A nyár és a diákmunka valaha elválaszthatatlan volt egymástól. Pár évtizede a vakáció legalább egyik hónapját, sokszor még szeptember elejét is, a közép- és főiskolások – szinte kötelezően – pénzkeresettel töltötték. Ebből telt aztán az iskolaév eleji kiadásokra.
Az idők változtak. A diákmunka azonban maradt. Igaz, akadtak évek, amikor a munkanélküliség oly mértékű volt, hogy csak nagyítóval lehetett valamilyen nyári brigádot találni. Akkoriban a családfenntartóknak sem mindig jutott kenyérkereset… Egy-két éve mintha jobb volna a helyzet. Munkaközvetítő cégek elhalmozzák a fiatalokat állásajánlataikkal. Elég csak rákeresni a neten, és gyakorlatilag akár néhány napon, sőt órán belül is lehet munkát találni. Persze, ha az ember nem túl válogatós.
A legtöbb munkaajánlat ugyanis több műszakos, fizikai munkát ígér. Ehhez kevés fiatalnak fűlik a foga. Nem csoda, hiszen ez stílusosan fogalmazva: kemény meló. Viszont jó ajánlólevél. Igenis növeli a fiatal renoméját az iskola befejezése utáni álláskereséskor. Ha kiderül, hogy középiskolásként, egyetemistaként nyaranként dolgozott, próbálkozott ezzel-azzal, előbb választja őt a potenciális munkaadó, mint azt, aki évről évre végighenyélte a hosszú vakációkat.
A munka nem szégyen. Sok diák tudja ezt. Meg azt is, hogy egész más érzés a szülőtől kérni pénzt a nyári fesztiválokra és szórakozásra, mint megkeresni a rávalót. Nagyon sok egyetemista azért dolgozza végig a nyarat, hogy teljen neki az év eleji több száz eurós kiadásokra, mert a szüleinek erre nincs pénzük. Vannak, akik a nyári hónapok alatt megkeresett pénzből veszik meg első autójukat, utaznak el álmaik nyaralására, de olyanok is, akik ezt a pénzt tandíjra költik.
Aki diákként nyaranta dolgozik, bekerül egy közösségbe, ahol, ha jól viseli magát, befogadják. Emberi sorsokkal, életekkel ismerkedik meg. Talán ráébred arra is, hogy ő eddig „puha vattába” csomagolva éldegélt. Belekóstol a nagybetűs életbe, és megtanul helytállni. Van, aki már az első nap feladja, megijed a feladattól és a felelősségtől.
Lehet kései keléssel, lustálkodással, csavargással, számítógépezéssel is tölteni a nyarat. Sok fiatal ezt választja, ez a kényelmes. Hogy mennyire haszontalan, azzal nemigen törődnek… Meg aztán lehet, kilépve a komfortzónából, hajnali keléssel, hosszú éjszakai műszakokkal is, amikbe egy kevés hétvégi pihenés fér csak. De micsoda öröm a saját kereset, a jól megérdemelt munka bére! Ennél már csak az a szívmelengetőbb, amikor a nyári brigád helyszínéről azzal engedik el, hogy visszavárják. Jöhet bármikor, akár állandó munkaviszonyba is, tárt karokkal fogadják. Manapság, amikor senkinek sem hullik csak úgy az ölébe egy álláslehetőség, ez a nyári diákmunkák talán legnagyobb bónusza.
