Abban talán minden szülőtársam egyetért, hogy komoly logisztikát igényel a gyermekek nyarának, pontosabban a szünidőnek a megtervezése. Néhány nap vagy hét szabadságot mindkét szülő ki tud venni ilyenkor. Ennek egy részét, vagy akár az egészet is, együtt tölthetik gyermekeikkel. Ilyenkor utazik el nyaralni a család.
De mi legyen a többi hosszú héttel? Ha vannak jó karban lévő, már nyugdíjas nagyszülők, a haza meg van mentve. Ők többnyire tárt karokkal várják az unokákat, akár hetekre is. Nagymami megsüti a kedvenc, de macerás finomságokat, amiket anyu otthon, időhiányra hivatkozva, sosem akar. Nagypapi pedig megmutatja a lurkóknak a természet száz csodáját, vagy akár a kisebb ház körüli munkákba is befogja őket. Egy szó, mint száz, a nagyszülőknél töltött idő minden gyermekben szép emlékeket hagy.
Sok gyerek nyáron táborba megy. Van, aki akár többe is. Ezek a táborok már persze nem olyanok, mint az átkosban az úgynevezett úttörő- vagy pionírtáborok. Míg azokat szinte minden család megengedhette magának, annyira olcsók voltak, a mostaniakat inkább csak azok, akiknek telik rá. Az egyhetes-tíznapos táborokért akár kisebb vagyonokat is ki kell fizetni. Új „iparág” létesült, kimondottan nyári táborok szervezésére, mert többen felismerték benne az üzletet. Már igazán csak a fantázia szab határt a különböző beállítottságú táboroknak. Van, aki indiántáborba megy, mások a lovas tábort választják, de a kézműves és nyelvi táborok is felkapottak. Még mindig a legolcsóbbak egyike a cserkésztábor.
A legtöbb gyerek a nyarat otthon tölti. Mégpedig a számítógép vagy a tévé előtt ülve. Magyarán, ugyanazt teszi, amit egész évben, csak még sokkal töményebben. Akár egész nap is. Persze, vannak kivételek. Azok a gyerkőcök, akik tanév közben sportolnak, mondjuk, fociznak, nyáron sem ülnek a négy fal között, vonzza őket a gyep. Kisebb csapatokba verődve sokszor még a nagy melegben is rúgják a labdát, vagy ha megunják, megmártóznak a kanális jó hideg vizében. Öröm rájuk nézni. Szépen lebarnultak és egy deka súlyfelesleg sincs rajtuk, majd kicsattannak az egészségtől. Mire véget ér vakáció, biztosan kinövik a tavasszal még éppen jó nadrágjukat. Hasonló vakációban volt még részük az ő szüleiknek is. Ők is jóformán csak enni jártak haza, és már nyargaltak is hűsölni a kanálishoz, vagy éppen biciklire pattantak és a földutakon „túráztak”. Élvezték a nyarat.
S végül tegyünk említést azokról a gyerekekről is, akik nyáron (is) tanulnak. Sok szülő esik abba a hibába, hogy a pihenésre kiszabott időre is munkával látja el a gyereket. Különórák, intenzív nyelvtanfolyamok, különböző előkészítők várják a lurkókat, szabadság helyett. Mikor bármelyik gyermekpszichológus megmondja, hogy ez nem jó, sőt kimondottan káros. A gyerekeknek a tízhónapos intenzív munka, vagyis a tanulás után kijár a lazítás. Sőt, egyenesen szükségük van arra, hogy kiessenek a rutinból.
A vakáció legyen az édes semmittevés ideje. Sokkal kevesebb legyen a kötelesség és több a szabad program. A nyári időszámítást, amikor későn kelünk és fekszünk, minden gyerek élvezni fogja. Különösen, ha minden nap legalább valami kis élményhez jut. Lehet az a fürdőzés, az esti szalonnasütés, a nagymamival való lekvárbefőzés, vagy akár az augusztusi csillagok lesése az égbolton. De a csemeték azt is díjazzák, ha anya és apa munka után bringára pattan velük, és meg sem állnak a harmadik faluig. Ahol esetleg egy-egy pohár üdítő mellett megbeszélhetik azt is, mi férhet bele még az idei vakációba. Kellemes élményvadászatot, gyerekeknek, szülőknek egyaránt.
