Hagyatékunk és létünk

Augusztus utolsó hétvégéjén a II. világháborúban elesett lekenyei és tibai lakosok emlékének adózva kétnapos megemlékezést szerveztek Lekenyében. A Hagyatékunk a létünk című rendezvény keretében hagyományos csigatészta készítésére, háborús emlékek levetítésére, és a Szabolcs Fejedelem Lovasíjászai Egyesület tagjainak részvételével koszorúzásra került sor.

A rendezvényt Takács Ágnes, Lekenye község polgármestere nyitotta meg, majd a hazai résztvevők mellett a Szabolcs Fejedelem Lovasíjászai Egyesület községbe ellátogató tagjai is kipróbálták a hagyományos csigatészta készítését. Az idei rendezvényen a község egyik díszpolgára, Takács András ugyancsak részt vett.

A község díszpolgára úgy vélekedett, hogy a Szabolcs Fejedelem Lovasíjászai Egyesület tagjai látogatása a kis faluban és az elesettek hozzátartozóinál, az emberi természet egy kifinomult megjelenése. „Ilyen tetthez egy nagy belső átélés kell. Emberszeretet kell, és elképzelni, hogy ennek a „szerencsétlennek”, akire most azt mondjuk, hogy hősként halt meg, odahaza ott maradtak testvérei, szülei” – nyilatkozta a Felvidék.ma-nak Takács András.

A kézműves házi program után az esti, vetítéssel egybekötött „Második világháborús visszaemlékezések” előadásra várták a szervezők az érdeklődőket. A Szabolcs Fejedelem Lovasíjászai Egyesület elnöke, Jécsák László bemutatta szervezetüket, akik a lekenyei születésű, néhai Jánosdeák József, a II. világháborúban elesett katona azonosítóját megtalálva vették fel a kapcsolatot a lekenyeiekkel. A szervezet a IV. Magyar Napok Magyon rendezvény keretében, a júniusban “Dicsőség a hősöknek” címmel emlékmű szentelési ünnepséget szervezett az elhunyt tiszteletére. A szervezők úgy gondolták, hogy Jánosdeák Józsefnek emléket állítva összekapcsolják a jelenben élő embereket a háborús hősökkel.

„Múltunk, jelenünk és jövőnk összekovácsolásával foglalkozunk. Múltunkat hozzuk, a jelenben dolgozunk és a jövőt építjük. Megpróbáljuk elődeink értékrendjét megérteni. A Jánosdeák József azonosítójának megfejtését követően leomlott az a fal, ami nem is létezett, az én gondolatomban, és azoknak az embereknek a gondolatában, akik soha nem hitték el, hogy itt határok választanak el bennünket, magyarokat, egy nemzetet. Jánosdeák József, aki magyar katonaként vesztette életét, jelenleg a felvidéki Lekenyén állított emléktáblán szereplő elesett katonaként mutatkozik meg. Most, hetvenkét év után derült ki, hogy hol esett el. A történelemben való kutakodás után annyit tudok elmondani, hogy ezzel tartoztunk“ – fejtette ki Jécsák László, a Szabolcs Fejedelem Lovasíjászai Egyesület elnöke.

A lekenyeiek ezen a mély tiszteleten felbuzdulva szeretettel hívták meg ünnepségükre az egyesület tagjait. A vetítés néhai Jánosdeák Béla, Tóth István, Takács Zoltán és Nagy Ferdinánd visszaemlékezéseikkel folytatódott. A mintegy negyven perces visszaemlékezéseket a falu lakosai nagy érdeklődéssel, és feszült csendben nézték végig.

A kisfilm egyik megszólalója Takács András testvére volt. „Számomra a vetítés nagyon megrázó volt, hiszen nemrég hagyott itt bennünket. Közösen éltük át azokat az emlékeket, amelyekről a kisfilmben beszélt. Én is ugyanannak a háznak a pincéjében húztam meg magamat a fél faluval együtt. Itt éltük át a front áttörését. Tibában a német, Csoltón az orosz első vonal volt, és január 13-án hajnali öt – hat órakor kezdődött a lövöldözés. Állítólag háromszáz aknavető és tizenkét katyusa lőtte az egy négyzetkilométeren elterülő falut. Ezt kellett átélni ennek a falunak” – osztotta meg érzéseit velünk a vetítést követően Takács András, néptáncgyűjtő és koreográfus, Tiba szülöttje.

Az est a Szabolcs Fejedelem Lovasíjászai Egyesület által szervezett magyi megemlékezés képes bemutatójával zárult. Másnap, augusztus 27-én ökumenikus emlék-istentiszteletet tartottak Jánosdeák József emlékére, majd koszorúzásra került sor a II. világháborúban elesettek emléktáblájánál. A délutáni program folyamán többek között a Szabolcs Fejedelem Lovasíjászai Egyesület tagjai kürtfúvásos íjászatot tartottak.

A szerző felvételei