július 27-én, 46 éves korában hunyt el. 1997-ben Pozsonyban in memorian Nyitott Európáért Díjban, 1998-ban pedig az MK művelődési és közoktatási miniszterének posztumusz Pro Cultura Hungarica Emlékplakettjében részesült.
