Soha jobb konstelláció nem volt még a szlovákiai magyarság ´89 utáni történetében arra, hogy végre civilizált és főképpen demokratikus körülmények között vizsgálják meg Esterházy János perét, amelynek során az egykori Egyesült Magyar Párt elnökét egyetlen tárgyalási nap alatt halálra ítélték. A Most-Híd által jelölt Lucia Žitňanská igazságügyi minisztert kérdeztük az ügyben.
Soha nem adta még Szlovákia igazságügyi tárcájának miniszterét olyan párt, amely magát kisebbséginek is vallja, és így közvetlenül is módja nyílna rá, hogy kezdeményezze a per újítását. A Most-Híd párt, illetve annak elnöke, amely a jelenlegi kormánykoalícióba az igazságügyi minisztert delegálta Lucia Žitňanská személyében, már korábban is adott ki állásfoglalást a börtönhalálba taszított Esterházy ügyében. A legutóbbi, erre vonatkozó nyilatkozatot akkor adta hírül a párt sajtóirodája, amikor Bugár Béla rendreutasította Gašparovič köztársasági elnököt, aki rendkívül elmarasztalóan szólt Esterházyról. (Bugár: “Mint ahogyan az éremnek is két oldala van, Esterházy János megítélésében is eltér egymástól a szlovák és a magyar közvélemény. A köztársasági elnök nyilatkozata, melyben Hitler hívének titulálja Esterházyt, messze átlépte a józan ész határait. Az elnök úr valószínűleg nem ismeri eléggé Esterházy munkásságát.”)
A Híd párt elnöke más hivatalos alkalmakkor is megnyilvánult Esterházyt illetően, gondoljunk csak arra, amikor a Remény című katolikus hetilap kapta az Esterházy-emlékérmet, Bugár Béla mondta a méltató beszédet, amelyben visszaemlékezett arra is, hogy korábbi pártja elnökeként maga is átvehette ezt a megtisztelő kitüntetést, illetve minden kétséget kizáróan hitet tett Esterházy János mártíromsága mellett. (“az MKP elnökeként magam is az elsők közt vehettem át az emlékplakettet, ezért tudom milyen érzés e kitüntetés megtisztelt tulajdonosának lenni. Ez az érzés arra ösztönzi az embert, hogy a sorsából fakadó felismeréseit mások számára hasznosítsa…a tízparancsolaton túl Isten számos próbatétel elé állít bennünket, amelyekre a mindennapok forgatagában valós cselekedetekkel és megoldásokkal – tűrő, cselekvő vagy alkotó módon kell válaszolnunk. Esterházy János kiállta a próbatételt.”)
A kormány első száz napjának letelte után logikusnak tűnt tehát, hogy a sürgős teendők után a fontosakkal is foglalkoznak majd, és a Most-Híd kezdeményezi a halálos ítéletet kimondó per újratárgyalását. Már csak abból a megfontolásból is, hogy ha a remény legkisebb szikrája is mutatkozik, akkor legalább posztumusz igazságot kapjon az egykori felvidéki magyar politikus. Akinek csontjai, ne feledjük, mindmáig idegen földben, a méltó végtisztesség megadásának legkisebb bizonyítéka nélkül enyésznek.
Lucia Žitňanská tárcavezetőnek feltettük a kérdést, hogy mint a Most-Híd párt által jelölt miniszter, kezdeményezni vagy támogatni fogja-e Esterházy János perújítását?
Kérdésünket bátorkodtunk a fentebb már illusztrált, Híd-pártbeli nyilatkozatokra alapozni. A miniszter asszony a portálunknak megküldött válaszában kategorikusan leszögezte, tudomása szerint a Most-Híd párt a múltban sem akarta, és most sem tervezi Esterházy Jánosnak megadni a perújrafelvétel lehetőségét.
A válasz nem csak az egyértelmű elutasítás miatt vág mellbe, de megakasztja egy pillanatra a lélegzetet a szenvtelen hang is, amellyel ezt olvasóink tudtára adja.
Mint akinek a politika megöli a nagyapját, és a kivégzőosztag jogutódja két sorban közli az utódokkal: nem fogunk ezzel foglalkozni! Esterházy János nem a nagyapánk, de mindenképpen az elődünk, mint ahogy Lucia Žitňanská sem a magyarok miatt ment a Hídba, csupán túl akarta élni a süllyedő SDKU-t. Lássuk be azt is, hogy a perújítás, amely nem tévesztendő össze a jogorvoslattal, rehabilitálással, nem egyszerű művelet. Sok minden kell hozzá, de legfőképpen politikai akarat.
Mi történt eddig a perújítás ügyében?
Esterházy Jánost az úgynevezett retribúciós (megtorló) bíróság ítélte egy tárgyalási nap alatt halálra, mint ahogy ugyanezen bíróságok még mintegy négyezer szlovákiai magyart ítéltek el annak a kollektív vádnak az alapján, hogy a második világháborúban az itteni magyarság együttműködött a fasiszta hatalommal. A rendszerváltás után az egykori Csehszlovákia Szövetségi Gyűlése az első törvényei egyikével rehabilitálta az elítélteket, viszont ez a törvény kikötötte, hogy csak az 1948 január elseje után hozott ítéletekre vonatkozik a rehabilitáció, Esterházyt pedig fél évvel korábban, 1947 szeptemberében ítélték halálra Pozsonyban. Az ítéletet ugyan később életfogytiglanra, majd 25 évre változtatták, az Egyesült Magyar Párt elnöke 1957-ben egy morvaországi börtönben elhunyt a méltatlan meghurcoltatás következtében.
A rendszerváltás után azonnal történtek lépések a rehabilitáció vagy legalább a per újratárgyalásának elérésére, mindmáig azonban nem sikerült eljutni odáig, hogy az időközben önállóvá vált Szlovákia törvényhozása megváltoztassa a már említett szövetségi gyűlési törvényt. Ahogy írtuk, eddig soha nem volt meg a kellő politikai akarat. Vajon lesz-e a mostaninál kedvezőbb politikai környezet ahhoz, hogy az erre irányuló első lépesek megtörténjenek?
