Augusztus 19-én a Magyarság Házában vette át a Külhoni Magyarságért Díjat Puss Sándor felvidéki jezsuita szerzetes, valamint a Szőttes Kamara Néptáncegyüttes. A díjat átadó Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes az ünnepi eseményt követően nyilatkozott hírportálunknak.
Ha a díjazottak névsorára vetünk egy pillantást, akkor a Felvidék kitüntetett helyzetben volt, hiszen nemcsak Puss Sándor és a Szőttes Kamara Néptáncegyüttes felvidéki, hanem félig Zelei Miklós is, aki Budapesten lakik ugyan, de a kettézárt falu, Szelmenc ügyének kutatójaként – félig felvidékinek, félig pedig kárpátaljainak is tekinthető, bár Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes a Külhoni Magyarságért Díj nyitóünnepségén az erdélyi polgármesterek ügyéről beszélt különös hangsúllyal.
Kezdjük ez utóbbival. Nem véletlen, hogy a díjazottak esetében – amint azt az ünnepség elején is elmondtam – mindennek hármas üzenete van. Azoknál, akik személyükben lettek kitüntetve, ott a magyar állam megbecsüli az ő személyes teljesítményüket vagy az ő együttesüknek vagy csoportjuknak a teljesítményét, amivel akár művészet, akár hagyományőrzés vagy a tudomány területén valami nagyszerűt raktak le a magyar nemzet asztalára.
Van egy üzenet benne, hogy minden nemzetrész szerepeljen, mert ez kifejezi a magyar nemzet egységét – Kárpátaljától a diaszpóráig. És valóban úgy van, ahogy említettem, az erdélyi polgármesterek esetében vállalom, hogy egy politikai üzenet is van benne: ezeket az embereket koncepciós eljárás során hurcolták meg, nyilvánvalóan azzal a céllal, hogy megfélemlítsék az önkormányzati választások előtt az erdélyi magyarságot, hogy ne merjenek polgármesteri és egyéb tisztségeket vállalni és ne tegyék ki a családjukat házkutatásnak, rabosításnak, zaklatásnak, vegzálásnak és mindennek, ami ezzel jár. És ők vállalták ezt a tortúrát, kiálltak a magyar nemzet ügye mellett, közszerepet vállaltak, és látszik, hogy ezt a választók honorálták, hiszen akár Ráduly Róbertet, akár Antal Árpádot 70% körüli szavazattal választották meg! Megjegyzem nemcsak a magyarok, mert román szavazatokat is kaptak. Tehát itt van egy üzenet barátnak és ellenségnek, hogy
az üldözött magyaroknak nem fogjuk elengedni a kezét, és a magyar állam teljes súlyával mögöttük áll.
Ami a Felvidéket illeti, létszámát tekintve is a Felvidéken él a második legnagyobb magyar nemzetrész. Van itt egy sajátos kettősség. És ez történelmi örökség még a Gyurcsány-kormány és a Fico-Slota időkből eredően, amikor ezt a szerencsétlen állampolgársági ellentörvényt hozták, megjegyzem a mi állampolgársági törvényünk pontosan az volt, mint az eredeti szlovák állampolgársági törvény.
Ebben a tekintetben valójában tényleg nem tudtunk előrelépni. Bár megjegyzem, hogy ezt Szlovákiának előbb-utóbb meg kell változtatni, hiszen már a csehek is lehetővé teszik a kettős állampolgárságot, ráadásul akiket megfosztottak a szlovák állampolgárságtól, miután ők maguk jelezték a szlovák hatóságoknak, hogy szabad akaratukból felvettek egy másik állampolgárságot, a megfosztottaknak több, mint a 90 százaléka olyan született szlovák, akinek semmi köze nincs a magyar ügyhöz; Nyugat-Európában, Angliában, Németországban, az Egyesült Államokban megkapta az ottani állampolgárságot. Tehát az ellen állampolgársági törvénynek a fenntartása ellentétes nemcsak a magyar, hanem a szlovák emberek érdekeivel is. Itt valóban van egy befagyott probléma.
Ugyanakkor azt is látnunk kell, hogy a V4-ek keretében a politikai és gazdasági kapcsolatok oly mértékben szárnyalnak, és olyan döntő fontosságú az, hogy egy bizalmi együttműködés legyen a V4-ek lengyelek, csehek, szlovákok, és magyarok között, hogy a hangsúlyt most erre kell tenni! Két politikai álláspont van: az egyik a Jobbiké, amely állandóan azzal bombáz engem, hogy amíg nem lépünk előre mondjuk az állampolgársági törvény tekintetében, addig kvázi fagyasszuk be a kapcsolatokat Pozsonnyal. Én ezt nem tartom egy jó ötletnek. Én azt gondolom, hogy ott kell előrelépni, ahol lehet, és miután a V4-ek keretében kitűnő az együttműködés – Istenem, megértük azt, hogy cseh-lengyel-magyar és szlovák katonák együtt védik a magyar határt. Hogy a szlovákok olyan katonákat küldtek, akik beszélnek magyarul! Tehát itt olyan bizalmi együttműködés van, hogy ennek a történelmi távú következményét még fel sem tudjuk mérni. Ez egy óriási dolog!
És azt gondolom, hogy a nemzeti kérdésekben is akkor tudunk előrelépni, ha ennek bizalmi alapon megágyaz a politikai és a gazdasági jó kapcsolat. Ezért gondolom azt, hogy az a helyes, hogy mindig ott kell előrelépni, ahol lehet.
