Foglár Gábor születésétől fogva, 27 éve Almágyban, a Medvesalja kapujában él. Magyar-történelem szakon végzett Komáromban. Tanárként dolgozik az almágyi alapiskolában, és mellette középkori versek megzenésítésével, valamint bőrdíszműveskedéssel foglalkozik.
Tanárként fontosnak tartja, hogy a keze alatt nevelkedő diákok megismerkedjenek a magyar kultúra értékeivel, hagyományaival és századokon átnyúló komplex üzenetével. Elmondása szerint a hagyományos tanórák nem mindig nyújtanak megfelelő keretet ennek a tudásnak az átadására, így más módszereket választ a téma iránt érdeklődő fiatalok figyelmének felkeltésére: „Ha tehetem, az iskolai ünnepségeken korabeli viseletben jelenek meg – ezzel is felkeltve a diákok figyelmét és kíváncsiságát. Más esetben az adott – magyar történelemmel kapcsolatos – viseletben tartom meg a tanórát, fegyvereket, ruházatot, eszközöket is bemutatva. Ismét más gyermekek a rovásírás segítségével kerülnek közelebb a magyar kultúrához. Minden gyermek más és más személyiség, így más is ragadja meg a lelkét”- emelte ki a fiatal tanár.
Amint azt a bevezetőben is említettük, Gábor a szabadidejét is igyekszik tartalmas módon eltölteni. A versekkel való szoros kapcsolata a gimnáziumi évek alatt kezdődött, amikor is saját költemények írása mellett két osztálytársával egyetemben csatlakozott a Forrás versfeldolgozó és éneklő együtteshez is. Küldetésének tartja, hogy ezeken a megzenésített verseken keresztül mutassa be az irodalom szépségeit a hallgatóságának. A népművelő szándék mellett azt is fontosnak tartja, hogy a történelmi Gömör és Nógrád vármegyéket ugyancsak láttassa a verseken keresztül.
Szintén a gimnáziumi évek alatt kezdett érdeklődni a hagyományos bőrdíszműves mesterség iránt: „Akkor még csak egy tarsolyt szerettem volna készíteni magamnak, de ezután készítettem még egyet, majd egy fényképezőgép tokot, és szép lassan a IX–X. századi magyar időket idéző viseletem darabjait is legyártottam magamnak, akkor még hiányos ismereteimre támaszkodva. Mára ezeket a darabokat is felújítottam és leletek alapján alkotom a továbbiakat. A bőrtárgyak motívumait jellegzetesen a magyar, hun, avar, szkíta leletek ábrái és stílusa uralja, vegyítve a saját fantáziámmal. Nem volt mesterem, senki sem tanított, mindent önerőből tanultam, próbadarabokat készítve.’’ Amint ez később beigazolódott, Gábor munkái szélesebb körben is ismertek lettek, hiszen manapság már Magyarországon és Erdélyben szintén kaphatók munkái.
Gábor a modern, XXI. századi körülmények között is fontosnak tartja, hogy magyarságunkat megőrizzük, és méltóképpen adjuk tovább ezt a tudást leendő gyermekeinknek.
Ami a jövőbeli terveit illeti, a fiatal tanárember két teljesítendő célt tűzött ki maga elé. Az első ilyen cél egy 7-8 festményből álló sorozat elkészítése Magyar mondák címmel, a másik pedig a készülő regényének befejezése és lehetőség szerinti kiadása. Ebből is láthatjuk, hogy Gábor tényleg igazi polihisztor, akinek tevékenysége a mai rohanó világunkban példaértékű és követendő is egyben. Büszkék vagyunk rá!
A medvesalja.eu oldalon megjelent interjút készítette és szerkesztette: Vincze Gábor
