Nagykaposra érkezett a Magyarok a Szovjetunió táboraiban 1944–1956 című vándorkiállítás. A VERITAS Történetkutató Intézet tárlata a Magyar Közösségi Házban tekinthető meg augusztus végéig, a magyar kormány, azon belül az Emberi Erőforrások Minisztériuma által kezdeményezett GULÁG–GUPVI-emlékév jegyében.
Az Ung-vidék központjában augusztus 30-ig tekinthető meg az az egyedülálló kiállítás, amely a 20. századi magyar történelem egyik legsúlyosabb tragédiájára, a málenkij robotra emlékeztet. A kiállítás megnyitóját augusztus 18-án tartották Szesztay Ádám kassai főkonzul részvételével.
A megnyitón a közösségi ház vezetője, Gabri Rudolf, a szervező Nagykapos és Vidéke Társulás nevében üdvözölte az egybegyűlteket. Rámutatott, hogy a málenkij robot különösen súlyosan érintette a Bodrogköz és Ung-vidék magyarságát, hiszen a régió szinte mindegyik településén voltak áldozatai az elhurcolásnak. „Ezért is fontos, hogy emlékezzünk és emlékeztessünk e tragédiára” – fogalmazott Gabri, aki azt is hozzátette, hogy amennyiben lesz rá igény, a 24 tablóból álló kiállítás a környező településekre is eljuttatható. Mint elhangzott, a vándorkiállítás a bodrogközi Nagytárkányból érkezett Nagykaposra, és év végéig a főkonzulátus koordinálásával Kassa megyében marad.
A közösségi ház vezetőjét Szesztay Ádám főkonzul követte, aki megnyitotta a kiállítást. Beszédében rámutatott: „Fontos tudatosítanunk, hogy a felszabadítók is követtek el háborús bűnöket.” A főkonzul hangsúlyozta, hogy a málenkij robot tükrében érthető a mai magyar társadalom viselkedése. “Amit azokban az időkben tapasztalt a nemzet, az komolyan hozzájárult a nemzethalál gondolatának továbbéléséhez” – fogalmazott a diplomata, majd hozzátette: “Soha többé Gulágot, soha többé kényszermunkát!”
Szesztay emlékeztette az egybegyűlteket, hogy a kiállításmegnyitó az utolsó nagykaposi hivatalos főkonzuli látogatása. “Az esemény akár mottója is lehet annak, amit az elmúlt másfél év során képviseltem” – mondta a leköszönő főkonzul, aki rámutatott arra is, hogy a polgári lakosság Gulágra szállításában etnikai szempontok érvényesültek. Később hozzátette, hogy ugyanennek a tervnek az alapján indultak útnak valamivel később a kassai kormányprogram és a Beneš-dekrétumok üldöztetései.
“Azért kell emlékezni és emlékeztetni, megérteni és megértetni, hogy azok a borzalmak, amelyeket elődeinknek át kellett élniük, soha többé ne ismétlődhessenek meg, se velünk, se másokkal” – hívta fel a figyelmet Szesztay Ádám, aki beszéde során többször is párhuzamot vont a nácizmus és a kommunizmus eszközei között.
A megnyitót követően Susko Mihály, nagykaposi római katolikus esperes plébános mondott imát, majd a jelenlévők megtekintették a kiállított tablókat. A rendezvényen alkalomhoz illő énekekkel közreműködött a nagykaposi Erdélyi János Vegyeskar.
A kiállítás írott anyaga, térképei, korabeli dokumentumai és fényképei az 1944-től a Szovjetunióba hurcoltak kegyetlen útját, a táborok embertelen életkörülményeit, az ártatlan áldozatok szomorú sorsát mutatják be.
