Csibész, a tábor kutyája kora délutáni sziesztáját töltötte, amikor Várady Kornélia igazgatónő irodájában jártunk ma kora délután Csallóközaranyoson, a Kóczán Mór Alapiskola és Óvodában. Volt mit kipihennie, mondják, esténként szinte „szétszedik” a kis táborlakók. Ötven gyermek részvételével zajlik az iskolában a XI. Kuckó kézműves tábor.
„Mindig itt rendeztük a tábort, csak 2009-ben nem, amikor felújítottuk az épületet – fogadott Várady Kornélia táborvezető. Majd így folytatta –annak idején Gútára jártunk a kézművesek után, akkoriban ott volt csak hasonló tábor, a Magyar Asszonyok Ligája szervezte. Egyszer azt mondtuk a kolléganőimmel, ezt nálunk is megvalósítjuk. Az iskolánk adja a helyszínt, a szállást, a menzánkon főznek a résztvevőkre. A papírt, a rongyot, a gyöngyöt pályázati pénzből vásároljuk” – sorolta az iskolaigazgató.
Megtudtuk, az idén is a Kóczán Mór Polgári Társulás pályázott a kormányhivatalhoz, a megyéhez, a Bethlen Gábor Alaphoz. Várady Kornélia hangsúlyozta, rengeteget segített Varjú Éva polgármester asszony és az önkormányzat. „Az egyhetes tábor idején nem fizetünk rezsit és a sportcsarnokot is ingyen használhatjuk, ezért nagy köszönettel tartozunk a községnek” – tette hozzá a pedagógus.
Az ötven gyermek kreativitását nyolc foglalkozásvezető, valamint két segítő, Panyi Orsolya és Gábris Erika irányítják. Panyi Ágotával rongybabát, Szafián Emesével és Kuczman Máriával festett üveget, Ölvecky Katalinnal Fimo-ékszereket, Balaskó Edittel papírfigurákat, Jobbágy Ágnessel gyöngynyakláncot, Bukor Zsuzsannával apró szőttest, Szabó Csillával agyagtárgyakat készíthetnek a résztvevők.
„Hogy mire jó a kézműves tábor?” – kérdezett vissza Szabó Csilla, a tábor helyettes vezetője – „Ezt egy résztvevő fogalmazta meg a legszebben néhány éve. Azt mondta, itt csodák születnek olyan anyagokból, amit mások kidobnak. Közösségre, barátkozásra nevel ez a tábor, és ez talán még a kézműves jellegnél is fontosabb. Sokan elkötelezett barátok lesznek. Elég, ha arra a kislányra gondolok, aki évente visszajár. Amikor elhunyt az édesapja, a kézműves táborbeli csoporttársnői is elmentek a temetésre. Ritkán láttam olyan szoros ölelést, mint ahogy ők négyen összeölelkeztek. Az idén vett egy kézműves égető kemencét az iskola, lehet agyagozni, jövőre a tűzzománcozást is bevezetjük. Szépen, lassan gyarapodunk” – mesélte a helyettes táborvezető.
„Minden tiszteletem a tanítóké, mert csodálatos érzés gyermekekkel foglalkozni” – nyilatkozta Balaskó Edit, a Komáromi Jókai Színház rendezőasszisztense, a Balaskó ékszerek készítője. –„Amennyire lefáraszt a papírfigurák készítése, annyira fel is tölt”- jegyezte meg. A Minyon-figurák sorakoztak az asztalon. Toalettpapír guriga volt a testük, amit kék és sárga színes papírral vontak be. „Megfogadtuk, hogy lila, azaz gonosz Minyont nem készítünk, bár egy kislány annyira szeretett volna lila Minyont, hogy természetesen, megengedtük neki” – mosolygott Balaskó Edit.
„A mandala alapja egy öreg cédé, melynek levettük a felső rétegét” – magyarázta egy másik asztalnál Kuczman Mária. –„A kis befőttesüvegeket pedig kifestjük majd. A gyerekek az első nap készítettek egy dobozt, abba gyűjtik az itt készített tárgyakat, és a tábor végén hazaviszik” – tudatta.
„Azért jöttem a Kuckó kézműves táborba, hogy új embereket ismerjek meg. Persze, mindent szeretnék kipróbálni, mert otthon, Ekelen, nincs ilyesmi” – mondta Beke Krisztina. A komáromi Schlár Gréta, a csallóközaranyosi Garai Emese és a hegyétei Bakus Zsófia 2008-ban találkoztak az akkori Kuckó táborban, azóta jó barátnők. Az udvaron is arra a padra ültek, melynek támlájába a 2008-as évszámot vésték.
„Nemcsak a kézműves táborba jöttünk, hanem az azt követő, vasárnap kezdődő X. Árgyélus gyermek színjátszó táborba is maradunk, ahogy már jó néhány éve” – informált Gréta. „Számunkra ez inkább már a barátságról, mint a kézműves táborról szól” – árulta el Emese. „Amikor Csallóközaranyosról Hegyétére költöztünk, vittem magammal mindent, amit a Kuckó táborokban készítettem, melyekkel már tele van három dobozom” – jelentette ki Zsófia.
A komáromi Gogaladze Christophernek is nagyon tetszik a kézműves tábor hangulata és az itt zajló élet. „Az egyik barátom hívta fel a figyelmemet a táborra, a következő évben én szóltam egy másik barátomnak, két éve pedig elhívtam Rómeót is. Ma kifestettem egy üvegelefántot, Gréti pedig legyantázta a szőrt a karomról” – húzta ki magát a kamasz. „Én kacsát festettem” – vette át a szót a komáromi Farkas Noel Rómeó. – „Az is jó itt, hogy különleges neveket adtunk egymásnak. Christopher a Sárkány nevet kapta, engem pedig két éve elneveztek Buboréknak” – adta hírül a kis kézműves, aki megjegyezte, hogy Gréti másik neve Vigyori, Emesét úgy szólítják a táborban, hogy Meme, Zsófi tábori neve Csiripke lett. Hübsch Dominik a szomszédos Őrsújfaluról érkezett. „Nekem még nincs különleges nevem. Hetedik éve vagyok a kézműves táborban, és állítom, hogy egyre jobb. Pár éve még nem volt szövőszék és égető kemence. Ajándékba adom a családtagjaimnak az itt készített tárgyakat” – sorolta a hetedikes tanuló.
„Péntekig csatlakozhat hozzánk bárki, 12 euró a napidíj. Július 8-án délután fél ötkor ér véget a 11. Kuckó kézműves tábor. Szeretettel várunk mindenkit. Bár a létszámmal már most elégedettek vagyunk. Mindig ennyien, negyvenen, ötvenen szoktunk lenni” – búcsúzott Várady Kornélia táborvezető. Közben felébredt Csibészke, a tábor kutyája. Álmos szemekkel kivonult az irodából, és elindult felfelé, az emeletre, az agyagozókhoz. Nemsokára apró gyermekujjak sorakoztak a bundáján. Agyagból. Biztosan mindenki megsimogatta, aki mellett elhaladt.
Képek: a szerző
