Szeptember 7-én a kassai Thália Sínház előterében sajtótájékoztatóra került sor abból az alkalomból, hogy a Magyar Állami Operaház október 23-án, vasárnap 18 órakor fellép az egykori Nemzeti Színház épületében, melyhez annyi kiváló magyar színész és énekes emléke kötődik Dérynétől a Latabárokig, Páger Antaltól Lukács Margitig.
A sajtótájékoztatón elsőként Ókovács Szilveszter, az Operaház főigazgatója videoüzenetét tekintettük meg. Köszöntötte a kassaiakat és örömét fejezte ki, hogy erre a fellépésre éppen október 23-án kerül sor, aminek külön jelentősége van. Ebből az alkalomból kizárólag magyar alkotók művei kerülnek színre. Klasszikus zenei slágerek hangzanak el, fiatal karmester és zenészek lépnek majd fel helyi művészekkel együtt.
Czajlik József, a Thália igazgatója is hangsúlyozta, ez egy különleges alkalom, mely új fejezetet nyit Kassa színháztörténetében.
Mindehhez komoly feladatot jelentett biztosítani a gazdasági és művészi feltételeket. De a lényeg, hogy sikerült tető alá hozni a rendezvényt, melyre várják a közönséget.
Szpisák Gyula, a színház menedzsere kifejtette, amikor megálmodták a produkciót, akkor a Magyar Állami Operaházzal közösen kezdték keresni a forrást. Először Gördülő Operára gondoltak, ám végül kiderült, ez az alkalom mást igényel.
Aczél András, a Magyar Állami Operaház rendezője arról beszélt, hogy 1956 Magyarországon még mindig megosztó korszaknak számít. A kassai produkcióban fiatalok lépnek föl, mint ahogy az ’56-os eseményekben is ők vállalták a vezető szerepet.
Az ’56-os drámapályázat
Kolár Péter, a Csemadok Kassai Városi Választmányának elnöke elmondta, augusztus 20-án hirdették ki a drámapályázat eredményét. Sorrendet nem állapítottak meg, de mindhárom pályaművet díjazzák. A pályázatra Csáky Pál, Krausz Tivadar és Tarics Péter nyújtotta be darabját. A Thália fölvette velük a kapcsolatot, hogy eldöntsék, mi lesz ezek további sorsa. Ahogy Bitay Levente elmondta, október 26. és 28. között fogják ezeket a kassai színház művészei felolvasni. Hogy ez a drámapályázat sikeres lehetett, az annak köszönhető, hogy az 1956-os Emlékbizottság biztosította az anyagi hátteret – közölte Kolár. – Majd arra hívta föl a figyelmet, hogy a rendezvénysorozat október 29-én fejeződik be II. Rákóczi Ferenc újratemetésének 110. évfordulója jegyében. Október 30-án pedig a Fejedelem, a Rákóczi-musical bemutatójára kerül sor.
Forgács Miklós, a Thália dramaturgja a drámapályázatot értékelte. A tapasztalat alapján az ilyesmi nem szólítja meg igazán a szerzőket. Az egyik ok az lehetett, hogy túl rövid volt a határidő. A másik pedig, hogy az írótársadalom éli öntörvényű életét, mások már írtak ilyen művet, és vélhetőleg nem szeretik a „kötelező” felkéréseket, s ki akarnak törni a jubileumi keretek közül.
A színház azokat a darabokat kedveli, melyek számára íródnak, együttműködve születnek a színházzal. Így volt ez Shakespeare, Moliére és Brecht esetében is.
A három szerző a színház peremvidékéről érkezett. Csáky már próbálkozott a műfajjal, Krausz az elmúlt évtizedben inkább publicisztikát írt néhány vers mellett, Tarics áll legközelebb a színházhoz. Ő a 44 oldalba belesűrítette a budapesti és a felvidéki eseményeket. Ez hiánypótló vállalkozás. Viszont a drámai feszültség megteremtésében kevésbé sikeres. Csáky évtizedekkel korábbi színházeszményt valósított meg, bár nála valódi ellentétek feszülnek egymásnak. Krausz Tivadar egy kutya szemszögéből láttatja az 1944-től 1956-ig tartó időszakot. Izgalmasságát a multikulturális környezet adja. Tarics műve Komáromban, Pozsonyban és Budapesten játszódik, Csákyé az Ipoly mentén, Krauszé Rozsnyón és Budapesten.
A „Kassai polgárok” Szabadság Gálája tehát egy széleskörű összefogásnak köszönhetően valósul meg, amely remélhetőleg olyan mérföldkő lesz nemcsak Kassa életében, mely a későbbiekben nemes gyümölcsöket fog teremni mindannyiunk örömére és hasznára.
