Minden, kisebb-nagyobb közösségben történnek olyan tréfás elszólások, vicces esetek, amelyeket aztán a kollektív emlékezet anekdotává, adomává nemesít, és még évtizedek múltán is nevetve mesélik egymásnak az emberek.
Nem kivétel ez alól a szlovákiai magyar társadalom sem, ahol, ráadásul még az is színesíti a képet, hogy vegyes nyelvi környezetben élünk, és nem mindnyájan ismerjük tökéletesen a másik nyelvét. Előfordul, hogy nem értünk egy fogalmat, ezért egy másikkal helyettesítjük, még akkor is, ha a mondat így teljesen a feje tetejére áll, mint az az alábbi esetben is történt.
De okoskodás helyett álljon itt maga a történet:
Szülőfalum citerásai pár éve elnyerték a legrangosabb szlovákiai magyar zenei díjat. Ezt az örvendetes hírt az illetékesek hangosbemondón keresztül adták tudtul a falu lakosságának. A mondat helyesen így hangzott volna:„Falunk citera-együttese elnyerte a vándorserleget.”
Ám a hírközlő hölgy, aki szlovák anyanyelvű volt, nem találhatta értelmesnek ezt a mondatot, ezért aztán kijavította. Az ő változata így hangzott:„Falunk citera-együttese elnyerte a vándorló sereget.” Végül is, ennek a mondatnak is van értelme.
És hogy mi az a vándorló sereg? A hölgy nyilván hallott valamit kalandozó őseinkről, és összehozta a citera-együttes díját és a kalandozó magyarokat egy mondatban. Azért az igyekezet megvolt…
